Rossz hír a „minden-előre-le-van-zsírozva” forgatókönyvek szerelmeseinek: az ellentét valós a koalíció szocialista és liberális szárnya között. Kóka János eddigi rövid SZDSZ-elnöki tevékenysége alatt számos frontot nyitott, illetve mélyített el: az egészségügyi több-biztosítós modell erőltetésétől kezdve az energetikai liberalizáción és az adórendszer átalakításán keresztül egészen a felsőoktatásig a verseny- és magántulajdon-központú politikát szeretné keresztülvinni – a szocialisták legnagyobb bánatára. Ezt tetézi egy részben személyes szál: a Kóka vezette gazdasági tárca autópálya-beruházásait is egyre több támadás éri a nagyobbik kormánypárt egyes politikusainak részéről. Karakteresebb lett Kóka vezetésével és az ügyvivői testület aktívabb szerepvállalásával a liberális párt. Ám az még nem dőlt el, hogy a sokszor inkább elvi, identitásképző álláspontok (és nem mindig gyakorlati megoldási javaslatok) folytonos deklarálásával lehet-e eredményt elérni. Nincs persze könnyű dolguk a liberálisoknak: az MSZP a zuhanó népszerűség és az egyéni-csoportos érdeksérelmek miatt a reformokat fékezni akarja. Ezért (is) tűnik annyira offenzívnak a szabad demokraták politikája.
Koalíciós béke egyelőre nincs, a lövészárkokból csak nagyritkán merészkednek ki a felek. Mindennek politikailag racionális magyarázatát aligha lehet adni, hiszen ha most szakít egymással a koalíció két pártja, akkor egy előrehozott választáson a Fidesz nagyobb eséllyel nyerhet kétharmaddal, mint egyszerű többséggel. Persze, ha az ellenzék forgatókönyve érvényesül, és a reformok, megszorítások „neheze csak ezután jön” (Stumpf István), akkor a későbbiekben a baloldali-liberális koalíció még jobban alászállhat a közvélemény-kutatásokban.
Kiütközni látszik a baloldal és a liberálisok legfőbb ideológiai konfliktusa: előbbiek az állami újraelosztás fenntartásában érdekeltek, utóbbiak annak leépítésében. Ezt az elvi és mély szembenállást csak taktikai és szakmapolitikai kompromisszumok írhatják felül. A megegyezésben pedig mindig „segítségükre” van a mindent – legutóbb például az államfő által javasolt ombudsman-jelöltet – opponáló fideszes politika.
