Ember vesz egy színes kis bödönt, amely egy nagyobbacska bögrével ekvivalens, formatervezésileg pedig a kínai játékokból ismert ízlésvilág csúszik össze a Walt Disney-ssel. Funkcionalitását tekintve ez maga az akvárium. A csomag elválaszthatatlan része a három zacskó. Jó nagy betűkkel vannak rajta a számok, hogy már egy ötéves se téveszthesse el.
Az ötéves vagy a hozzákapcsolt felmenő az egyes számú tartalmát beleönti a vízbe, ettől a víz tengervízzé válik. Huszonnégy óra múlva beleönti a kettes számút, ebben vannak a szárított rákok (ikra? mifene?). Az ötödik napon pedig, mire lőn világosság, a rákok kikelnek.
De ez még semmi, mert ezek a kis izék éldegélnek, növekednek, szaporodnak, végtelen a folyamat, és az benne a legjobb, hogy egyszerűen nem lehet elrontani. Mert ha mégis elrontanánk, mondjuk a harmadik zacskóból hétszámra nem adnánk nekik enni, vagy felelőtlenségünk odáig terjedne, hogy hagynánk elpárologni a vizet, akkor sem történik semmi visszafordíthatatlan. Az edényt egy idő múlva újra felönthetjük vízzel (mire a kisebb gyerek is belenő a játékba, vagy rátalál a nagymama, aki úgyis sokat van egyedül), a rákok újra kikelnek. És ez nem vicc.
Ezek a rákok természetes körülmények között élnek a tengerekben, de a tudósok éveken át kutattak – kísérleteik nem kevesebb, mint 10 millió dollárt emésztettek fel -, és az eredmény nem maradt el, mert a New York-i oceanográfiai társaság végül sok százszorosára növelte az átlátszó kis izék élettartamát, amelyek így öt évig is ellesznek boldogan, lévén, hogy agyuk az nincs.
Ma már nem kétséges, hogy érdemes volt belenyomni ennyi pénzt, mert a vicces mozgásáról sea monkeynak nevezett rák egy világmánia főszereplője lett. Erről az egy, másfél centis micsodáról Japántól Amerikáig és Spanyolországtól Új-Zélandig tízezrek csetelnek a neten, van külön sea monkey rádió, egy teljes részt írtak belőle a South Parkban, tele van vele a YouTube, a CBC 11 részes tudományos sorozatot készített róluk. Tény: nagy a világ állatkertje.
A sea monkey egyébként a természet fricskája. Három szemmel születik, aztán, ahogy nő, elveszti a középső szemét. Onnan lehet tudni, hogy felnőtt, hogy már csak két szeme van. Levegőt a lábain keresztül vesz! Ott vannak az oxigént szállító kopoltyúk. De ez még semmi! A veséje a fejében van! Ezeket, esküszöm, nem én találtam ki, több helyen is olvastam, ha mégsem lenne igaz, akkor egy nagy és átfogó tudományos konspiráció áldozatául estem.
A sea monkey igazi szülőbarát ajándék. Tartósan kutyáért nyavalygó csemete szeme időlegesen kiszúrható egy sea monkey dobozzal, nincs az az anya és szomszéd, aki frászt kapna tőle. Nincs hangja, nincs szaga, nem mászik ki.
Ehetne a fene, hogy nem nekünk jutott eszünkbe. Annyira őrült dolog ez a sea monkey, hogy sikerre ítéltetett. De hál’ istennek hiába elnyűhetetlen és kiirthatatlan, egy idő után a sarokban végzi. Nem azért mert elpusztul, nem azért mert nem éled ujjá, hanem mert nincs tétje.
Úgy ám! Oceanográfiai társaság ide vagy oda, a teremtés már ki van találva. Másképpen.
