Az általuk csupán az utóbbi hetekben elkövetett bűncselekményeknek a többszázezer forint értékű lopástól a feltételezett nemi erőszakon és a vesztegetésen át az emberrablásig már a puszta felsorolása sem férne bele ebbe az írásba. Csupán maroknyian váltak persze bűnözővé a mintegy harmincötezer egyenruhás közül, ám az előbbiekkel szembeni bizalmatlanság óhatatlanul a becsületeseket is sújtja.
Elvesztett azonban valamit a politika is. Ha eddig nem lett volna az, most végképp nyilvánvalóvá vált: a rendőrséget sem a kormányoldal, sem az ellenzék nem engedi a jogállamiság szabta keretek között szabadon működni – a testületet a politikai játszmák eszközének tekintik -, ahogyan a törvényesség felett őrködő egyéb intézmények demokratikus működőképességét is rendre megkérdőjelezik. Amikor tavaly ősszel Gergényi Péter fővárosi főkapitány vagy éppen Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszter menesztése az utcai zavargások és az azokra reagáló nyilvánvaló rendőri túlkapások miatti politikai felelősség elismerése lett volna, a kormányfő egyikük távozását sem hagyta jóvá. Most, bő fél évvel később viszont már hullhatnak a fejek. Ezúttal ugyanis a rendőrség vezetőit „mindössze” szakmai felelősség terheli. Hiába próbálkozik, úgymond, az ellenzék: a köztörvényes bűnökből nehéz lesz politikai tőkét kovácsolnia.
Csakhogy valóban tiszta lehet a politika lelkiismerete? Aligha. Kormányoldalon a felelősség ott kezdődik, amikor védelmébe veszi azt a rendőrparancsnokot, aki a békés (és kevésbé békés) utcai tüntetőket az eszközökben nem válogatva szétverő legényeit nemhogy meg nem bünteti, inkább az egekig magasztalja. Mi más lenne ez, mint a hatósági törvénysértés utólagos legalizálása. Az ellenzék oldalán pedig ott, amikor a rendőrbűnesetek ürügyén parlamenti vizsgálóbizottság felállítását sürgetik. Még ha a céljuk félreérthetetlenül a kormányzat felelősségének firtatása is, ezzel valójában azt kiáltják az ország képébe, hogy az igazságszolgáltatás intézményrendszere a demokrácia tizennyolcadik évében sem független, azaz képtelen kideríteni az igazságot. Pedig ha valaki valóban képtelen erre, az – mint a rendszerváltás óta számtalan példa bizonyítja – a politikusok kasztja. Az igazságszolgáltatás talán képes lenne rá, ha a politika hagyná…
