Buldózerként csörtetett végig az egészségügyön Molnár Lajos, a posztjáról április elején távozó szabad demokrata tárcavezető, akit a szakma döntően éppen a keménysége, „kíméletlensége”, nyers modora miatt nem fogadott el. Forrásaink egybehangzóan arról számoltak be, hogy a volt miniszter gyakran indulatosan, káromkodásokkal tűzdelve söpörte le tárgyalópartnerei érveit, minimális konszenzuskészséget sem mutatott. Nem véletlen, hogy Repa Imre professzor, a Somogy megyei Kaposi Mór Oktató Kórház főigazgatója, nem mellesleg az Államreform Bizottság tagja annyiban árnyalja a tárcavezetők minősítését, hogy „akár a jégtáncban, itt is érdemes a tartalmat és a formát külön osztályozni”. (Jellemző, hogy Horváth Ágnest, az új minisztert egy minapi szakmai megbeszélésen azzal „méltatták” szocialista honatyák, hogy „legalább nem hülyézi le az embert”.)
Molnár LajosOsztályzat: 3DÍJAZÁS: egyhavi prémium
ELTÉRŐ VÉLEMÉNYEK. Repa Imre egyébként kiemelkedőnek tartja Molnár Lajos és Horváth Ágnes tevékenységét. „Tizenhét évi tétlenkedés után végre mélyreható változások kezdődtek a szektorban” – érvel a főigazgató, aki mindkét tárcavezetőnek jelest adott. Igaz, furcsa is lenne, ha az Államreform Bizottság tagja és a reform egyik motorja nem értene egyet az általa is szorgalmazott átalakításokkal. Névvel vállalta a véleményét Csidei Irén, a Zala Megyei Kórház és Rendelőintézet főigazgatója is, aki a tárca ténykedéséről csupán annyit jegyzett meg: „Jutalmat semmiképpen sem érdemelnek”. Kettejüket leszámítva viszont a Figyelő által megkérdezettek többsége elzárkózott az osztályozástól vagy a jelképes premizálástól. „Sok függőben lévő ügyünk van a szaktárcával, nem szeretném, ha a negatív kritika miatt kedvezőtlenül bírálnák el a beadványainkat, s pályázni is szeretnénk kiegészítő forrásokra!” – magyarázkodott egy névtelenséget kérő dunántúli intézményvezető, akiéhez hasonló véleményt többen is megfogalmaztak.
A reformok végrehajtása terén Repa professzor szerint mind Molnár, mind az államtitkári székből főnöke lemondása után a miniszteri posztra váltó Horváth Ágnes teljesítménye jeles. A forma, azaz a reform kommunikálása azonban az előbbinek mindössze közepesre sikerült. Az utód teljesítménye eddig jóra értékelhető, mivel állja a támadásokat, folyamatosan odatette az arcát és a személyiségét az intézkedésekhez. Van azonban egy nagy hiányosság. „A társadalom számára a mai napig nem világos, honnan, hová akarunk eljutni. Az érthető jövőkép hiánya pedig akadályozza, hogy a társadalom és a szakma is támogassa az átalakításokat”- fogalmaz a kórház-főigazgató.
A végrehajtás módját és tempóját kifogásolta Rácz Jenő, az első Gyurcsány-kormány egészségügyi minisztere is, aki ma a Veszprém Megyei Kórház főigazgatója. Bár nem tartotta tisztének, hogy utódait értékelje, annyit azért megállapított: „A kormányfő megadta a választ azzal, hogy elfogadta Molnár lemondását. Marasztalhatta is volna, mint tette Gergényi Péter főkapitány esetében.”
Ám szakértők szerint éppen a Molnár által tanúsított hajlíthatatlanság kellett ahhoz, hogy a tárca és a kabinet tartani tudja az egészségügyi reform menetrendet. A reform kevéssé kommunikált oka ugyanis a konvergenciaprogram. Azaz a Gyurcsány-kormány ha akarta volna, sem tudta volna halogatni tovább az intézkedések meghozatalát. A vállalt kötelezettségek szerint három év alatt összesen 250 milliárd forintot vonnak ki az egészségügyi szektorból. Liberális egészségpolitikusok viszont éppen erre tekintettel hangsúlyozták, hogy itt az alkalom a szerkezetátalakításra, a szükségből kell erényt kovácsolni. Vagyis ha le kell faragni az egészségügyi közkiadásokat, akkor a megmaradó kevesebb forrást hatékonyabban kell felhasználni. Ez azonban nem lehetséges az intézményi struktúra, a gazdálkodási és a biztosítási rendszer átalakítása nélkül.
GYURCSÁNY MEGHÁTRÁLT. Molnár Lajos az év elejére már teljesen elszigetelődött. Neki kellett kimondania a végső szót az ágyszámok elosztásáról, pedig a döntésre nyitva álló határidő utolsó napjáig reménykedett abban, hogy a regionális egészségügyi tanácsok (RET) félreteszik politikai szempontjaikat, s a helyi szükségleteknek és népegészségügyi adatoknak megfelelően határoznak az új fekvőbeteg-ellátási struktúráról. A Fidesz által „mozgatott” RET-ek azonban nem tették meg neki azt a szívességet, hogy átvállalják a felelősséget. Még ez sem kedvetlenítette el, gőzerővel ment volna tovább. Az MSZP-nek a párt további népszerűségvesztésétől félő politikusai azonban lassításra kérték Gyurcsány Ferencet, aki meghajolt akaratuk előtt, s elfogadta a bizalomvesztést érzékelő Molnár lemondását.
Horváth Ágnes ezek után úgy vette át a tárca vezetését, hogy a minisztérium mára gyakorlatilag „hadban áll” a teljes szakmával, ki óvatosabban, ki nyíltabban bírálja az intézkedéseket. A megkérdezett szakmai szervezetek és intézmények jó része ennek ellenére nem bánja, ha folytatódik a reform, ám az eddigi erőpolitizálás helyett konszenzusos vezetést várnak az új minisztertől.
A szektoron belül azonban két nagy csoport tagjai formaváltástól függetlenül is szkeptikusak, s ez az alaphangulatuk határozza meg a tárca értékelését. Egyfelől a gyógyszerszektor szereplői egységesen elégedetlenek, mivel a múlt év őszén elfogadott gyógyszer-gazdaságossági törvény egyszerre sújtja a gyártókat és kereskedőket, az innovatívokat és generikusokat, különbség csupán az elvonás mértékében mutatkozik. Bár a minisztérium tárgyalt valamennyi érdekcsoporttal, a konvergenciaprogram, az E-alap, valamint a gyógyszerkassza egyensúlya kapott prioritást, s így született meg az a szigorú szabály, hogy a túlköltésért – minél nagyobb mértékű – annál nagyobb mértékben felelnek a szektor szereplői. A Richter Gedeon Nyrt. esetében ez Beke Zsuzsa, a cég kommunikációs igazgatója szerint alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy a cég „összességében mintegy 20 százalékos bevétel-, és mintegy 10 milliárd forint nyereségcsökkenéssel kalkulál 2007-ben”. A gyógyszeripar szereplői abban bíznak, hogy az Alkotmánybíróság helyt ad kérelmüknek, s alkotmányellenesnek minősíti a rájuk kivetett extra adókat.
Másfelől a kórházi és rendelőintézeti vezetők nem tudják, miben bízhatnak. Annyit Repa Imre is elismer, ha változatlan marad a finanszírozási rendszer, a kórházak összesítve már az év második felére milliárdos nagyságrendű kifizetetlen számlákat halmoznak fel. „Normál menet mellett havi 80 millió forint veszteséget termelünk, pedig szigorú takarékossági intézkedéseket vezettünk be” – számol be a gazdálkodási nehézségekről Csidei Irén, holott Zalában 12 éve működik kontrolling rendszer, s tavaly nyárig számos jóléti szolgáltatásra is futotta a költségvetésükből. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház egyelőre nem halmozott fel adósságot, ám az ország harmadik legnagyobb fekvőbeteg-intézményében „változatlan finanszírozási kondíciók mellett néhány hónap alatt 3-400 millió forint értékű kifizetetlen számla keletkezhet” – érzékelteti a miskolci helyzetet Csiba Gábor főigazgató. Nem véletlen, hogy számára is negatív az egészségügyi reform eddigi intézkedéseinek mérlege. A korábbiakhoz képest ugyanis 30 százalékkal növekedtek a feladatai, ehhez azonban mindössze 10 százaléknyi pluszpénzt kapott. Intézményvezetőként Rácz Jenő is a reform gyengéjének tartja, hogy az ágyakról és az ellátási kötelezettségekről úgy döntött a tárca, hogy nem voltak ismertek a financiális és a humánerőforrás-feltételek. „Azt gondolom, általános probléma az intézmények eladósodása, amit nem lehet helyi racionalizálással kezelni” – hangsúlyozza Rácz.
Ezekre a panaszokra Repa Imre úgy reagál: nem érti, miért csodálkozik most mindenki, hogy a fekvőbeteg-intézmények a „csőd felé menetelnek”. Érvelése szerint már márciusban megjósolható volt, hogy a politikai presztízs-okokból, mesterségesen életben tartott intézmények lassú agóniára vannak ítélve, ám addig is viszik a pénzt, amíg csődbe mennek. Ugyanakkor a kiemelt kórházaknak emiatt nem jut számottevően több forrás. Tény, mindennek már a tárca teljesítményéhez kevés köze van, a kialakult helyzet a pártközi politikai kompromisszumok eredménye. Más kérdés, hogy mindennek az ódiuma a volt és az új tárcavezető fejére hull vissza. Miként az is, hogy a betegeket eközben senki sem kérdezi, pedig elvileg értük van a reform. „Hogy mit szólnak a változásokhoz? Elég a bajuk, megadóan várják, hogy sorra kerüljenek”- fogalmaz keserű tárgyilagossággal az egyik kórházigazgató.
AZ EGÉSZSÉGÜGYI REFORM FŐBB LÉPÉSEI
FEKVŐBETEG-INTÉZMÉNYEK
■ Átalakult a fekvőbeteg-ellátási struktúra, emellett 3 kórház bezárásáról döntöttek, és 12 intézményt minősítettek át ápolási intézetté.
■ Áprilistól összesen 71 ezer kórházi ágy működését finanszírozza az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, eddig 80 ezres helyett.
GYÓGYSZERSZEKTOR
■ A gyógyszer-gazdaságossági törvény számos passzusa többféle címen kötelezi a gyógyszercégeket, hogy álljanak helyt a gyógyszerkassza túlköltése esetén: a velük szemben rögzített éves elvárt befizetés 2007-re 45 milliárd forint.
■ A patikaliberalizáció jegyében szabaddá vált a patikaalapítás, s mintegy 150 vény nélküli orvosságot hipermarketekben és benzinkutaknál is lehet kapni.
LAKOSSÁG
■ Körzeti vagy szakorvos felkeresésekor 300 forint vizitdíjat kell fizetni, egy évben maximum húsz alkalommal, azaz összesen legföljebb 6000 forint értékben.
(A kezdeti időszak tapasztalatai alapján a parlament május 15-én bővítette a vizitdíj-fizetési kötelezettség alól mentesülők körét.)
■ Megszűnt a gyógyszerek ingyenessége, 300 forintot az OEP által 100 százalékosan támogatott gyógyszerekért is kell fizetni.
■ A pácienseknek kórházi napidíjat kell fizetniük, kivéve a mentességet élvező mintegy négymillió rászorulót, ha saját betegségük miatt fordulnak orvoshoz.
■ Ha valaki nem beutaló alapján, s nem a legközelebbi intézményben kezelteti magát, emelt vizitdíjat kell fizetnie, s ő állja a beavatkozás 30 százalékát, maximum 100 ezer forintot.
■ Az OEP ellenőrzi, hogy rendelkezik-e mindenki egészségbiztosítással. Év végéig rendezhető a jogviszony.
