A jó szándékú türelem elfogyásával indokolta, hogy visszavonta az ausztriai (jennersdorfi) bőrgyár működéséhez szükséges osztrák vízjogi engedélyhez 2000-ben kiadott hozzájárulást. A magyar kormány a Rába szennyezéséért nyugati szomszédunkat teszi felelőssé.
A néhány hete hivatalban lévő szakminiszter a nyugati határszél lakosainak védelmében szokatlanul gyorsan és egyértelműen cselekedett. A magyar államigazgatásra és persze a politikai elitre is többnyire a (túlzott) óvatoskodás a jellemző. A szakmai döntések jobbára azonnal átpolitizálódnak, az ügyek vaskos dossziéi pedig az évek során eltűnnek valahol az íróasztalok mélyén.
Hogy csak a környezetvédelemnél maradjunk: mindmáig nem sikerült megnyugtatóan rendezni a bős-nagymarosi vízlépcső körüli szlovák-magyar vitát. A Verespatakon ciános technológiát alkalmazó aranybánya vezetőjét pedig nemrégiben éppen Bécsben tüntették ki.
De még mielőtt bárki is Bécs-Bukarest tengelyt vizionálna szennyezési ügyekben, nem árt leszögezni, hogy a környezetvédelmi kérdésekben az érdekütközés nem csak, sőt nem is elsősorban az államok között jelentkezik. A törésvonal itt a fenntartható fejlődésben érdekelt gazdasági és társadalmi aktorok, valamint az arra fittyet hányó érdekcsoportok között húzódik. A magyar kormány jól teszi, amikor az Ausztriával kapcsolatos környezeti vádakat – mivel kétoldalú alapon a jelek szerint a vita nem rendezhető – az Európai Bizottság elé viszi. A fenntartható fejlődés ugyanis a környezetvédelmet prioritásként kezelő Európai Unió közös ügye.
