Ezért az első következtetésnek önkritikusnak kell lennie: Magyarországon ma a sajtó önmagában nem tudja tematizálni a közbeszédet. Mind a mai napig nem alakult ki a nyugat-európai újságírás falkaszelleme, hogyan kell a különböző tömegtájékoztatási eszközöknek egymás szájából kikapni, megrágni, továbbvinni a közvélemény befolyásolására alkalmas politikai koncot.
A pártpolitikai szikrától azonban a téma önjáróvá vált, bekerült a parlamenti közegbe, aminek megint csak vannak érdekes tanulságai. Napokig úgy tűnt, hogy a fórumos offenzíva elhal a kormánypártok, jelesül a szocialisták ellenállásán, akik önkormányzati üggyé próbálták lefokozni azt, amit Dávid Ibolya, az MDF elnöke a két nagy párt közötti gazdasági, személyes és politikai összefonódások hálójaként szeretne kivizsgáltatni. Miután azonban a Fidesz is úgy taktikázott, hogy jobb elébe menni a vizsgálóbizottság felállításának, az MSZP-nek is lépést kellett váltania. Szakértői hamar kiderítették, hogy igen egyszerűen elháríthatóak a korábban hangoztatott ügyrendi gátak, s onnantól nincs akadálya a bizottság felállításának.
Happy end lesz a történet vége? Attól még igen messze vagyunk. Az ismert mondás – ha valamit el akarsz tussolni, alakíts bizottságot – most is érvényes lehet. Elegendő felidézni a Gyurcsány Ferenc, illetve Orbán Viktor meggazdagodását vizsgáló parlamenti testületek eredménytelen, időnként a blődlivel kacérkodó munkáját, hogy megállapíthassuk: az eddigi kísérletek nem erősítették ezen demokratikus intézmények hitelét. A bizottságok ellenérdekelt (felerészben kormánypárti, felerészben ellenzéki) tagjai a feltáró munka helyett a politikai haszon maximalizálására koncentráltak, esetenként botrányos körülmények között.
A parkoló-üzemeltető társaság és a kerületek szerződéseinek ügyében az ügyészség és a rendőrség is vizsgálódott – egyelőre érdemi eredmény nélkül. A dolgok jelen állása szerint papíron minden jogszerű. Mögé tud-e nézni a papíroknak majd egy parlamenti vizsgálóbizottság?
