A legújabb döntés értelmében a gazdasági tárca helyett a kancellária dönt a hosszú távú áramvásárlási szerződések ügyében. Bár Kóka János miniszter ismételten tiltakozott, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára hivatott a végső döntést meghozni.
A hosszú távú áramvásárlási szerződések ügyében megbízható értesüléseink szerint a Gilyán Görgy vezette munkacsoport a hét közepén összeült, a módszert és sorrendet hivatottak meghatározni. Ennek alapján határoznak az erőművekkel folytatandó tárgyalásokról.
Karl Imre, a Magyar Villamos Művek(MVM) Zrt. vezérigazgató-helyettese lapunknak megerősítette a hírt, hogy felállt a munkacsoport, amely az erőművekkel folytatott tárgyalásokat kidolgozza. Mint megtudtuk, összesen tíz erőmű érintett, s ebből egy kivételével mindegyik külföldi kézben van. Belga, francia, német, svájci tulajdonosokkal folynak majd a tárgyalások. Karl Imre megítélése szerint ezek néhány nap múlva megkezdődhetnek. „Néhány hónapig biztosan eltartanak a tárgyalások, csak abban bízhatunk, hogy az erőművek is érdekeltek az új kereskedelmi szerződések megkötésében.” – mondta az FigyelőNet kérdésére Karl Imre.
Brüsszel is beléphet
Mint köztudott, a hosszú távú áramvásárlási szerződések ügye koalíciós feszültséget okoz, az SZDSZ azonnal felbontaná azokat, míg az MSZP újra tárgyalná, hogy az időközben tiltottá vált állami támogatásokat kiiktassa. „Jövő héten szakbizottság elé visszük a kérdést Brüsszelben” – jelentette ki Herczog Edit (MSZP), az Európa Parlament ipari és energiaügyi bizottságának tagja. A szövegtervezet szerint felkérik az Európai Bizottságot, hogy foglaljon állást a versenyjogi kérdésben.
A liberalizáció most drágítana
Amennyiben a kisebbik koaliciós párt nem támogatja az MSZP-t, úgy az MDF szavazataira is számíthatnak. Katona Kálmán (MDF) ugyanis kijelentette, hogy legalább 250-300 milliárd forintot fizethetne ki a magyar állam kártérítés címén, ha felbontanánk a szerződéseket. Ez az állásfoglalás azért is érdekes, mert Katona 2000-2002 között az MVM Zrt. elnök-vezérigazgatójaként a piac mielőbbi liberalizálása mellett állt ki. Pálfordulást azzal magyarázza, hogy időközben az áram világpiaci ára csaknem 50 százalékkal emelkedett, így a szerződésekben rögzített olcsóvá vált. Úgy véli, ha szabaddá válna a piac, az a várakozásokkal ellentétben hirtelen 20-30 százalékos áremelést okozna, amit kénytelenek lennének áthárítania fogyasztókra.
