A politikai kommunikációt a hétköznapok nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy a hétvégén Lovasberényben a szőnyeg alá söpörték a meglévő konkrét nézeteltéréseket. Az egyetértés alapja, hogy a korábban kijelölt hat hét alatt nem születik meg a konszenzus, ám az SZDSZ-nek a szocialisták kiutat biztosítottak a szoros határidő csapdájából. Így nem kell borítani a koalíciót, s a nyilvánosság előtt a liberálisok is hűek maradhatnak a korábbi fogadkozásaikhoz. Egy darabig még lehet úgy tálalni a dolgokat, hogy jövő januártól bevezethető lesz az új modell az egészségügyben – ha már messze nem is abban a formában, ahogyan azt Molnár Lajos még szakminiszter korában elképzelte.
Egy másik fontos területen viszont már ebben a hónapban kicsúszhat a kormány az időkeretből. Ha nem sikerül májusban – miként korábban tervezték – elfogadni az ingatlanadó koncepcióját, úgy nem marad idő arra, hogy az önkormányzatok felkészüljenek a jövő év eleji bevezetésére. Legfeljebb megint jöhet az elvi egyetértés, gyakorlati következmények nélkül.
Ha mindehhez hozzávesszük azt, hogy a kormányzat az ellenőrzési hivatalával készíttetett – a nyilvánosság előtt titokban tartott – jelentést arról, miért volt sikertelen a közigazgatás korszerűsítéséért tett minden eddigi erőfeszítés, úgy talán nem erőltetett a következtetés: megtört a reformlendület. Legalábbis nem látszik az irány, a következő lépés. Mintha pótcselekvésként álltak volna elő Lovasberényben a koalíciós képviselők a pártfinanszírozás és a közpénzek felhasználásának örökzöld témájával.
A szocialisták, miközben népszerűségük egyre nagyobb mélységekbe zuhan, csak biztonsági játékra hajlandók: olyan lépésekre, amelyekkel nem váltanak ki újabb lakossági felzúdulást. A kormányfő is olyannak tűnik, mint aki nem kíván szembemenni az árral, hónapok óta nem állt elő új kezdeményezéssel. Erőt gyűjt? Vagy máris maga alá gyűrte a párt?
Mindenesetre nehéz vitatni a Nemzetközi Valutaalap helyzetmegítélését, miszerint korai lenne ünnepelni a költségvetési kiigazítást. Az sem látszik, hogy ez mitől lenne tartós, és az sem, mitől indul majd be a növekedés. Ideje irányt szabni a továbblépésnek.
