Gazdaság

Politikusból agrártőkés

A rendszerváltás utáni tsz-átalakítás és az élelmiszer-ipari privatizáció szellemi atyja, az öt nyelvet beszélő, uniós, világbanki és OECD-berkekben elismert agrárszakértő, Raskó György visszatért a családi hagyományokhoz, s agrárvállalkozó lett. Tudását, kapcsolati tőkéjét pénzre váltotta, majd tönkrement volt szövetkezeteket vásárolt meg. Bírálói úgy tartják, hogy Antall József egykori agrártanácsadójának korábbi szövetkezetellenes nézetei is megváltoztak. Információink szerint nem örökre szakított a politikával.


Politikusból agrártőkés 1

Fotó: Lakos Gábor

Sokba került ez a váza – mondta az adásvétel utáni házi ünnepségen az új „téeszelnök”, Raskó György, az ország legjobb juhászatának járó serlegre mutatva. Mint később kiderült, legalább 15 millió forintba. Ennyi veszteséget termelt ugyanis a lajoskomáromi Győzelem Kft. „mintajuhászata” egyetlen év alatt. Fejér megye egyik legnagyobb volt termelőszövetkezete, amely híres volt a rangos szakmai díjakkal elismert juhászatáról és tehenészetéről, három éve a csőd közelébe jutott. A több mint 1 milliárd forinttal eladósodott szövetkezet vezetője megkereste azt a befektetőt, aki az egyik szomszédos gazdaságot már „feltámasztotta”: vegye meg a céget, máskülönben öt faluban több száz ember munka nélkül marad. Valószínűleg nagy lelki vívódás után szánta el magát a lépésre, mert a lehetséges befektető nem volt más, mint a rendszerváltás utáni szövetkezeti átalakítás végrehajtója, a tsz-vezetői körökben rettegett egykori államtitkár, Raskó György. Lajoskomáromban azonban már nem volt mit tenni: vagy vele a megmaradás esélye, vagy a megszűnés.


Politikusból agrártőkés 2

A tranzakció utáni harmadik hónapban a juhászat ugyanúgy megszűnt, mint a ráfizetéses szőlőtermelés. A következő évben a szövetkezet már szerény nyereséget produkált, és jócskán növelte árbevételét. Mindezt egyharmaddal kisebb létszámmal. Miközben az utóbbi hónapokban Magyarországon ismét nehéz helyzetbe került a sertéságazat, mert az állattartóknak a szubvencionált lengyel hízósertésimport, a húsiparnak pedig a jól fizető távol-keleti piacok kiesése okoz súlyos fejfájást, az ezer kocát és szaporulatát nevelő, 650 tejelő tehenet tartó és évente közel 1000 húshasznú bikát hizlaló Győzelem Kft.-ben nyoma sincs a piaci bajoknak. Ez a kft. a legnagyobb egysége annak a 6 ezer hektáron gazdálkodó agrárvállalkozásnak, amelyet Raskó György volt földművelésügyi államtitkár és sógornőjének férje hozott létre, 50-50 százalékos részesedéssel.

Raskó tézisei az agrárgazdaságról

ELKÉNYELMESEDVE. Az EU mezőgazdasága rohamosan veszít a versenyképességéből a támogatás nélkül is sikeres ausztrál, új-zélandi, brazil és argentin konkurensekkel szemben. Az uniós agrártámogatások, a védővámok, a garantált áras piaci mechanizmusok elkényelmesítették a gazdákat.

UTOLSÓ ESÉLY. A magyar élelmiszer-gazdaságot tudatos agrárpolitikával a globális világpiacon való helytállásra kellene felkészíteni. Brüsszelben e cél eléréséhez keressünk partnereket! A technológiai lemaradás felszámolására, az állattartó telepek korszerűsítésére most, 2013-ig van az utolsó esély.

SZÖVETSÉGESEK. A magyar agrárérdekek érvényesítéséért nem a bajor, az osztrák vagy a lengyel, hanem a versenyképes élelmiszer-gazdaságban szintén érdekelt holland, angol, francia és dán lobbistákkal kellene szövetkezni.

KÖZSZOLGÁLAT. Hasznos lenne, ha a különböző felügyelő hatóságok munkatársai (különösen az állategészségügyben és a környezetvé-delemben dolgozók) ismét „közszolgának” tekintenék magukat. Néha úgy tűnik: egyesek a termelés háttérbe szorításán, például az állatállomány leépítésén, s nem annak növelésén fáradoznak.

TÚLLICITÁLÁS. Nonszensz, hogy a 27 EU-tagra ugyanazokat a szigorú környezet-védelmi előírásokat kívánja Brüsszel alkalmazni, miközben a biokörnyezet-terhelést illetően óriásiak a különbségek. Például Hollandiában az állatsűrűség a tízszerese, a népsűrűség az ötszöröse a magyarországinak. Az említett hatóságok nálunk a brüsszeli előírásokat is rendre túllicitálják. Senki se csodálkozzon azon, hogy emiatt is egyre csak csökken az állatállomány Magyarországon.

KULÁKGYEREK. Raskó beleszületett a gazdálkodásba. Apai ágon a család férfi tagjai több generációra visszamenőleg nagybirtokot irányítottak, képzett agrármérnökként, jószágigazgatóként, illetve bérlőként gazdálkodtak. Anyai ágon dolgos, a családi gazdaságot mindenek elé helyező középparaszti gondolkodást örökölt. E „kulák” származás hátrányos volt az ötvenes-hatvanas években. „De arra jó volt a negatív megkülönböztetés, hogy megtanuljam, nekem másoknál többet kell teljesítenem az érvényesülésért” – emlékszik vissza Raskó György. A pannonhalmi diákot, igaz, csak másodjára, de felvették a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre, ahol agrárszakon végzett.

Első munkahelye az egyik legnagyobb külkereskedelmi vállalat, az Agrimpex lett, ahol piacelemzéseket készített. Egyik tanára, Varga Gyula elcsábította az Agrárgazdasági Kutató Intézetbe. A kor viszonyai szerint alkotó szellemi közeg úgy elragadtatta a fiatal Raskót, hogy egy cikkében pellengérre állította a VI. Ötéves Terv mezőgazdasági célkitűzéseit. Ennek kényszerű következménye egy év intenzív angolnyelvtanfolyam lett, azzal a feltétellel, hogy addig nem is látják az intézetben. Visszatérve, olyan fagyos volt a fogadtatás, hogy kapva kapott az alkalmon, amikor egy újsághirdetésben franciául tudó agrárszakértőket kerestek algériai munkára. Napi 7 órában, 40 fokos melegben vállalati gazdaságtant, elsősorban könyvvitelt kellett oktatni állami gazdasági igazgatónak kinevezett egykori partizánoknak. Az ott használatos francia számvitelt azonban nem ismerte. Amit este megtanult a könyvből, azt okította másnap, de leszolgálta a vállalt időt.

A kalandos életút folytatódott; 1983-ban a következő állomás Mexikó volt, ahol magyar agrármérnökökkel az intenzív kukoricatermesztés fortélyaira tanította az ejidokban (ősi indián szövetkezetekben) dolgozó parasztokat. A mexikói kormány célja az volt, hogy az ország a tortilla alapanyagául szolgáló kukoricából önellátóvá váljék, de legalábbis csökkenjen függősége az Egyesült Államoktól. A fiatal szakember akkor döbbent rá, hogy életképtelen egy olyan gazdasági egység, amelyben minden közös tulajdonban van, s a több száz tag teljesítménye, igénye és motiváltsága meglehetősen eltérő.

A nemzetközi tapasztalatok birtokában Raskó rövid kitérőt tett Magyarországon. Demján Sándor invitálására közel egy évet a kétszintű bankrendszer bevezetésével létrejött Magyar Hitelbank közgazdasági főosztályának munkatársaként húzott le. A nyolcvanas évtized végén ismét a tengerentúlon találta magát, ezúttal Brazíliában, ahol egy nagy öntözési projekten dolgozott vállalkozásszervezőként. Ott érte utol a honi rendszerváltás szele, és – főleg felesége unszolására – a család hazatért. Belépett a Magyar Demokrata Fórumba (MDF), és az egyik volt kutatóintézeti kollégája, aki helyettes államtitkár lett az agrártárcánál, meghívta, hogy vezesse a frissen alakított privatizációs főosztályt. Antall József miniszterelnök felfigyelt rá, amikor a termelőszövetkezetek jövőbeni sorsáról szóló egyik vitán a fiatal főosztályvezető érveivel – képletesen szólva – a padlóba döngölte a téeszek azonnali feloszlatását javasló politikusokat. „Felnéztem Antall Józsefre” – mondja Raskó. „Igazi européer és művelt ember volt, aki azt a fajta szabadelvű – ha úgy tetszik liberális-konzervatív – jobboldali társadalom-felfogást testesítette meg, amely hozzám is közel áll.” Raskó György 1991 júniusában közigazgatási államtitkár lett. Sokak szerint az MDF-KDNP-FKGP koalíció idején valójában ő volt a tárca irányítója, a kormány agrárstratégiájának szellemi atyja, a földkárpótlás és az élelmiszer-ipari privatizáció végrehajtója.

SZAKÍTÁS A POLITIKÁVAL? Raskó az 1994-es parlamenti választásokon a kapuvári választókörzetben egyéni mandátumot szerzett. Az MDF ezt követő viharos pártszakadása idején Szabó Iván oldalára állt, alapító tagja volt a Magyar Demokrata Néppártnak. A pártelnökkel együtt gyakran vett részt vidéki politikai rendezvényeken. A kapuvári kampányzáró nagygyűlésen 1998-ban éppen az ország nehéz gazdasági helyzetéről, a Bokros-csomag szükségességéről volt szó – Raskó e mellett érvelt -, amikor az előadás után egy idős bácsi felszólalt. „Nagyon érdekes dolgokat mondtak, de ezért nem fogok önökre szavazni. Az elmúlt három óra alatt nem ígértek semmit.” Raskó akkor határozta el, hogy mivel az ígéretlicitben esélytelen, befejezi politikusi pályafutását. (Lehet azonban, hogy a döntés nem örök időkre szólt. A Figyelő ugyanis MDF-hez közeli forrásokból úgy értesült, hogy az agrárvállalkozó jó kapcsolatot ápol a párttal, s az sem kizárt, hogy indul a következő országgyűlési választásokon.)

Még minisztériumi illetékesként került kapcsolatba az egyik nagy angol befektetési alap igazgatójával, aki évekkel később a mádi Royal Tokaji Kft.-hez keresett cégvezetőt, s benne találta meg a megfelelő személyt. Raskó György nem fizetést kért, hanem részesedést a majdani vagyonnövekményből. Az eredeti technológiával készített tokaji aszúval – és a Hugh Johnson borszakíró tanácsaira is építő „angolszász” marketinggel – a Royal Tokaji az ezredfordulóra várakozáson felüli forgalmat ért el. Az angol alap a sikeren felbuzdulva egyéb magyarországi befektetéseinek menedzselésébe is bevonta Raskót. Így lett előbb a Csopak Holding, később a Ceres Zrt. elnöke. Nem csak a külföldi, de a hazai tőke is felfedezte: 1998 és 2000 között a Bankár-csoporthoz tartozó Agárd Holding elnöke is volt.

Raskó a cégvezetésről

● Rossz vezetési elv, ha a menedzser a dolgozói létszám megtartását tekinti elsőrendű célnak a termelés hatékonyságának állandó javítása helyett. Aki elsősorban erre figyel, annak vállalkozása hamar tönkremehet.

● Nem szabad sajnálni a pénzt a profikra, mert a jól képzett munkaerő hosszú távon biztosan megtérül, akkor is, ha drága.


Politikusból agrártőkés 3

Politikusból agrártőkés 4

Világjáró agrárvállalkozóként állítja, hogy a magyar mezőgazdaság talpon maradásának egyetlen útja, ha radikálisan javul a termelés hatékonysága, és a honi agrárvállalkozók szemlélete is megváltozik. A szocialista időszakból öröklött, „mi megtermeltük, az állam adja el” beidegződés helyett aktív piacpolitikát kell folytatni. Még az olcsón előállított, jó minőségű áru is csak akkor hozhat némi nyereséget, ha közvetlenül jut el a feldolgozókhoz, vevőkhöz. Raskó erre törekszik. Személyesen járja végig a lehetséges vevőket, hogy kiépítse kapcsolatait. Elsősorban az olasz piacra hajt. „Nehéz tárgyalófelek, de megfizetik a jó minőséget, miközben más vevők csak az olcsó árut keresik” – érvel. Néhány év óta közvetlenül szállítják a gabonát, a tejet, a vágómarhát Olaszországba, és így az itthoni piaci zavarok idején sincsenek értékesítési nehézségeik. A tisztán családi tulajdonban lévő gazdaságok éves árbevétele a kereskedelmi tevékenység erősödésével évről évre látványosan bővül. A családi csoport tavaly csaknem 600 millióval, mintegy 3,6 milliárd forintra növelte nettó árbevételét.

PRIVATIZÁCIÓS KONFLIKTUSOK. „Jó látni, hogy megváltozott Raskó György felfogása” – állapítja meg Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára. „Most szinte ugyanazt mondja, amit mi. A szövetkezetek szétszedésének, a kisbirtokok hajdani híve, a nagybirtokot, a koncentrációt, a hatékonyságot támogatja” – árad némi elégtétel a MOSZ vezetőjének szavaiból.

A privatizáció során a szövetkezeti vezetők azt szerették volna, hogy az elvett földekért cserébe kapott kárpótlási jeggyel a szövetkezetek részt vehessenek az élelmiszer-ipari magánosításban, s az európai mintát követve a termelők kezébe kerüljenek az élelmiszer-feldolgozók. „A hatalom akaratának vak végrehajtója volt – idézi fel Horváth Gábor -, a nyilvánosság előtt megkérdőjelezte, igaz-e, amit mondunk, amivel nagyon sok álmatlan éjszakát okozott, s nem csak nekem.”

Raskó kontráz: szerinte Antall Józsefnek és az MDF vezető politikusainak az volt a célja, hogy erős, önálló középparaszti réteg jöjjön létre, mert ezt tekintették a vidék és a falu demokratizálódása zálogának. De azt is fontosnak tartották, hogy maradjanak életképes nagyüzemek is, amelyek eltartják az önálló gazdálkodásra alkalmatlan munkavállalókat. Horváth Gábor rámutat: a privatizáció előkészítéseként Raskó utasítására az állami gazdaságok, majd az állami élelmiszer-ipari cégek élén állóknak „vezetői alkalmassági vizsgát” kellett tenniük a szaktárca illetékesei előtt, mintha a minisztériumi előadók jobban értettek volna a vállalatirányításhoz. Az akár több évtizedes rutinnal rendelkező cégvezetők ezt megalázónak érezték. Az elrontott szövetkezeti törvény végrehajtáskor, a „zöldbárózás” idején, MDF-es „szabadcsapatok” járták az országot, hogy buzdítsák az embereket: szedjék szét a jól működő közös gazdaságokat. Horváth szerint az élet igazolta, hogy rossz volt a koncepció; ha formálisan átalakulva is, de megmaradtak a szövetkezetetek. A lajoskomáromi és az enyingi gazdaság révén Raskó is tagja lett a korábban ellenségnek tekintett mezőgazdasági szövetségnek, igaz, annak érdekvédelmi munkájában nem vesz részt.

De nem csak Raskó támadt, őt is támadták. A Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat 1991-92-es eladása után szakmai berkekben egyesek tudni vélték, hogy „nagy jutalékért járt közben a cég eladásáért”. A tender veszteseinek egyike a Legfelsőbb Bíróságig is elment az igazáért, de minden szinten vesztett. Az ellenzéki vezetésű parlamenti vizsgálóbizottság is tisztázta az ügyben az államtitkárt.

Viharos államigazgatási időszaka alatt azonban nem csupán ellenségeket szerzett. „Jól csinálta, annak adta el a vállalatot, akinek volt elég pénze működtetni” – ismeri el Piros László, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének akkori főtitkára. Egyetértett Raskóval abban, hogy a termelői tulajdonba adásnál a vállalat végét jelenthette volna, ha a vevőnek nincs elég pénze a működtetésre. (Márpedig az akkori magyar befektetőknek éppen csak annyi pénzük volt, hogy bankkölcsönnel, vagy E-hitellel megszerezzék a feldolgozó üzemeket, de a cég eredményes működtetéséhez már nem volt elég tőke.) „Józan, gyakorlatias gondolkodása mindig is szimpatikus volt” – ismeri el az akkoriban az Agrimpexnél dolgozó Orbán Imre, a piacvezető Agrograin Zrt. vezérigazgató-helyettese.

Az viszont, akinek fiatal szakemberként sokat köszönhetett, reménytelenül kiábrándult Raskóból. Varga Gyula kategorikusan elzárkózott más ideológiai alapokon álló hajdani felfedezettje méltatásától: „Van, hogy az ember nagyot csalódik valakiben.”



Politikusból agrártőkés 3

Politikusból agrártőkés 6


Politikusból agrártőkés 7

Politikusból agrártőkés 8

Fotó: Erdei Katalin

Politikusból agrártőkés 4RASKÓ GYÖRGY

■ 1952-ben született Karcagon. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban érettségizett. A Közgáz agrár-marketing szakán szerzett diplomát 1976-ban, majd doktori címet 1980-ban. Angolul, spanyolul és németül tárgyalási szinten, franciául és portugálul középfokon beszél.

■ 1976-ban az Agrimpexnél helyezkedett. Egy év múlva az Agrárgazdasági Kutató Intézetbe ment. 1983-tól 1989-ig Mexikóban, Kolumbiában és Brazíliában dolgozott. 1989-től a Vízépítő Tröszt igazgatója, 1990-től a Földművelésügyi Minisztérium privatizációs főosztályvezetője, 1991-től közigazgatási államtitkár. 1994-től 1998-ig országgyűlési képviselő.

■ 1995-től a Royal Tokaji Borászati Kft. ügyvezető igazgatója, 2000-től elnök a Csopak Holdingnál, 2003-tól a Mezőszövnél, 2004-től a Győzelem Mezőgazdasági Szövetkezetnél, 2006-tól pedig a Ceres Zrt.-nél.

Politikusból agrártőkés 6


Politikusból agrártőkés 7

Politikusból agrártőkés 8

Fotó: MTI

Politikusból agrártőkés 4■ 1991 és 1994 között az Állami Vagyonügynökség igazgatósági tagja, 1994-től 1997-ig a FAO kelet-európai agrárpolitikai tanácsadó testületének elnöke, 1996-tól a firenzei mezőgazdasági akadémia levelező tagja. 1998-tól az East European Food Fund magyarországi befektetéseinek felügyelője, 2000-től 2004-ig a Hungarian Agricultural and Real Estate Fund befektetési igazgatója.

■ Nős, felesége Raskóné Pap Erzsébet, közgazdász. Három gyermeke van: Gabriella, Ágnes és László.
Politikusból agrártőkés 3

Politikusból agrártőkés 4



Politikusból agrártőkés 3

Osztogatásnak nincs helye

Nincs a száz leggazdagabb magyar között Raskó György, bár vagyonos embernek tartják. Ő azonban ennél nagyobb teljesítménynek gondolja azt, hogy az agrár-versenyképességről vallott elvei helyességét a gyakorlatban is bebizonyította.

– Piackutatóból tanácsadó, politikus, cégvezető és jómódú agrárvállalkozó lett. A politikából kiszállt; a jobboldalból vagy a jobboldaliakból lett elege?

Politikusból agrártőkés 6

Politikusból agrártőkés 8

Fotó: Lakos Gábor

Politikusból agrártőkés 4– A politikából. Az MDF 1996-ban a kisgazdákkal kezdett kokettálni, de én nem akartam egy gyékényen árulni Torgyán Józseffel. Ezért vállaltam aktív szerepet a Magyar Demokrata Néppárt alapításában. Ám ott hiába voltak szellemi nagyságok, tisztességes politikusok, túl intellektuálisra sikeredett. A sorozatos kudarcok miatt 2002-ben befejeztem az aktív politizálást.

– A politika volt az egyetlen kudarca? Mintha államtitkárként több szövetkezeti fórumon kifütyülték volna, mintha a tsz-ek szétverőjét látták volna Önben.

– Nem tud hatékonyan gazdálkodni az a vezető, akit az „egy tag, egy szavazat” elve alapján választanak, akinek nincs vagyoni felelőssége, aki megrövidítve tagtársait büntetlenül kivehet a vállalkozásból, anélkül, hogy oda valaha is befektetett volna. Haragudtak rám, mert nem támogattam a vagyonosztogatást, a „termelői tulajdonba adást” egy, a baloldal által preferált érdekkörnek. Piacgazdaságban a privatizáció során fizetni kell a vállalatért, és azt jól kell működtetni. Ha ez nem megy, akkor sem szabad állami segítséget adni a vagyonnal rosszul sáfárkodóknak. Osztogatásnak nincs helye.

– Az üzleti életben mintha elkerülnék a kudarcok, pedig nemcsak az állattartó gazdaságok mentek sorra tönkre az elmúlt 15 évben, hanem számos élelmiszer-ipari vállalkozás is. Mi a titka?

– A szövetkezetek vezetői általában tudják , mit kellene tenniük, de sokszor az érzelmeik miatt nem képesek rá. A faluban mindenkit ismernek, nincs szívük elküldeni az embereket, pedig emiatt sokszor a gazdaság és vele együtt az összes munkahely is megszűnhet. A szociális feladatokat nem szabad a cégek nyakába varrni. A kormányoknak más, nem mezőgazdasági munkahelyek teremtésével kell megoldást találniuk az agráriumból kiszorulók szociális problémáira.

De azért nyilván aggasztja a 2013-tól esedékes EU agrárreform, amely a Raskó-birtokokon is sok millió forinttal csökkenti majd a támogatásokat.

– Az EU mezőgazdasága vészes lemaradásban van a világ élelmiszerpiacán, nemcsak az Egyesült Államokhoz, hanem Dél-Amerikához és a Távol-Kelethez képest is. Az Argentínából, vagy Brazíliából származó gabona, olajos mag az ott kivetett exportadó mellett is versenyképesebb az európainál a világpiacon. Még inkább igaz ez a baromfira, a sertés- és marhahúsra, vagy akár a most divatos bioetanolra. Az EU agrárgazdasága hamar összeomolhat, ha a Kereskedelmi Világszervezet nyomására drasztikusan csökkentenie kell a támogatásokat. Ha nem újul meg a közös agrárpolitika, ha nem változik meg az uniós gazdák szemlélete, versenyképtelenné, eladhatatlanná válik az európai agrártermékek legtöbbje, beleértve a hazaiakat is.

Mi mentheti meg akkor a magyarországi vállalkozókat?

– Ha jó minőségű agrártermékeket a konkurenseknél olcsóbban, vagy legalább azokéval azonos költségszint mellett állítanak elő. Az értékesítés során pedig igyekeznek közvetlen kapcsolatba kerülni a felvevőpiaci szereplőkkel. Gráf József miniszter helyesen gondolja, hogy az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap felhasználása során a technológiai korszerűsítést támogató programoknak prioritást kell élvezniük. Az a cél, hogy 2013 után a hazai agrártermelők már támogatás nélkül is versenyképesek legyenek. A támogatás, ameddig lesz, legfeljebb hab legyen a tortán.

– Nehéz sors vár a gyerekeire, ha a családi hagyományok szerint folytatni akarják a gazdálkodást a birtokon?

– Nem hiszem, hogy folytatni akarnák. A két lányom közül a nagyobbik médiajogász, a fiatalabb a turizmusban kíván majd dolgozni; a fiam 16 éves, az informatika érdekli.
Politikusból agrártőkés 3

Politikusból agrártőkés 4

Ajánlott videó

Olvasói sztorik