A Bakony Művek február elsején kért csődvédelmet, azzal az indokkal, hogy nem tudja kifizetni a 2 milliárd forintra rúgó adósságát. E tartozás közel egynegyede a beszállítók elmaradt pénze, akiktől a cég vezetése nem kevesebbet kért, mint hogy szavazzák meg a csődvédelem biztosította 90 napos fizetési haladékot. Többségük megszavazta a moratóriumot.
Csődegyezség jön
A BM Zrt. vezetői ezután a Figyelő értesülése szerint csődegyezséget fognak ajánlani a beszállítóknak. Azt javasolják majd, hogy eladják az említett egyetlen birtokukban maradt leányvállalat, jelesül a Bakony Préstechnika Kft. egy részét, és a befolyó összegből kifizetik az APEH felé fennálló 520 millió forintos tartozást. Ezek után a BM Zrt. köztartozás-mentessé válik, és egy második tranzakcióval a vevő megszerezheti a Préstechnika Kft. többi részét is. E második vételárból befolyó összeget pedig arányosan szétosztanák a hitelezők között.
Érdekesség, hogy miközben a BM Zrt. döntő többsége a Kovács Gábor által jegyzett Bankár Holding Zrt. tulajdonában van, a 2 milliárd forintos tartozás csaknem fele szintén a Bankár érdekköréhez tartozik. Azaz a tulajdonos egyben a legnagyobb hitelező is. A lap információi szerint a Bankár úgy tett szert a követelés nagy részére, hogy váltót adott a BM Zrt. legnagyobb hitelező bankjának. A Figyelőnek nyilatkozva egy szakértő ezt a – feltételezett, ám meg nem erősített – lépést „jogszerűnek, de nem egészen etikusnak” minősítette: ha ugyanis létezik a hitelező pénzintézet felé kiállított váltó, akkor felmerül a kérdés, a beszállítók miért nem kaptak hasonlót.
A csődegyezség megkötését borítékolni lehet, hiszen a forgatókönyv ötletét maga a legnagyobb hitelező dolgozta ki, a megoldás az APEH-nak is kedvezőbb lehet a felszámolásnál, és a beszállítók is csak így reménykedhetnek abban, hogy legalább részben a pénzükhöz jutnak.
Út a csődig
A Bankár Holding Zrt. a Magyar Fejlesztési Banktól 1997 végén vette meg az egyébként 1992-ben részben privatizált Bakony Művek állami pakettjét, majd a következő években a kisebb részvényeseket kivásárolva csaknem teljesen az ellenőrzése alá vonta a céget.
Kovács Gábor a hírek szerint hosszú távon is tartani szerette volna állásait a Bakonyban. Ezért menekült előre a menedzsment az orosz válság után, és az összeomlott kelet-európai üzletek helyettesítésére fokozatosan a nyugati és japán autógyárak beszállítói pozícióit szerezték meg – a legnagyobb megrendelőjükké a Magyar Suzuki vált.
Az ezredforduló utáni években a Bakony szakmai hibákat vétett. Túlvállalta magát, túl gyorsan akart növekedni, és ez visszaütött. A beruházásokhoz felvett hiteleket törleszteni kellett volna, a cég termelékenysége és hatékonysága azonban drámaian visszaesett. Az acél világpiaci ára megugrott, és a BM – amelynek termeléséhez nyersacél szükséges – nem volt erre felkészülve.
Kovács Gábor valószínűleg másfél éve hozta meg a döntést, hogy a Bankár Holding válságmenedzseléssel újra életet lehel a Bakony Művekbe, majd záros határidőn belül teljesen kivonul belőle. Az azóta történtek szinte kivétel nélkül ennek az új stratégiának a jegyében értelmezhetőek: a Bankár az egykori ráfordításait mentendő, lépésről lépésre hagyja el a céget.
(A cég vezetőváltásairól, jogilag esetleg megkérdőjelezhető ingatlanügyleteiről és a vállalat feldarabolásáról részleteket a Figyelő legfrissebb számában olvashat.)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
