Magyarország ugyan a világszinten kibocsátott, üvegház hatású gázok kevesebb mint 0,5 százalékáért felelős, de kötelessége, hogy törekedjen a kibocsátás csökkentésére – emelte ki Tátrai Miklós, a Pénzügyminisztérium államtitkára. Ez a cél a megújuló erőforrások, illetve az energiahatékonyság támogatásával érhető el.
Évi 1-2,5 százalékos csökkentés
A Brit Nagykövetség, a Regionális Környezetvédelmi Központ és a Magyar Üzleti Vezetők Fóruma által szervezett vitanapon megtárgyalták a brit kormány megbízásából múlt év október 30-án kiadott Stern-jelentést, ami a klímaváltozás közgazdasági hatásaival foglalkozik.
Práger Tamás, az ELTE Meteorológiai tanszék docense a Stern-jelentést ismertetve közölte: a fejlett világgal együtt Magyarországnak is arra kell törekednie, hogy 2050-re az 1990-es kibocsátási szint alá menjen 60-80 százalékkal. Ezt a kibocsátások évi 1-2,5 százalékos mérséklésével lehet teljesíteni, ami a Stern-jelentés kalkulációja szerint az éves globális GDP egy százalékát emészti fel.
Kiszáradt folyómeder Tanzániában – erre talán nem számíthatunk (MTI)
Szárazságra készülünk
Magyarországnak fokozottan kell törekednie az alkalmazkodásra, hiszen tudományos előrejelzések szerint hazánkban a felmelegedés üteme kissé gyorsabb lehet a világátlagnál, épp ezért a kihívások is erőteljesebbek. Práger megemlítette, hogy például a vízgazdálkodás területén a felszíni vizek 97 százaléka külföldről érkezik, és az aszályos és árvizes időszakok kiszámíthatatlanná teszik a növénytermesztést, ám a globális felmelegedés miatt egyre inkább szárazságtűrő növények termesztésében kell gondolkodni.
A docens felhívta a figyelmet, hogy minél később cselekszik a világ, annál nagyobb mértékű üvegházgáz-kibocsátás csökkentésre lesz szükség, értelemszerűen annál drágábbak lesznek a szükséges intézkedések. Tíz éves késést már nagyjából csak kétszer akkora erőfeszítéssel lehet behozni.
Ötödével eshet vissza a GDP
A Világbank volt vezető közgazdásza, Sir Nicholas Stern által készített jelentés a klímaváltozást a világot eddig sújtó legnagyobb piaci csődnek nevezi, és azt állítja, hogy a probléma megoldásának elodázása esetén a világháborúkhoz hasonló, de hosszabb kifutású krízishelyzettel kell számolni.
Ha a globális károsanyag-kibocsátás 75 százalékáért felelős ipari hatalmak nem tesznek semmit, az 2050-ig a globális GDP-érték legalább 5, de akár 20 százalékos visszaesésével is járhat, jóllehet az üvegházhatást okozó szennyezőanyagok kibocsátásának hatékony csökkentése a világgazdasági kibocsátást ugyanezen időtávon mindössze egy százalékkal mérsékelné.
A jelentés szerint az emberi tevékenység jelenleg évente egymillió atmoszféra-részenként 2,5 résznyivel gyarapítja a légkörben lévő szén-dioxid-állományt, amely ez idő szerint 430 rész/egymilliónak felel meg. Az 550-es arány elérése azért kockázatos, mivel a jelenlegi károsanyag-kibocsátási pálya mentén legalább 50-50 százalékos az esélymegoszlás arra, hogy az évszázad végéig 5 százalékot meghaladó átlaghőmérséklet-emelkedés következik be.
