Az újság kész tényként kezeli, hogy hazánk az uniós gázvezeték, a Nabucco helyett a Gazprom által szorgalmazott Blue Stream építését részesíti előnyben. Gyurcsány Ferenc kormányfő néhány hete Davosban értésre adta, hogy Magyarország az uniótól eltérő különutas politikát folytat energiaügyben. Majd néhány héttel később, az uniós állam- és kormányfők tanácskozásán ezt meg is erősítette, mondván: túl sokba kerülne a megújuló energiaforrásoknak az Európai Bizottság által szorgalmazott bővítése. Gyurcsány szerint úgymond másra kell a pénz.
Akkor most a Gazprom vagy az EU? Miként általában a külpolitikában, itt sincs egyszerű, fekete-fehér válasz. Szögezzük le: igaza volt Medgyessy Péternek és Gyurcsány Ferencnek, hogy a Fidesz-kormány alatt megromlott orosz-magyar kapcsolatokat új alapokra helyezte. Ám most mintha átesnénk a ló túlsó oldalára. Vajon valóban csak az unió ellenében valósítható meg e kétoldalú kapcsolatok javítása? Vajon nem árt-e Magyarország uniós és – általában véve – atlanti megítélésének, hogy a világsajtó nyomán a közvéleményben terjed az a nézet, miszerint még ha egyelőre szakpolitikai kérdésekben is, de inkább választjuk a súlyos demokráciadeficittel küszködő keleti nagyhatalmat, mint saját szövetségeseinket?!
Oroszországgal természetesen pragmatikus, jó kapcsolatokat illik ápolnia a mindenkori magyar kormánynak. De csakis a kölcsönös érdekek mentén. És amint igaz az, hogy az unió nagyban függ az orosz gázszállításoktól, azt sem szabad elfelejteni, hogy az integrált világgazdaságban, kereskedelmi és beruházási szerződések révén Oroszország is nagyban függ – ha nem is Magyarországtól, de az EU-tól. Eörsi Mátyás, a parlament külügyi bizottságának szabad demokrata elnöke nemrégiben az Élet és Irodalomban a magyar külpolitika korrekciójára szólította fel a kormányt, azt állítva, hogy „Magyarország stratégiai érdekeit sokkal inkább szolgálja egy egységes európai energiapolitika, mint a pillanat nyújtotta nemzeti lehetőségek kiaknázása”.
És, ha már nemzeti érdekekről beszélünk, jó volna tudni, hogy melyek is azok. Merthogy az ország sodródásának talán éppen ez az egyik oka: évek óta várat magára egy, a realitások számba vételével készülő hosszú távú energia- és külpolitikai stratégia. Utóbbi állítólag készül.
