Sólyom László autonóm személyiség, ezt többször is bizonyította. A jelenlegi, zaklatott közéletben azonban szükség lenne kiszámítható igazodási pontokra is. Az ünnepi rituálék ismétlődése a demokratikus berendezkedés biztonságát kínálja az átlagpolgároknak. Az elnök formabontását most sem alapozta meg kimerítő magyarázat. Néhány hónapja úgy tűnt, Sólyom László maga is felismerte, hogy szándékainak kommunikálása nem kielégítő. Ennek ellenére csak találgatni lehet, miért tartotta szükségesnek Erdélyben tölteni az ünnep délelőttjét. Távol akart maradni a kordonokkal körülvett zászlófelvonástól? Jelképezni kívánta a nemzet összetartozását határon innen és túl?
Az államfő nem adott világos magyarázatot, így az üzenetet ki-ki a saját politikai felfogása szerint értelmezheti. Ez is történik, csakúgy, mint kolozsvári ünnepi beszédének azzal az utalásával, hogy a nemzet kiveti magából a hamis hangot, a képmutató gesztusokat. A szekértáborok a maguk nyelvére fordítják le a dodonai szózatokat.
Pedig a végiggondolt, egyértelmű elnöki üzeneteknek van hatásuk, korlátot szabhatnak az indulatoknak. Sólyom László segített az ellenzéknek visszatalálni a Kossuth térről a parlamentbe, és az árpádsávos zászló körüli vitában is félremagyarázhatatlan az állásfoglalása: a háromszínű nemzeti zászló felülmúlhatatlan jelkép, nincs szükség másra.
Az államfőnek felhatalmazása és erkölcsi tekintélye is van ahhoz, hogy a nemzeti zászlót körülfogó kordonról is határozott véleményt nyilvánítson. De március 15-én ott a helye a Kossuth téren. Ha pedig távol marad, akkor magyarázattal tartozik.
