A nem túl eredeti, de hatásos kommunikációs mutatvány sikerült is: a médiumok többségében az amúgy esélyesként emlegetett Simor András jelölésének híre háttérbe szorította az ellenzék vezetőjének beszédét.
A bejelentés körülményeinél azonban fontosabb a jelölt személye. Simor elismert és sikeres vállalatvezető, politikai korrektségéhez (értsd: nem kötődik egyik oldalhoz sem) nem férhet kétség. „Kívánatos lenne, ha a Magyar Nemzeti Bank új elnökének nemzetközileg elismert, független, technokrata beállítottságú szakembert jelölnének” – írtuk néhány hete ezeken a hasábokon. Nos, Simor minden fenti kritériumnak megfelel; nem véletlen, hogy kinevezésének hírére a piac kedvezően reagált, erősödött a forint. A jelöltet több oldalról övező bizalom még akkor is szokatlan, ha a Fidesz szóvivője nem állta meg, hogy ne közölje: pártja Járai Zsigmond megbízatásának hosszabbítását tartotta volna jó megoldásnak. E kijelentés beleillik a nagyobbik ellenzéki párt folklorisztikus és automatikus odamondogatásainak sorába. Ráadásul ezen igényük teljesítéséhez meg kellett volna változtatni a jegybanktörvényt, amely szerint a monetáris tanács tagja mandátumának lejárta után három évig nem lehet ismét a testület tagja (márpedig a jegybank elnöke automatikusan tagja a tanácsnak).
Simor többször is hitet tett az egyensúlyőrző politika mellett, nem kétséges, hogy gazdaságpolitikai krédójának lényeges eleme az alacsony államháztartási hiány és kis infláció mellett megvalósuló növekedés. Persze az, hogy ez mit jelent majd a monetáris politika gyakorlatában, még a jövő zenéje. Nehéz azonban elképzelni, hogy a március elején hivatalba lépő új elnök ne emelné fel a szavát, illetve ne nyúlna – a monetáris tanácson keresztül – a pénzpolitika eszköztárához, ha kormányzati oldalról költségvetési túlköltekezést vagy a gazdaság elinflálásának szándékát tapasztalja. Ebben az értelemben Simor valószínűleg a jegybank utóbbi évekbeli hagyományát folytatja. Kommunikációja viszont vélhetően megfontoltabb és higgadtabb lesz, mint Járaié volt, aki jegybankelnöki pozícióját nemegyszer politikai üzenetek megfogalmazására használta.
Az új elnök a jegybank statútuma szerint „első az egyenlők között”, hiszen a kamatmozgásokat többségi döntéssel a monetáris tanács határozza meg. Ezért az elnök személyének sokszor „csak” kommunikációs és szimbolikus jelentősége van. Simor kinevezése jó üzenetet közvetít Magyarországról idehaza és külföldön egyaránt.
