Rájár a rúd a hazai bankokra. Pár héten belül két olyan jelentés is napvilágra került, amelyek arra mutatnak rá, hogy lényegesen erősödnie kellene a pénzintézetek közötti versenynek, emellett ildomos volna olcsóbb, jobb szolgáltatásokat kapniuk az ügyfeleknek. Jóllehet, az egyik brosúra nem kifejezetten a hazai pénzintézetek működését pásztázza, hanem az európai régió valamennyi bankpiacának anomáliáit állítja pellengérre (a főbb megállapításokat lásd külön), a következmények alól aligha vonhatják ki magukat a magyarországi szereplők. Neelie Kroes, az Európai Bizottság versenyügyekben illetékes tagja a másfél esztendeig tartó vizsgálat konklúziójaként jelezte: Brüsszel minden lehetséges eszközt be fog vetni, hogy lebontsa a szabad verseny útjában álló akadályokat. A fizetési rendszerek uniós szintű egységes szabályozását azonban egyelőre nem helyezte kilátásba.
Sokkal közelebbről érinti a hazai bankokat az a tanulmány, amelyet Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felkérésére egy ötfős szakmai testület állított össze a ténykedésükről, Várhegyi Éva közgazdász vezetésével. A jelentés megállapítja, hogy a bankok közötti verseny erősödését a piac szerkezetével, transzparenciájával, a fogyasztóvédelemmel és a pénzügyi szektor közvetítő szerepének korlátozott voltával összefüggő problémák gátolják. A bizottság 17 pontban foglalta össze a verseny élénkítését, valamint az ügyfélbarát lakossági kiszolgálást célzó javaslatait. Egyebek közt arra van szükség, hogy megkönnyítsék a szolgáltatók közötti váltást, elősegítsék a termékek, a kamatok, a díjak összehasonlíthatóságát, átláthatóvá váljék az árazás, bevezessék az egyénre szabott tájékoztatást.
 |
Mit támogat a Bankszövetség?
• Pozitív adóslista bevezetése • A THM, az EBKM finomítása, pontosítása • Az ügyfelek jobb tájékoztatása • Számlaváltás elősegítése • Bankváltásra adott 15 nap meghossza-bbítása 30-40 napra • A költségvetési kifizetések bank-számlára terelése, ehhez olcsó, egysze-rűsített, úgynevezett alapszámla bevezetése • Több ügyféljog elismerése a szerződésekben |
|
|
|
|
MÁR TÁRGYALNAK IS. Jóllehet, egy darabig nem lehetett tudni, hogy a tanulmány elkészítésére szinte teljesíthetetlenül rövid, 2,5 hónapos határidőt előíró, előzmények nélküli, már-már kampányszerű felkérés nem csupán erőfitogtatás-e a miniszterelnök részéről a bankokkal szemben, e kételyek a múlt héten eloszlottak. A december végén elkészült (a Miniszterelnöki Hivatal honlapján pedig bő egy hete olvasható) tanulmány megvitatására ugyanis múlt hétfőn összeült a kormányfő, a Magyar Bankszövetség elnöke, a Gazdasági Versenyhivatal (GVH), a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) és a Pénzügyminisztérium képviselője, s rögtön döntés született a további lépésekről is. Eszerint a felek között máris megkezdődnek az érdemi tárgyalások, és június végéig letesznek a kormány asztalára egy konkrét, a bizottság által felvetett javaslatokra reagáló intézkedési tervet.
Mindazonáltal nem ígérkezik könnyű menetelésnek az év derekáig hátralévő néhány hónap, miután az a tárgyaláson kiderült, hogy a megszólítottak – nevezetesen a bankok – véleménye nem mindenben egyezik a jelentésben foglaltakkal. Erdei Tamás, a Magyar Bankszövetség elnöke lapunknak úgy nyilatkozott, hogy noha alapvetően elfogadják a tanulmány megállapításait, elismerik jobbító szándékát, két alappillérével nem értenek egyet. Nevezetesen rossz kiindulási alapnak tartják a 2003-as állapotot tükröző, és mára elavult adatbázist, hiszen a 2004-2006-os periódusban számos ponton változott a piaci helyzet és a bankok közti verseny, így ma teljességgel más pillanatfelvétel készíthető a lakossági pénzügyi szolgáltatásokról, mint bő három esztendeje. Várhegyi Éva a Figyelő megkeresésére úgy reagált, hogy noha a munkához rendelt 2,5 hónapos határidő miatt új vizsgálatok végzésére ők csupán részben vállalkoztak, és leginkább kész adatbázisok és tanulmányok értékelése alapján tették főbb megállapításaikat, a korábbi adatok által felvázolható tendenciák mit sem változtak az elmúlt három esztendőben. „Nem tudok mit kezdeni azzal a bankári felvetéssel, hogy 2006-ban átrendeződtek a viszonyok a bankpiacon, aminek azonban csak 2007-ben fogjuk érezni a hatását” – mondta lapunknak a kutató. Ehhez azt is hozzátette, hogy az uniós vizsgálatban foglalt, az európai versenyt nem kellően intenzívnek lefestő kemény megállapítások is a bankbizottság véleményét erősítik: ahhoz ugyanis nem fér kétség, hogy a konkurenciaharc itthon jóval lanyhább az európai képet domináló nyugati piacokénál.
|
Uniós anomáliák
• Számos piacon rendkívül magas a bankok nyeresége
• Túl kevés bank uralja a piac túl nagy részét
• Az újonnan belépni szándékozó pénzintézetek akadályokba ütköznek
• A bankok gyakran árukapcsolással adnak el másként nehezen értékesíthető szolgáltatásokat
• Bizonyos termékeknél túlzottan magas díjakkal korlátozzák a versenyt, és szűkítik az ügyfelek választási lehetőségeit
• A fizetési tranzakciós díjakban az unión belül négyszeres a különbség |
|
|
|
|
OLVADÓ ELŐNY. A Bankszövetség szerint azonban egyre erősödő verseny folyik a hazai piacot meghatározó nyolc pénzintézet között, a teljes lakossági szektor feletti OTP-dominancia pedig már egyértelműen a múlté. Mint azt Lantos Csaba, a továbbra is piacvezető pénzintézet vezérigazgató-helyettese lapunknak kifejtette, a klasszikus terméknek számító bankbetétek piacán 30 százalékos részesedésükkel ugyan valóban meghatározó szerepet töltenek be, ám az erőviszonyok változása szembetűnő: négy évvel ezelőtt még 37 százalék felett gyakoroltak ellenőrzést. A lakáshitelek frontján ennél is gyorsabban olvadt az előnyük, itt az utóbbi három esztendőben zsugorodott 50 százalékról 40 százalékra a piaci részesedésük. Azt ugyan elismerte a bankvezető, hogy vannak olyan új stratégiai területek, ahol offenzívában vannak – így a bankkártyapiacon és az elektronikus számláknál – ám ma már vannak olyan területek, ahol nem az övék a vezető szerep (például áruhitelezés, biztosítás). A jelentés kamatkérdéseket feszegető részére reagálva Lantos rámutatott, hogy a piac jelenlegi legmagasabb betéti kamatát kínáló konkurens agresszív piacszerző magatartása jelentős költséggel jár, mert 12 százalékos kamat ma csak veszteség árán ajánlható. Ugyanakkor – mint mondta – több területen maguk is aktív, harcos résztvevői az árversenynek.
Lantos Csaba az ad hoc bizottság munkájában hibásnak látja azt a koncepciót is, amelynek alapján az átfogó vizsgálat csupán a bankszektorra terjed ki. Meglátása szerint a versenyélénkítő és fogyasztóbarát intézkedések akkor érhetnének célt valóban, ha azok felölelnék a teljes pénzügyi szolgáltató piacot – így a bankok mellett a takarékszövetkezeteket és a pénzügyi vállalakozásokat is. A teljes szolgáltatói szektor egységes kezelését az is indokolja Lantos szerint, hogy Magyarországon jelenleg másodlagos piacfelosztás zajlik a pénzügyi szolgáltatások területén. Megfigyelései és az általa ismert statisztikák azt mutatják, hogy az ügyfeleknek a bankok közti mozgása európai összehasonlításban is intenzív, ami szintén ellentmond a bizottság megállapításainak.
E nézetkülönbségek eltüntetése után egy esztendő múlva már működniük kell azoknak az önszabályozó banki mechanizmusoknak, amelyek a ma fennálló viszonyokat megváltoztatják. „A fogyasztói problémák kezelése nem elsősorban szabályozási kérdés, és a bankok önszabályozása sok problémára hatásosabb megoldást adhat, mint a jogszabályi kötelezések” – mondta lapunknak Papp Edit, az Erste Bank elnök-vezérigazgatója. Kérdés, hogy a bankok hajlandóak lesznek-e „önszabályozni”; ha a megadott időn belül nem, akkor a szabályozórendszer átalakítása kerül napirendre.
A miniszterelnök részvételével lefolytatott múlt heti tárgyaláson – a hírek szerint – Gyurcsány Ferenc eltökéltségéhez kétség sem férhetett. Sőt, van olyan vélemény is, miszerint elképzelhető, hogy a türelme még egy évig sem fog kitartani. Mindenesetre elgondolkodtató, vajon miért lett hirtelen ilyen fontos ez a kérdés a kormányfőnek. Az a jelzáloghitelezésről készült ágazati vizsgálat például, amelyet bő egy évvel ezelőtt hozott napvilágra a versenyhivatal, szinte alig vont maga után néhány lépést. A kormányfői székben pedig már akkor is Gyurcsány ült, és e GVH-s tanulmány megállapításai több ponton is egyeznek a mostani jelentésben foglaltakkal. (Nem véletlen az átfedés: a bankbizottság egyik tagja a GVH munkatársa.) Kétségtelen, akkoriban nem látott különösebb okot arra a miniszterelnök, hogy együtt érezzen az átlagpolgárral, holott a bankvilág hasonlóan drága, a verseny pedig lanyhább volt, mint manapság. Ez az időszak egyébként is beleesett abba a másfél évbe, amikor a miniszterelnök saját bevallása (őszödi beszéde) szerint „semmit nem csinált”. A most zajló nagy reformok kellemetlen velejáróival terhelt időkben viszont szükség van néhány hangulatjavító intézkedésre. A következő választások idején pedig jól jöhet, ha most egyúttal a bankárkormány-bélyeg is letörlődik.
Mindazonáltal az ügyfeleknek és a versenynek csak használ, ha a bankok azt érzik, hogy kitüntetett figyelem övezi tevékenységüket. Ebben pedig továbbra sincs hiány: a múlt héten, a bankbizottsági tanulmányt tárgyaló összejövetel után két nappal a GVH újabb, ezúttal a szolgáltatóváltás körülményeit körüljárandó ágazati vizsgálatot kezdeményezett a bankok körében.
