Az államok régóta törekednek arra, hogy a polgárok vitás ügyeikben ne az államtól kérjenek segítséget, hanem azt vagy maguk rendezzék, vagy alternatív vitarendezési eljárásokat alkalmazzanak. Magyarországon ilyen eljárásnak a választottbírósági- és a közvetítői eljárás tekinthető. A hazai joggyakorlatban a 2002. évi LV. törvény kiterjesztette a más (pl. családi) vitákban már ismert közvetítő eljárás fogalmát, többek között a bíróságok tehermentesítése céljából.
Az eljárás – szemben a választott bírósági eljárással – nem a viták döntéssel való lezárását célozza, hanem azt, hogy az érintettek maguk találjanak egy számukra elfogadható megoldást a már meglévő konfliktusaik kezelésére.
Amerikai típusú megoldások születhetnek
A bíróságok kötve vannak a törvényben meghatározott eszközökhöz és nem szabhatják meg az ítélet irányát. Az Egyesült Államokban akár olyan egyedi bírósági döntés is születhet, ami az idős ember kertjéből néhány gyümölcsöt lopó fiatal tettest „vasárnapi iskolára”, vagyis vasárnapi templomlátogatásra, közmunkára, ezen belül gyümölcsgondozásra kötelezi, valamint arra, hogy ássa fel a károsult kertjét és ültessen el 30 gyümölcsfát. Ilyen ítéletet nálunk bíróság nem hozhat még akkor sem, ha az érintettek számára ez esetleg elfogadható lenne, mert a döntés egyik része (közmunka) büntető jellegű, így a büntető bíróság hatáskörébe tartozik, a másik részre vonatkozó döntést a polgári bíróság pedig csak akkor hozhat, ha a tettes által okozott kár pontosan ezzel lenne helyreállítható, a „vasárnapi iskola” látogatása pedig kívül esik minden hazai jogelven. Ha ez így van, a hazai jog szerint csupán az okozott kár pénzbeli megfizetésre lehet kötelezni az elkövetőt még akkor is, ha egyébként az amerikai megoldás mind a károsult, mind a kötelezett számára lényegesen kedvezőbb lenne.
Együttmûködõ partnerünk a Nádas Ügyvédi Iroda
Ezen a helyzeten változtathat a közvetítői eljárás (mediáció), amely végződhet akár a fenti tartalmú megállapodással (a közmunkát kivéve). Az egyezség pedig a vita befejezését jelenti, valamint azt, hogy betartása esetén mindkét fél számára lehetőség nyílik a megromlott kapcsolat újraépítésére is. Fontos szabály, hogy a közvetítői eljárásban létrejött megállapodás nem érinti a feleknek azt a jogát, hogy a vitás ügyben igényüket bírósági vagy választottbírósági eljárás keretében érvényesítsék.
Végrehajtható is lehet az egyezség
Minden olyan ügyben helye van közvetítői eljárásnak, ahol a felek maguk jogosultak saját ügyeikben dönteni. Némi egyszerűsítéssel a családi állapottal, szülői felügyelettel, házassággal és gondnoksággal kapcsolatos kérdések kerültek ki az alkalmazási körből Büntetőügyekben pedig januártól közvetíthetnek egyelőre még csak a pártfogó felügyelők.
A létrejött megállapodás jogi hatása annyi, amennyit a felek neki tulajdonítanak. Általában nem cél a végrehajthatóság feltétlen biztosítása, hiszen a megállapodás a felek akaratát tükrözi, feltételezhető, hogy nincs szükség állami kényszerre a teljesüléshez. Ennek ellenére természetesen lehetőség van az egyezség közokiratba foglalására, vagy arra, hogy azt bíróság jóváhagyja és így a teljesítés elmaradása esetén végrehajtási eljárásnak lehet helye.
Nemcsak jogász lehet mediátor
A törvény szerint az lehet közvetítő, aki legalább 5 éves szakmai gyakorlattal rendelkezik és büntetlen előéletű. A kör tehát meglehetősen tág, abba sokan beleférnek, ha kedvet éreznek ehhez a tevékenységhez. A jogszabály a konkrét szakmai ismeretet sem nevesíti, azonban a feladat jellege folytán jogi, vagy pedagógusi diploma tűnik a legalkalmasabbnak.
A közvetítőket az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium névjegyzékben tartja nyilván. További feltétel, az összeférhetetlenség az adott ügyben, vagyis a mediátor ne legyen az érintettek hozzátartozója, alkalmazottja, képviselője, vagy egyébként ne legyen elfogult.
Mediáció vagy bírói eljárás?
Az alábbi táblázat néhány kiemelt szempont alapján veti egybe a közvetítői és a bírói eljárások jellemzőit annak érdekében, hogy az olvasók szabadon mérgelhessenek a választott eljárások között, illetve döntsenek: igénybe vesznek-e előzetes mediációt, amivel esetleg elkerülhető a bírósági eljárás. A gyakorlat által számtalan esetben alátámasztott álláspontom szerint a mediáció mindig előnyösebb a bírói döntésnél.
Csak a részletes meghallgatás kötelező
A közvetítői eljárás bárhol lefolytatható, ahol ez a felek számára elfogadható. A törvény csak azt írja elő, hogy a közvetítői eljárásban a közvetítő a feleket részletesen hallgassa meg, biztosítva, hogy a felek egyenlő elbánásban részesüljenek. A felek kifejthetik érdekeik alapján kialakított álláspontjukat és a rendelkezésükre álló iratokat is bemutathatják.
A felek személyes közreműködése sem kötelező, első meghallgatásukat követően a teljes eljárás során meghatalmazott is képviselheti őket mindaddig, amíg a megállapodás létrejön és azt személyesen aláírják.
A mediátor határozza meg, hogy a meghallgatásokat egy időben, vagy eltérő időpontokban folytatja le. Gyakori, hogy egy időben vannak jelen a felek, azonban más-más helyiségben, és a közvetítő ingázik közöttük az álláspontokkal és javaslatokkal.
Szakértő, bizonyítás, költségek
A közvetítő a felek egyetértésével és költségére vehet igénybe szakértőt. Szakértőként bárki eljárhat, aki valamely kérdésben kellő tudással rendelkezik, és akinek a személyében a felek megegyeznek.
Bizonyítás nem szükséges, hiszen az eljárás célja nem az igazság megállapítása, hanem a megállapodás megkötése. Ennek ellenére a közvetítő a felek kérésére a vitás ügy körülményeiről tudomással bíró más személyeket is meghallgathat.
A feleknek a közvetítő díjazásával és saját költésükkel kell számolniuk. Mivel a közvetítővel előzetesen állapodnak meg, a költségek tervezhetők és kiszámíthatók.
Legfeljebb négy hónapig tart
A közvetítés legnagyobb előnye a viszonylagos gyorsaság. A felek eltérő döntése hiányában 4 hónapon belül be kell fejezni az eljárást. A bírósági eljárásoknál ilyen határidő – mint az köztudott – nincsen, sok esetben ilyen időn belül még az első tárgyalásra sem kerül sor. Nincs azonban akadálya annak sem, hogy a közvetítő felkérésében a felek maguk határozzanak meg egy igen rövid időszakot, ha érdekük kizárólag a gyors egyezség megkötésére terjed ki. Például egy következő versenytárgyaláson való közös részvétel függ ettől az egyezségtől, ami ha nem jön létre, immáron elveszti fontosságát a gyorsaság.
Megállapodás írásban
Az írásbeliség nemcsak lehetőség, a törvény szerint kötelezettség is. Ebből az is következik, hogy a megkötött egyezség megfogalmazása rendkívül fontos kérdés, hiszen a felek ezzel mintegy egy új szerződést hoznak létre.
A mediátor feladata a megfelelő alakiságokról való gondoskodás, így például annak biztosítása, hogy a létrejött megállapodást a szervezet erre jogosult képviselői írják alá. A mediátor azonban, akárcsak a közjegyző, pártatlan, feladata kizárólag a megállapodás megszövegezése és formába öntése, de nem feladata annak betartatása. Ebből következően hangsúlyoznunk kell jogi képviselő jelenlétének fontosságát, hiszen egy esetlegesen nem teljesíthető egyezség nem érheti el a célját.
A „Jogi sarokban” a Nádas Ügyvédi Iroda folyamatosan tájékoztat a közvéleményt érdeklő jogszabályokról, ezek változásairól, tervezetekről, alkalmanként egyedi esetekről. Az olvasók által felvetett problémákra – amennyiben ezeket a többi olvasó számára is érdekesnek tartja – jogi megoldási javaslatokat kínál. A konkrét ügy megoldása azonban ügyvédi tevékenység, amihez az események és iratok teljes ismerete szükséges, és meghaladja a rovat lehetőségeit.
Dr. Nádas Gábor
