Elizabeth Caswell és osztálytársai érdekes feladatot kaptak rögtön azt követően, hogy megkezdték tanulmányaikat a barcelonai ESADE üzleti iskolában. Prezentációt kellett készíteniük egy olyan munkahelyről, ahol szívesen dolgoznának. A Massachusettsben született Caswell a Los Angeles-i KB Home lakásépítő céget választotta, és rengeteg adatot összegyűjtött az évi 9,4 milliárd dollár árbevételű vállalatról. Osztálytársainak azonban – bár udvariasan megtapsolták őt – egyáltalán nem tetszett a prezentációja. Olyan volt a számukra, mint egy használtautó-reklám: túl harsány, túl agresszív, túl amerikai. „Fel kellett ébrednem” – meséli Caswell, aki a következő hónapokban megtanulta visszafogottabban kifejezni elképzeléseit, és tiszteletben tartani a többiek érzékenységét. Cserébe boldog résztvevője lehetett valaminek, amit sok potenciális MBA-s keres: egy jó adag vállalatirányítási elméletet és globális perspektívát kínáló programnak.
A kanadai Queen´s School of Business. Alkalmazottként kezelt diákok.
A BusinessWeek kétévente készíti el a világ legjobb MBA-iskoláinak rangsorát, külön kezelve az amerikai, illetve a kanadai és a nyugat-európai programokat. Az Egyesült Államokban az idén a University of Chicago Graduate School of Business végzett az első helyen, megelőzve a University of Pennsylvania keretein belül működő Wharton Schoolt, illetve a Northwestern Universityn található Kellogg School of Managementet. Érdekesség, hogy a Harvard csupán a negyedik a listán, két hellyel előzve meg a Stanfordot, illetve hárommal a Massachusetts Institute of Technologyt, a nevezetes MIT-et. Ami viszont az Egyesült Államokon kívüli oktatási intézményeket illeti, mint az idei felmérésből kiderül: folytatódik az a tendencia, hogy egyre több amerikait vonz a külföldi iskolák diverzitása és nemzetközi légköre. Hat évvel ezelőtt, 2000-ben még csupán 2100 amerikai tanult spanyol, francia, angol és más külföldi intézményekben, tavaly viszont ez a szám már 3550 volt.
EGYMÁSTÓL IS TANULNAK. Ez egyértelműen jó hír az Egyesült Államokon kívüli iskolák rangsorának első tízes csoportja számára. Noha az egyes programok eltérnek egymástól, az oktatás felépítése és az osztályok összetétele révén valamennyi intézmény megismerteti a hallgatókat a kulturális különbözőségek világával. Átlagosan a diákok 64 százaléka érkezik külföldről, míg a tíz vezető amerikai iskolában ez az arány csak 35 százalék. Ilyen széles merítés mellett a diákok legalább annyit tanulnak egymástól, mint professzoraiktól, nemcsak marketingből és pénzügyekből, hanem arról is, hogy a világ különböző részein milyen menedzsmentstílus dívik. Az üzlet globalizációja miatt az ilyen ismereteknek egyre nő az értékük. „A hallgatók kezdik megérteni, hogy képesnek kell lenniük specifikus problémák kezelésére, ha majd Oroszországban, Kínában vagy Brazíliában dolgoznak” – mondja Jordi Canals, a barcelonai IESE üzleti iskola dékánja.
A nem amerikai programok rangsorolásához a BusinessWeek a 25 legversenyképesebb iskola több mint kétezer újonnan és korábban végzett diplomásához, valamint nagyvállalatok humánerőforrás-menedzsereihez és állásközvetítő cégekhez juttatta el kérdőíveit, amelyeken különböző szempontok szerint kellett értékelni a képzés minőségét. Ezen iskolákról 2000-ben készült az első rangsor, s most először fordult elő, hogy három kanadai intézmény került a dobogóra. Megőrizte élpozícióját a kingstoni Queen’s Universityhez tartozó Queen’s School of Business, amit döntően annak a szokatlan gyakorlatának köszönhet, hogy hallgatóit inkább alkalmazottként, mint diákként kezeli.
A Queen’s módszere a következő. A hallgatókat 5-6 fős csoportokra osztják, amelyek mindegyike különböző nemzetiségű és – a személyiségtesztek alapján – karakterű tagból áll, úgyhogy a konfliktus szinte kódolva van. Míg a legtöbb üzleti iskolában minden évfolyamban új teamek alakulnak, addig a Queen’s hallgatói végig egy csapatban maradnak, ugyanúgy, ahogyan egy cégnél is összetartoznának. A tantermen kívüli képzési idő nagy részét a csoportok egy ötször hét méteres „irodában” töltik, ahol a résztvevők megbeszélik a projekteket és a munkamegosztást. Itt tanulnak meg egy team tagjaiként dolgozni, olyan jártasságra téve szert a nézeteltérések és a problémák megoldása terén, ami az előadóteremben nem sajátítható el. A Queen’s ugyanakkor nem ül a babérjain. David Saunders dékán szeptember végén bejelentette, hogy a vállalatok visszajelzéseit is figyelembe véve módosítják a tantervet, s a diákok a jövőben testre szabottabb, karriercéljaiknak jobban megfelelő képzést kapnak.
Ha van valami, amit az üzleti iskolák vezetőinek meg kellett tanulniuk, akkor az csakugyan éppen az, hogy a majdani munkaadók igényei legalább annyira fontosak, mint a hallgatókéi. Ennek jegyében a The University of Western Ontario égisze alatt működő Richard Ivey School of Business tavaly átalakította tantervét, s kettőről egy évre csökkentette a képzési időt. A hallgatóknak ma már különböző -marketinges, pénzügyi, operatív – szempontokból kell elemezniük az esettanulmányokat, vagyis az órák egyesítik azokat a diszciplínákat, amelyeket hagyományosan külön kurzusokon szokás oktatni. „Szerintünk a képzésnek a feladatmegoldásra kell összpontosítania” – hangoztatja Carol Stephenson, az Ivey dékánja. Úgy tűnik, a változtatások működnek: az Ivey a hatodikról a második helyre jött fel, s egyben a legjobb minősítést kapta a hr-menedzserektől, akik szerint az ott végzetteknek csak minimális tréningre van szükségük, hogy beilleszkedjenek a munkahelyükön.
Az Ivey-nél is többet javított pozícióján a University of Torontóhoz tartozó Rotman School of Management, amely hat helyet ugorva a harmadik lett az idei rangsorban. Két éve a Rotman végzősei arról panaszkodtak, hogy még az éves állásbörzéken megjelenő kanadai vállalatoknál is nehezen találnak maguknak állást. Erre reagálva az iskola új kurzusokat vezetett be, kiterjesztve a képzést olyan ismeretekre is, mint a prezentációk készítése és a hálózatépítés. Egyúttal vállalati vezetőket és korábbi hallgatókat is bevontak az oktatói gárdába. A számok alapján ítélve az újítások hasznosnak bizonyultak. Az idén végzett évfolyam tagjainak 94 százaléka tudott elhelyezkedni a diploma megszerzését követő három hónapon belül, ami hosszú évek óta a legjobb arány a Rotmannél.
EURÓPAI MEGTORPANÁS. Miközben a kanadai üzleti iskolák kisajátították a rangsor első három helyét, több neves európai intézmény visszacsúszott. A svájci Lausanne-ban található International Institute for Management Development (IMD) például két helyet rontva a negyedik lett, annak ellenére, hogy a felmérésben megkérdezett hallgatók részéről a lehető legjobb értékelést kapta. Az IMD-ben tanulóknak átlagosan már hétéves munkahelyi tapasztalatuk van – sokkal több, mint bármely másik iskola hallgatóinak -, vagyis ebbe az intézménybe elsősorban olyanok jelentkeznek, akiknek fontos, hogy osztálytársaik meglehetős rutinnal rendelkezzenek, s akik máskülönben egy vezetői MBA-programra is beiratkozhatnának. Igaz, a tapasztalatnak ára is van. Sok állásközvetítő és társaság eleve elkerüli az IMD-t, mert az ott végzettek magasabb pozíciókra vágynak, mint amilyeneket a vállalatok ajánlani tudnak.
Az európai iskolák nagy részénél a korábbi évekhez hasonlóan az idén is az a legnagyobb probléma, hogy hogyan vonzzanak magukhoz minél több multinacionális céget. Miután a külföldi hallgatók közül a diploma megszerzése után sokan hazatérnek, jókora hátrányban vannak azok az iskolák, amelyeket nem keres meg elég állásközvetítő és potenciális munkaadó az adott országokból. Kétségkívül ez volt az egyik fő ok, amiért a hatodik helyre rangsorolt franciaországi INSEAD J. Frank Brownt, a PricewaterhouseCoopers nyugalmazott igazgatóját nevezte ki dékánnak. Az iskola abban bízik, hogy Brown kapcsolatai révén az eddiginél több multinacionális cég keres majd menedzsereket fontainebleau-i és szingapúri campusain.
Az európai és kanadai iskolák néha panaszkodnak, hogy gyengébb nemzetközi ismertségük miatt hátrányban vannak a Harvarddal, a Whartonnal és a többi vezető amerikai intézménnyel szemben. Ám ha továbbra is képesek a globális piacon helytálló diplomásokat kitermelni, ledolgozhatják ezt a hátrányukat.
Magyar siker
Közép-Európából egyetlen oktatási intézménynek, nevezetesen a budapesti székhelyű CEU Business Schoolnak sikerült az idén felkerülnie arra a listára, amely a világ húsz legjobb Executive MBA – azaz vezetői MBA – képzését nyújtó egyetemét veszi sorra évről évre, és amelyet a Financial Times tett közzé október végén. Az 1988-ban alapított CEU Business School az előkelő 12. helyet szerezte meg, vagyis négy helyet lépett előre a brit üzleti napilap tavalyi összesítéséhez képest. A Financial Times 2006-ban immár hatodszor elkészített rangsora az MBA-programot elvégző hallgatók elért munkaerő-piaci pozíciója – a kereset nagysága és emelkedése, a karrier alakulása -, illetve a képzésre vonatkozó adatok – az oktatás nemzetközisége, a doktori fokozatok száma – és egyéb fontos szempontok alapján értékeli az üzleti iskolák kurzusait.
A Terták Ádám dékán által vezetett CEU Business School Executive MBA programja az International Master in Management (IMM), s abban négy vezető üzleti iskola – az egyesült államokbeli Krannert School of Management, a hollandiai Tias Business School, a németországi Gisma Business School, valamint a CEU Business School – működik együtt. A hallgatók a négy együttműködő egyetem országaiban hatszor kéthetes bentlakásos oktatáson vesznek részt. A képzés befejeztével a hallgatók egyidejűleg két – egy amerikai és egy európai – Executive MBA diplomát kapnak.
