Nemcsak papíron rajzolják újra 2007 januárjában Magyarország egészségügyi ellátórendszerének térképét, hanem a valóságban is. A minisztériumban már hetekkel ezelőtt elkészült az a szakmai anyag, amely régiónként tartalmazza, hol, melyik fekvőbeteg-intézményt fejlesztik, alakítják át, illetve zárják be. Egy nyugat-dunántúli orvos a változások előszeléről ennyit mond: „Eddig, ha bejött hozzám valaki azzal a panasszal, hogy daganat van a kezében, előjegyzésbe vettem, s két-három hét múlva megműtöttük.” Mivel nyár óta a fekvőbeteg-intézményeknél él a volumenkorlátozás (a 2005-ös teljesítményük 95 százalékát kapják csak meg) nincs pénz az azonnali beavatkozásokra. Várólistára veszik a pácienseket, s jó esetben jövő tavasszal, nyáron sorra kerülnek.
A kórházigazgatók félretették a szakmai szempontokat – költségvetésileg akarják túlélni az évet. „Ez egy nagy megyei kórház, centrum szerepet szánnak neki a jövőben, az igazgató mégis vállat von arra, hogy esetleg bezárni kényszerül egyik vagy másik osztály” – meséli egy győri orvos, s egyelőre annak örül, hogy az elmaradt ügyeleti díjak egy részét kifizetik neki és a kollégáinak. A kórházigazgatók apátiájának – magyarázza – az az oka, hogy a miniszter nyersen közölte velük: értsék meg, nincs több pénz, gazdálkodjanak azzal, ami van.
HIDEGZUHANY. A reform egymással szervesen nem illeszkedő részeit – a vizitdíj bevezetése, társadalombiztosításhoz kötött ellátás, TAJ-kártya ellenőrzés, háziorvosok gyógyszerrendelésének kontrollja, gyógyszerkiadások visszafogása – az köti össze, hogy egyaránt az intézmények és a társadalombiztosítás büdzséjének egyensúlyát szolgálják. Egyik leghangsúlyosabb eleme, hogy az adóforintokat leginkább felemésztő fekvőbeteg-ellátás irányából az olcsóbb járóbeteg- és szakrendelői ellátás irányába tolódik el a rendszer.
A lapzártánkig megismert kormányzati tervek szerint a Magyarországon működő 167 kórház egyharmada eltűnik, esetenként ápolási vagy rehabilitációs intézetté, idősotthonná alakul át. Akár még nagyobb városok lakói is kénytelenek lesznek tudomásul venni 2007 júliusától, hogy nem szaladhatnak a helyi fekvőbeteg-intézménybe, hanem a lakóhelyüktől akár 50-60 kilométerre lévő kórházba kell menniük. A kormány lapzártánkkor megismert tervei szerint jelentősen karcsúsodik a fekvőbeteg-ellátó rendszer: a jelenlegi 60 ezer aktív ágyból 9-10 ezret megszüntetnek, további 7 ezret pedig krónikus ápolásra, illetve idősgondozásra alakítanak át.
Az aktív ágyak megszüntetése a Figyelő értesülése szerint évi 18 milliárd megtakarítást hoz a központi költségvetés számára. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól (OEP) származó információink szerint ugyanakkor az átalakítás éppen hogy plusz- kiadásokkal jár, s az esetleges finanszírozási és működési zavarok elhárítására 20 milliárd forint krízistartalékot különítenek el a 2007-es költségvetésben.
Minden régióban kijelölnek egy-két (már eddig is centrumként működő) intézményt, amelyek nem eshetnek áldozatul az átalakításnak. Ellenkezőleg, ezeket súlyponti, úgynevezett védett kórházakként hazai és uniós többletpénzekből fejlesztik, és sürgősségi és más kiemelt – például onkológiai, kardiológiai – ellátásra specializálódhatnak. A kormány a héten – lapzártánk után – tárgyalja, s valószínűleg még novemberben a parlament elé terjeszti az erről szóló törvényjavaslatot, amely így jövő januárban léphet életbe. Ez alapján a regionális egészségügyi tanácsokra hárul a feladat, hogy a helyi önkormányzatokkal, más tulajdonosokkal és az egészségügyi szolgáltatókkal megállapodjanak arról, hol melyik kórház működhet tovább.
A konzultációra és az egyezségre a törvénytervezet mindössze húsz napot (!) hagy. Ha nem jön létre konszenzus, akkor a kórházi kapacitások meghatározásának joga visszaszáll a minisztériumra. A lapunk által megismert előterjesztés már 2007 júliusától ebben az új szerkezetben képzeli el a kórházi rendszer működését.
Potyautasok százezrei
Mindössze 1,5 millió ember fizet a valós jövedelme után egészségügyi hozzájárulást, csaknem 1,8 millió biztosított a minimálbér alapján teljesít, s 500 ezren a legalitás-féllegalitás határán mozogva a tényleges jövedelmük egy részét eltitkolva – hangzik a pénzügyi tárca becslése. Nem kevesebb mint 1,3 millió ember „potyautasként” úgy veszi igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat, hogy sem alanyi jogon nem biztosított (mint például a 18 éven aluliak vagy a nyugdíjasok), sem egészségügyi hozzájárulást nem fizet. A szaktárca feltérképezése alapján közülük sokan vagyonuk hozadékából élő gazdagok, 370 ezren illegális munkavállalók, 100 ezren társas- és egyéni vállalkozók, 40 ezren a munkanélküli-ellátásból már kikerült állástalanok, 40 ezren jövedelemmel rendelkező felsőoktatási tanulók, 16 ezren pedig alkotóművészek. Ebbe a körbe tartozik további 400 ezer eltartott, valamint a már nem tanuló, de még nem is dolgozó fiatal.
Egy másik, most kimunkálás alatt lévő jogszabálytervezet szerint a betegeknek lakóhelyükhöz legközelebb eső három járó- vagy fekvőbeteg-intézmény valamelyikében kell gyógyíttatniuk magukat. Aki mégis ragaszkodik az orvosához, és más megyében, régióban jelentkezik ellátásra, annak a költségek 30 százalékát, maximum 100 ezer forintot kell fizetnie.
Rossz hír az extrém sportok kedvelőinek: hiába rendelkeznek biztosítással, a teljes ellátási költséget – akár több százezer forintot – ki kell majd kifizetniük sérülés esetén, akkor is, ha a lakóhelyükhöz legközelebb eső kórházban kezelik őket. A sí nem számít extrém sportnak, de úgy tudjuk, a siklóernyőzés, a mélytengeri búvárkodás, a snowboard, a vadvízi túra és a barlangászat már igen.
A szaktárca a kritikákra válaszul így érvel: éppen az a célja a reformnak, hogy az uniós pénzekből mindenütt fejlesszék az ellátást, s kiegyenlítődjenek a területi különbségek. Másfelől, a betegek a lakóhelyükhöz legközelebb eső három intézmény valamelyikében bizonyosan megfelelő ellátást kapnak. Golub Iván mindehhez annyit tesz hozzá, csak remélni tudja, hogy az új struktúra valós számok és valós kapacitás alapján készül, s igazodik a lakosságszám és a betegmozgás sokéves gyakorlatához.
Az egészségügy teljesítőképessége éppen azokban a régiókban a legalacsonyabb, ahol a legrosszabb a népesség egészségügyi állapota: Baranya, Hajdú-Bihar és Nógrád megyében. A fővárosban tízezer lakosra 88 orvos jut, míg a vidéki átlag 29.
SZIGOR. Szakértők szerint a fekvőbeteg-ellátási rendszer átszabása helyett a befizetéseket kellene inkább rendbe tenni. A szektor túlköltését az okozza, hogy lényegesen kevesebben fizetnek társadalombiztosítási járulékot, mint ahányan igénybe veszik a tb szolgáltatásait (lásd a keretben).
Őket kívánják kiszűrni oly módon, hogy 2007 januárjától minden ellátó helyen az OEP-pel direkt összeköttetésben álló informatikai hálózat révén ellenőrzik, rendelkezik-e biztosítással a jelentkező beteg. Ha nem, akkor fizetni kell az ellátásért. További 1,2 millió embert (az őstermelők egymilliós táborát, s 200 ezer háztartásbelit) a kormány úgy kívánja bevonni a tb-biztosítotti körbe, hogy a most a parlament elé kerülő adócsomag elfogadtatásával januártól minimálisan havi 8-10 ezer forint összegű járulék fizetésére kötelezné őket.
