Viperavadászat – ezzel a fedőnévvel is illethette volna az adóhatóság a vám- és pénzügyőrséggel közösen végrehajtott egyik akcióját. A józsefvárosi piacon a viperának is nevezett elektromos sokkolókkal és „márkás” napszemüvegekkel együtt mintegy 22 millió forintnyi árut – zömmel hamis ruhát, cipőt – foglaltak le az egyik nyári razzián. A kereskedelem annyira „fekete” ezen a piacon, hogy az egyre gyakoribb akciók miatt több távol-keleti kereskedő beköltözött az AsiaCenterbe. Egy idő óta azonban a visszaáramlás is megkezdődött. „Visszajöttünk; túl sok a bérleti díj, kevés a vevő” – magyarázza a piacon a sportcipőt áruló egyik kínai kereskedő.
HALASZTÁS. Az AsiaCenterben viszont mást mutatnak a házi statisztikák. A nyitás évében, 2003-ban regisztrált mintegy 300 üzlethelyiség után az idén másfélszer annyit bérelnek. A látogatók száma a kezdeti 1,5 millióról tavaly 3 millióra növekedett, s 2006-ra is ennyit valószínűsít Soós Eszter, az AsiaCenter Kft. marketingigazgatója. A vonzerő gyengülését azért ők is érezhették, amit jelez, hogy 35-40 euróról 15-28 euróra szállították le az üzletek négyzetméterenkénti, nettó bérleti díját. A korábban 2008-ra tervezett 50 millió eurós (13 milliárd forintos) második ütem megépítését pedig 2010-re halasztották. Az eddig 150 millió euróba került, jelenleg 125 ezer négyzetméteres épületegyüttes akkor éri majd el az eredetileg tervezett, 205 ezer négyzetmétert. Ok az óvatosságra, hogy a központ szomszédjában már „benépesült” a rivális China Mart is. Az AsiaCenter vezetői szerint azonban a szintén kínai bérlőkkel működő kereskedelmi központtal inkább kiegészítik egymás tevékenységét – logisztikai és vámterületen együtt is működnek -, semmint versengenének.
Rontja az AsiaCenter kilátásait a konvergencia-program is. A megszorítás éppen az olcsó – a kínai, s általában a távol-keleti – termékeket keresők vásárolhatnékját lohasztja le. Soós Eszter szerint azonban a kezdetektől tisztában voltak azzal, hogy a magyar gazdaságnak szüksége lesz a kiigazításra, ami átmenetileg visszavetheti a fogyasztói kedvet, de a cég hosszú távra tervez.
Az AsiaCenterben működő vállalkozásoknak csak egy része értékesít itthon. Többségük a régió és az EU piacaira szállítja a főleg kínai, vietnami, mongol és indonéz divatárut, cipőt, lakástextilt, bútort. A 14 nemzethez tartozó bérlők között a legnagyobb – és nagyjából azonos – a kínaiak, a vietnamiak és a magyarok aránya. Bár az eredeti, a „nagykereskedelmi bevásárlóközpont” kialakítását célzó elgondolás szerint a legkisebb eladható mennyiség „egy ládányi” lett volna, már a nyitástól kezdve egy-egy darabot is eladnak, vagyis egyéni vásárlókat is kiszolgálnak. Az AsiaCenter mindazonáltal most már valóban igyekszik a nagykereskedelemre és az exportra összpontosítani. A vevő-kereskedők Budapestről és Szlovákiából, továbbá a volt Jugoszlávia területéről érkeznek.
ZÁRÓDÓ KAPU. Már az indulásnál is eleve az „Ázsia európai kapuja” szerepet szánták a központnak az alapítók, amikor az osztrák Rudolf Riedl és a kínai Szong Vu-csiang fejében megfogalmazódott az 50 milliárd forintos beruházás ötlete. Időközben az osztrák Strabag 100 százalékos tulajdont szerzett a cégben. A szép gondolatot, a vállalkozás ázsiai hídfő jellegét, kereskedelempolitikai jelentőségét pedig kezdi beárnyékolni az unió ruházati piacát is átszabó koncentráció, no meg a feketegazdaság elleni fellépés erőtlensége.
„Ugyanaz várható itthon is, mint Ausztriában” – véli Kozák Ákos, a GfK Piackutató Intézet vezetője. Az egyik világméretű ruházati lánc az egyik évről a másikra bekebelezte szinte az egész piacot. Nálunk a 3-5 éven belül végbemenő koncentráció nyertesei valószínűleg a már ittlévő, vagy a frissen belépő európai ruházati láncok lesznek. Addigra a kevésbé tehetős magyar vásárlók is az olcsóbb – ám a mai kínai piacinál azért sokkal többe kerülő – márkás termékeket fogják keresni.
