Warren Buffett, a világ második leggazdagabb embere nemrég bejelentette: vagyonának 85 százalékát jótékony célokra ajánlja fel. A feldobott 37 milliárd dollár nagy részét pedig a befektetőguru nem másnak adta, mint a világ jelenlegi leggazdagabbjának, Bill Gatesnek, a Microsoft alapítójának, pontosabban az ő és felesége által létrehozott alapítványnak. Gáláns felajánlásával Buffett saját magát letaszította a leggazdagabbak dobogójáról, a Bill & Melinda Gates Foundation vagyonát viszont egyszeriben megduplázta. Ráadásul egyúttal arról is beszámolt, hogy vagyonából további 6,3 milliárd dollárt oszt szét más jótékony célú alapítványok között. Ám a Microsoft-vezér sem maradt le mögötte: nyomban ő is bejelentette, hogy újabb tetemes összeggel fejeli meg magánvagyonából a szóban forgó alapítvány már így is 70 milliárd dollár fölé dagadt tőkéjét. Ami Buffettet illeti, ő a júliusi bejelentéskor árulta el: soha nem volt más terve a pénzével, mindig is azt vallotta, hogy örököseire éppen annyit fog hagyni, amiből megélnek, viszont nem hagyja, hogy ne kelljen erőfeszítéseket tenniük az életben. Hasonlóképpen gondolkodik Gates is, aki a hírek szerint már édesanyja 1994-ben bekövetkezett halála után eldöntötte, hogy vagyona 95 százalékát még életében jótékony célokra kínálja föl. Mindezek után az idén már azt tudatta a világgal, hogy 2008-tól kiszáll a Microsoft napi ügyeiből, és attól kezdve kizárólag a jótékonykodásnak szenteli további életét. A Bill & Melinda Gates Foundation célja egyébként az életszínvonalbeli különbségek kiegyenlítése, így a legszegényebb országokban, illetve az Egyesült Államokban támogatnak elsősorban egészségügyi és oktatási programokat.
Nem csinál titkot hasonló elképzeléseiből az egyik legnagyobb hazai adományozó, Demján Sándor sem. A TriGránit Rt. elnöke azt mondja, halála után vagyonát a magyar kultúrára és oktatásra hagyja. Igaz, mint rögtön hozzáteszi, ezt egyelőre senki nem hiszi el neki. Pedig a 2005-ben az év egyéni adományozójának választott üzletember eddig sem fukarkodott, ha segítésről volt szó. Adományainak egy része nem közvetlenül a személyével, hanem a vállalkozásaival függ össze – ilyenkor nem is ő, hanem cége adakozik -, beruházásai helyszínén segíti például az ott élő szegényeket. Vagy, miként az Lengyelországban megtörtént, akár arra is kész, hogy egy új templomot építsen a helyi közösségnek. Vannak viszont olyan ügyek, amelyek az ő fejéből pattantak ki, és nem tágított addig, míg meg nem valósította őket. Ilyen volt a már saját nevével fémjelzett Prima Primissima-díj létrehozása, amire Demján Sándor tíz éven keresztül összesen 3 milliárd forintot fizet.
A jómódúak adakozása hazánkban egyelőre mégis gyerekcipőben jár. Ezt többen is azzal magyarázzák, hogy még mindig nem tért magához a rendszerváltás előtt az állam emlőin csüngő társadalom. A megváltozott viszonyok közepette csak kevesekben tudatosodott, hogy a vagyonnal felelősség is jár. Valós képet felvázolni azonban ma még azért sem lehetséges, mert nemcsak általában a vagyonosok rejtőzködnek; azok, akik a rászorultak érdekében a pénztárcájukat is kinyitják közülük, még inkább el akarnak bújni a világ szeme elől. Az International Business Schoolt alapító és fenntartó Tamás István szerint ez azért nem meglepő, mert a magyar társadalom mindmáig nem fogadja jóérzéssel az adakozást, inkább elítéli a hozzá kapcsolódó személyes gazdagság miatt. Ez a negatív hozzáállás Tamás szerint nemcsak titkolózásra inti az adományt felajánlókat, de sokakat vissza is tart a bőkezűségtől. (Úgy tudjuk, volt már olyan közszereplő, aki visszautasította adományozói kitüntetését.)
Az első adományozó fecskék egyike a Somody-házaspár volt. A Bolyai-díjat, a hazai tudományos élet egyik legrangosabb elismerését kiadó Bólyai Alapítványt 1998 májusában hozta létre Somody Imre, a Pharmavit Rt. tulajdonosa és felesége, Somody Imréné, valamint Karsai Béla, a Karsai Holding Rt. elnök-vezérigazgatója és Lantos Csaba, az OTP Bank Rt. vezérigazgató-helyettese. Három évvel később csatlakozott az alapítványhoz Alexander Brody reklámszakember és író, valamint Várkonyi Attila, a Fast Ventures kockázati tőkebefektető cég elnöke. E díjat – és a vele járó 50 ezer dollárt – kétévente ítélik oda annak a magyar, illetve magyar származású személynek, aki nemzetközi mércével is kimagasló eredményt ért el a tudományos munka terén. A díjbizottság elnökeként a mindenkori köztársasági elnök 14 akadémikussal közösen választja ki azt a személyt, aki a megelőző két év tükrében Magyarországon, vagy magyarként a társadalom szempontjából a legnagyobb teljesítményt nyújtotta a tudomány területén.
ADOMÁNYOZÓI STATISZTIKÁK. A vagyonosabbak közül egyébként csupán a hazai felnőtt lakosság jövedelem szerinti felső ötödéről van néhány jelzésértékű adat. A Marketing Centrum reprezentatív 2004-es felméréséből az derült ki, hogy míg a teljes lakosságnak a 21 százaléka rendszeresen, 14 százaléka egyszer-egyszer rendelkezik adója 1 százalékáról, addig a felső ötödnek rendszeresen a 36 százaléka, időnként pedig a 27 százaléka teszi ugyanezt. Amikor bele kell nyúlni a pénztárcába, az adatok tanúsága szerint némileg akkor is buzgóbbak a gazdagabbak. Míg a teljes felnőtt társadalom 6 százaléka adott már pénzügyi támogatást rászorulóknak rendszeresen, 27 százaléka pedig alkalmanként, addig a társadalom legtehetősebb 20 százaléka rendszeresen, 39 százaléka alkalmanként tett pénzbeli felajánlást jótékony célra.
Manapság mindazonáltal még elég ritka a jómódúak körében a valódi adakozás, amelynek forrása privát vagyonuk. Sokkal inkább jellemző, hogy összemosódik az egyéni és a céges adakozás. A cégvezetők gyakran letudják a jótékonykodást azzal, hogy tőlük függ, milyen ügyet, mekkora összeggel támogat a cégük.
Rendre cégén keresztül adományoz például Kovács Gábor, a Bankár Holding Rt. vezérigazgatója. Azt mondja, mivel övé a cég, ez olyan, mintha a saját pénzéből adna. Kezdetben, amikor egy ügy „megtalálta”, adott, ha tudott. Később már érezte igényét, hogy adakozási kedvét inkább csak egy-két ügyre koncentrálja. Így a nagyközönség előtt Kogart néven ismertté vált Kovács Gábor Művészeti Alapítvány 2003-as elindítása már egyértelműen stratégiai döntés volt. Miként maga az alapító, a 3 milliárd forintos alaptőkével általa létrehozott Kogart szintén a kortárs képzőművészet mecénása. Kovács elvei közé tartozik, hogy nem feneketlen pénztárcát ad, inkább csak a kezdő lökést. „Az adomány egy pillanatban segíthet, de nem old meg problémákat, ezért elvárom, hogy az alapítvány a kezdeti segítség után fenntartsa magát” – mondja az üzletember.
HIÁNYZÓ PÉLDAKÉPEK. Mivel nálunk – a háború előtti időszaktól eltérően – egyelőre nincsenek örökölt vagyonok, híján vagyunk a jómódúak körében a vagyonnal párosuló szülői példamutatásnak is, amely irányt szabhatna a gazdagok társadalmi felelősségvállalásának. Hosszú évekbe telik, míg itt is kialakul egy stabil adakozási kultúra, amely egyébként országonként eltérő lehet. Tamás Istvánhoz például néhány éve megkeresés érkezett az IBS partnerintézményétől, az Oxford Universitytől, amelyben azt kérték tőle, hogy járuljon hozzá az egyetem új épületszárnyának építési költségeihez. Amikor az oktatás ügyének elkötelezettjeként átutalt 50 ezer fontot, azt gondolta, hogy ez az összeg nem túl jelentős, összevetve az angoloknak évente kifizetett, több százezer fontra rúgó franchise díjjal. Ám tévedett. A gazdag Nagy-Britannia több évszázados hagyománnyal rendelkező, világszerte híres intézményének vezetői nagyon meglepődtek a náluk is igen gálánsnak számító adományon. A magyar mecénás támogatásánál mindössze egyetlen magasabb összeg érkezett, egy 100 ezer fontos. Mint kiderült, Oxfordban nemes célokra általában sok-sok apró adomány felajánlásával gyűlik össze a szükséges pénz.
Az adakozási kultúra kialakulatlanságát jelzi, hogy például az Elite Magazin által szervezett jótékony célú partikon – ahol rendre a társadalom jómódú tagjai vonulnak fel – a felajánlásokból a legkülönfélébb összegek kerekednek ki. Összegyűlt már ilyen rendezvényen több millió forint értékű adomány is, de arra is volt már példa, hogy mindössze 300 százezer forintot fizetett be a jómódú vendégsereg. Mindazonáltal az adakozó kedvet a jó példa is növeli ilyen alkalmakkor. Amikor például a Szent Imre Kórház onkológiai alapítványa javára rendezett a lap Szent Iván-éji partit, a helyszínt adó Búsuló Juhász Étterem tulajdonosa vállalta, hogy a felajánlásokat megduplázza, így jutott az alapítvány a vendégek 2 millió forintos adományával együtt összesen 4 millió forinthoz.
„Kialakulóban van a felelősségtudat a nem kifejezetten jómódú, ám a társadalmat befolyásolni képes személyek körében is” – mondja Körtvélyes Éva, az Elite Magazin főszerkesztője, a mellrák megelőzésében részt vállaló Egészség Hídja alapítvány egyik létrehozója. „Én csupán a hatvanéves pályafutásom során szerzett reputációmat tudom felajánlani” – mondta Galambos Erzsi színművész, amikor – Sebestyén Mártával, Oroszlán Szonjával és Dobó Katával – arcát adta a civil szervezet felvilágosító, figyelemfelkeltő munkájának támogatásához. Az utóbbi egy-két évben kérés nélkül is több jómódú magánszemély is adakozott az Egészség Hídja számára. Támogatást kaptak például Straub Elektől és feleségétől, Rényi Andreától, Kapolyi Lászlónétól, és Bartalkovics Mária műgyűjtőtől. Az ismert televíziós riporter, Havas Henrik leginkább szűkebb hazájában, Kisorosziban támogatja a közösség életét. Segített például felszerelni a helyi általános iskolát számítógépekkel, a milleniumi emlékmű költségeibe is beszállt, és támogatja a helyi nyugdíjas klubot. Igazi lokálpatriótaként felszerelést és fűnyírót vásárolt a futballcsapatnak.
KÜRTI SÁNDOR
Biztonsági játékos
Vállaltan az üzleti stratégia részeként tekint a jótékonykodásra Kürti Sándor, a Kürt Zrt. elnöke. Adatmentéssel és adatvédelemmel foglalkozó cége évente mintegy 50 millió forintot különít el erre a célra, és a vállalat megítélésének szempontjából stratégiai fontosságúnak tartja. „A mi szolgáltatásunkról jellegéből adódóan nem lehet megmutatni, hogy milyen gyönyörű, ezért különösen fontos, hogy ügyfeleinknek mi jut eszébe, ha meghallják a cég nevét” – mondja a cégvezető. A rendszeresen végzett vevőelégedettségi felmérésük is azt mutatja, a vállalat szociális érzékenysége sokat nyom a latban, amikor a cég reputációja kerül szóba. „Legyünk őszinték, ez nem pusztán Grál lovagi tevékenység” – ismeri el Kürti. A cég a gyermekek oktatását és egészségügyi támogatását karolta fel, valamint a hátrányos helyzetűek segítését.
A támogatás azonban nem volt mindig ilyen jól szervezett. Az 1989-ben alakult társaság épphogy betöltötte első évét, amikor egy csapat tanár megkereste a vezetőket, hogy segítsenek az ország egyik legjobb magángimnáziumát megalapítani. Segítettek. A cég első évének majdnem teljes profitját odaadták. „Még nem tudtuk, hogyan kell ezt intézni, azt gondoltuk, a következő évben majd úgyis lesz megint hasznunk.” Döntésüket mindazonáltal igazolta, hogy a Kürt Alapítványi Gimnázium azóta az egyetemre felvettek arányát tekintve az ország legjobb 10 gimnáziuma közé verekedte fel magát. A cég emellett ahol lehet, a cigány származásúak oktatását is támogatja. Így például a Veszprémi Egyetemen olyan tanároknak fizetnek, akik vállalják, hogy egy-egy cigány származású tanulót „célba visznek”. Merthogy Kürti határozott meggyőződése, hogy a hátrányos helyzetűeket nem kiszakítani, hanem környezetükben tartva kell segíteni. Ahogy teszik ezt egy nyolcgyermekes családdal is, Reziben. Nem próbálják a családot a faluból elköltöztetni, a gyerekeket nevesebbnél nevesebb iskolákba küldeni, ehelyett számítógépekkel, internet-előfizetéssel, sportolási lehetőségekkel, nyelv- és zenei oktatással segítik őket – helyben. „A leszakadó rétegek jelentik a legnagyobb kockázatot ennek az országnak, és mi épp a kockázatcsökkentésből élünk” – von párhuzamot Kürti, aki cége pénze mellett saját vagyonából is adakozik. Minden tiszteletdíja a cigány származásúak oktatásának segítésére megy.
CSÁNYI SÁNDOR
A tehetséggondozó
Saját élettörténetéből következően szinte magától értetődő volt Csányi Sándor esetében a jótékonykodás. „Legtöbben csak úgy ismernek, mint az OTP Bank elnök-vezérigazgatóját. A sikeres üzletembert látják bennem, az ország egyik legvagyonosabb emberét. Azt azonban kevesen tudják, hogy jómagam is szerény körülmények között nőttem fel vidéken. Ezért vallom, hogy az anyagi jólét és sikerek mellett mindig szem előtt kell tartanunk azt is, hogy sokan szinte elviselhetetlenül nehéz körülmények között élnek hazánkban. A szegénység pedig nem válogat, nem kíméli még a legjobb képességűeket sem” – olvashatók Magyarország legnagyobb bankja első emberének szavai a Csányi Alapítvány honlapján. Az ország leggazdagabbjaként számon tartott üzletember 2005-ben 1 milliárd forintos alapítványt tett magánvagyonából azzal a céllal, hogy a tehetséges, de hátrányos helyzetű gyermekek ne kallódjanak el Magyarországon.
A tehetséggondozó program két megyében indult el ez év márciusában. Először a Csányi család életének egyik központjában, a Somogy megyei Nagybajom térségben választott ki a kuratórium tíz gyermeket, majd Csányi Sándor szülőhelyén, a Jász-Nagykun-Szolnok megyében nyolc 5. és 6. osztályos tanuló részvételével elindul a tehetséggondozó program. Ezzel egy időben folyamatosan zajlik a közösségi háznak alkalmas épület építése, berendezése, kialakítása.
A kiválasztott gyermekek egy életútprogram részesei lehetnek azzal, hogy – rászorultságuktól függően – tanulmányaik során akár mindvégig élvezhetik az alapítvány támogatását. Csányi szándékai szerint egy-két éven belül az egész országra kiterjesztik az alapítvány tevékenységét.
TAMÁS ISTVÁN
Színházbarát
Nem sokat kellett gondolkodnia Tamás Istvánnak akkor, amikor azt döntötte el, hogy milyen jótékony célra fordítsa pénzét. „Már húsz éve kialakult bennem az a meggyőződés, hogy egy új gazdasági és társadalmi rendszer kialakulásához az oktatásnak kellene leginkább fejlődnie. Így nem is volt kérdéses, hogy amikor a nagyobb vagyonnal járó nagyobb felelősségemet kifejezésre akartam juttatni, akkor valamilyen oktatással kapcsolatos ügy támogatásába fogtam” – idézi fel az International Business School (IBS) létrehozását motiváló gondolatait Tamás István.
Az immár 15 éve az üzletember magánpénzéből – többmilliárd forintos adományából – működő felsőoktatási intézmény egyébként nem csupán a hazai jótékony célú tevékenykedés egyik zászlóshajója, de a Tamás által felkarolt területeknek is csupán egyike. Az üzletember emellett mecénása például a legkülönfélébb művészi produkcióknak színhelyt adó színpadnak, International Buda Stage-nek – a színház működését évi 30-40 millió forinttal pártfogolja. Továbbá alkalmanként szívesen áldoz a szívéhez közel álló egyéb dolgokra is, legutóbb például mások mellett ő is segítette a nemzetközileg elismert rendező, Jancsó Miklós 85. születésnapja alkalmából kiadott kötet megszületését.
KENYERES SÁNDOR
Fiatalok mecénása
Kenyeres Sándor még a hetvenes évek végén, a kaliforniai Szílicium-völgyben dolgozó fiatal mérnökként saját szemével győződött meg arról, hogy a kutatás-fejlesztésnek milyen fontos szerepe van a társadalom életében. „Tedd meg a magadét! Ha kicsi vagy, kicsit, ha nagy vagy, tégy nagyot!” – vallja a Mammut Üzletház Zrt. elnöke, a hazai jómódúak százas listájának stabil szereplője. Hitvallásának megfelelően fiatal kutatók támogatására Talentum-díjat alapított, miután azt látta, hogy itthon több ezer tudós nem jut előre anyagi források híján.
A Magyar Tudományos Akadémia kuratóriuma eddig négy alkalommal dönthetett arról, hogy Kenyeres Sándor születésnapján kik részesedjenek abból az évi 100 ezer euróból, amely e programot szolgálja. A megjutalmazott 12 tudósból többeket komoly nemzetközi díjakra is jelöltek. Mindazonáltal a falusi parasztcsaládba született Kenyeres Sándor számára az is komoly elismerés, amikor a Zsámbéki-medence falvaiban „megsüvegelik” az idős sváb parasztok a hazai Szilícium-völgy megalapítóját.
 |
„Rá kell jönni, hogy adni jó!”
Két évtizedes sikeres üzleti működés után Küllői Péter hat évvel ezelőtt egyik pillanatról a másikra hátat fordított a befektetési bankárok világának, hogy helyette a jótékonykodást válassza, azóta a Mosoly Alapítvány elnöke.
– Hatévnyi tapasztalattal a háta mögött az elesettek felkarolását, anyagi támogatását illetően milyen képe alakult ki a hazai jómódúakról?
– A hazai vagyonosok munkájukat igen magas szinten űzik, van bennük szakmai alázat, mégsem nevezném őket a társadalom elitjének. A rászorulók támogatásában megnyilvánuló társadalmi felelősségvállalás nem kifejezetten köthető a jómódúak 100-as listájához, úgy gondolom, az adakozók köre jellemzően inkább a felső ötezerből kerül ki.
– A téma szakértői tulajdonképpen „normálisnak” tartják, hogy a rendszerváltást követően kialakuló új „pénzarisztokráciát” még nem jellemzi a nyugati államok hasonló rétegének felelősségtudata.
– Magam is osztom azt a véleményt, miszerint időre és megfelelő nyitottságra van szükség ahhoz, hogy nálunk is gyökeret eresszen a nyugati társadalmak adakozási kultúrája, hiszen még mindig az eredeti tőkefelhalmozás idejét éljük Magyarországon, és nehéz kiszakadni abból a több évtized alatt megcsontosodott gondolatvilágból, hogy az elesettek, a kultúra, az oktatás, az egészségügy gondjainak megoldása egyedül az állam feladata. A globalizáció azonban előbb-utóbb ezen a területen is érezteti hatását, hiszen olyan nincs, hogy a nemzetközi gazdaságra és a politikára nyitottak vagyunk, a szociálpolitikára pedig nem. Szerte a világon láthatjuk, hogy a jómódú családok másodgenerációs utódai milyen önértékelési zavarokkal küszködnek az ölükbe hullott vagyon miatt, a harmadik generáció tagjai pedig gyakran nem találnak értelmet az életüknek.
– Fontosnak tartja, hogy ha valaki ad, akkor azt őszintén tegye?
– Sokáig azt gondoltam, nem baj, ha valaki saját presztízsének javítására, csupán önfényezés okán jótékonykodik, csak adjon. Ma már úgy látom: fontos a felismerés, rá kell jönni, hogy adni jó! Nevelőotthonok dolgozói mesélték nekem, hogy mekkora kárt okoz, ha lelepleződik az önző szándék. Komoly lelki válságba taszítja a felkaroltakat, ha azok rájönnek, hogy az adakozót csak önös céljai vezérelték a jótéteményben.
– Ugyanakkor olyan adakozó is van, akiben őszinte a segítő szándék, de személyes jótéteményét cége finanszírozza.
– Idővel majd egyértelműen szétválik a céges és a magánadakozás. Mindazonáltal nem jómód, hanem szemlélet kérdése a jótékonykodás. Vannak elborzasztó esetek is, az a vállalatvezető például, aki még ötezer forintos felajánlását is a cégével finanszíroztatta meg, vélhetően soha nem fog a magánvagyonából adakozni. Ugyanakkor szerintem sokan ki fognak lépni abból a körből, ahol ma még összemosódik a privátszféra a vállalatival, és ők őszintén adnak majd.
– Ön szerint mi erősítheti a társadalommal szemben táplált felelősség érzését a jómódúakban?
– Ebben nagyon fontos szerepe van a jó példáknak, látni azt, hogy akinek több van, az többet segíthet. Továbbá nyíltabban kellene beszélni az emberek problémáiról. Talán könnyebben rájönnénk, hogy nem csak olyanok élnek közöttünk, akik születésüktől halálukig segítségre szorulnak, de valamennyiünk életében vannak olyan rövidebb-hosszabb periódusok, amikor nem létezhetünk mások támogatása nélkül. Ez része az életnek. Aki ezt belátja, annak a jótékonykodás sem esik nehezére. |
|
|
|
|
