Minek is beszélnénk olyasmiről, amiről nem tudhatunk semmi biztosat?! Jogos ugyanis az az érv, hogy amennyiben a gazdaságpolitika hitelessége egészében alacsony, mert a saját maga elé tűzött céljait évek óta rendszeresen és egy irányban véti el, akkor az euró bevezetési dátuma is hiteltelen, vagyis nem orientálja a piaci szereplőket, nem formálja a várakozásokat. Talán fordítva lehetne eljárni: ha ismertek lennének a bérekkel és az árazással kapcsolatos jövőbeli magatartások, abból adódna az árfolyamszint, s abból talán egyfajta várakozási konvergencia, végső fokon időpont is.
A valóságban azonban az utóbbi út nem járható. És mivel a választásokat követő 9-12 hónap az az időszak, amikor a mindenkori kormány képes lehet meglépni mindazt, ami tevékenységét a ciklus egészében jellemzi majd, fölöttébb kérdéses, hogy indokolt-e a gazdaságpolitika egészének hiteltelenségét adottnak venni. Utóbbi esetben vállrándítással elintézhetőnek lennének olyan feladatok, amelyek sürgetőek, sőt meghatározóak, ha a hitelesség helyreállítását mindennél fontosabb és sürgetőbb feladatként tekintenénk.
A szerzõ a Közép-európai Egyetem (CEU), a Debreceni Egyetem és a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanára.
ÖNKÉNTES SZIGOR. Utóbbira nézve jó okunk lenne. Az euróövezeten kívüli kis, nyitott gazdaság különösen sérülékeny, főképp nyitott tőkemérleg mellett. Ez a sérülékenység értelemszerűen mérsékelhető akkor, ha az adott állam az euróövezetnél is szigorúbb gazdaságpolitikát folytat, vagyis rendszeresen költségvetési többletet ér el, az államadósság erőteljesen csökken, vagy alacsony szinten stagnál – mint az ír, a dán vagy a svéd esetben. Ám szegényebb országokban – Reinhart és Rogoff elemzései szerint – a biztonságosan finanszírozható szint lényegesen a fejlett országokra jellemző maastrichti 60 százalék alatt van. Azért, mert a feltörekvő piacokon a valutaválságok bekövetkeztének esélye nagyobb, és azt a piacok be is árazzák. Az említett szerzők úgy vélik, ez 30-35 százalékos értéket tesz biztonságossá. És ebbe az irányba mutatnak a nyugdíjrendszer fenntarthatóságával kapcsolatos elemzések is, amelyek szerint a különösen nehéz évek elé néző cseh és magyar gazdaságnál a fenntartható adósságszint 40-45 százalék körül lenne.
A magyar adósságállománynak a GDP-hez viszonyított aránya 2009-ig mindenképpen növekedni fog, még radikális költségvetési kiigazítás mellett is. Ebből adódóan a magyar kamatszint a ciklus egészében magas marad, és a hosszú távú hozamelvárások is magasak. Az államháztartás idei 10 százalékos hiánya bizonyára már reálisabb képet ad a valós helyzetről, mint a korábbi előrejelzések. Azonban szó sincs arról, hogy immár minden csontváz kikerült volna a szekrényből. Ezért bizonyára elhamarkodottak azok a szakközönség előtt is hallható vélekedések, amelyek szerint további szigorításokra már nem lesz szükség, a nyári fékezés és a konvergenciaprogram kielégítő mértékű egyensúlyi javulást eredményez.
KONSZENZUSKÉNYSZER. Nyilvánvaló, hogy a ciklus egészét tekintve biztonságos finanszírozás és a hosszabb távú fenntarthatóság további, hosszú távú elképzelések mentén kialakított, konszenzusos intézkedéseket követelne meg. Ezeket aligha lehetséges ellenséges belpolitikai légkörben, egymás legitimitásának folytonos megkérdőjelezése mentén elérni. Az se valószínű, hogy a heti népszerűségi listák figyelése vezetne el a távlatos megoldásokhoz.
Érdemes felidéznünk azt az ismert tényt, hogy az EU közös valutáját nem közgazdaság-elméleti megvilágosodásból, vagy túlbuzgóságból hozták létre. A cél a fegyelmezett költségvetési politika intézményesítése és társadalmi elfogadtatása volt. Mily’ szégyen lett volna az egykor világhatalom spanyoloknak vagy az olaszoknak, ha kimaradnak. Ehhez az euró, a maga kötöttségeivel, a bevezetés határidejével egyfajta fix pontot jelentett, mind a társadalmi, mind a piaci várakozásokat középtávon hozzá lehetett igazítani. Együtt valóban sikerült létrehozni a dollárnál is stabilabb valutát. Nem kellett nullára levinni az államadósságot, de érzékelhető és tartós csökkenését – társadalmi egyetértésben – mindenkinek biztosítania kellett.
