Idősebb Bush, az elnök édesapja, aki maga is a Fehér Ház lakója volt, indokolt atyai aggodalmának adott hangot az időközi választások küszöbén. „Borzasztó arra gondolni, hogy milyen élete lesz a fiamnak, ha elveszíti a kongresszusi többséget.”
Ma már tudjuk: elveszítette. Ráadásul nem csak a teljesen újraválasztott képviselőházban, amire számítani lehetett, hanem a mindössze egyharmadában megújított szenátusban is. Az elnöknek valóban nehéz élete lesz.
NŐI HÁZELNÖKNÉL A KAMRA KULCSA. A képviselőház kezében van az ellenőrzés „Amerika pénztárcája” felett. Nancy Pelosi, a Demokrata Párt balszárnyának egyik vezetője, az alsóház első női elnöke egyben a hat pontból álló demokrata választási program (Six for ‘06) társszerzője is. Ennek jegyében számítani lehet a tíz év óta változatlan minimálbér emelésére, új munkahely-biztonsági törvényre és (a 2008-as elnökválasztás miatt különösen fontos) bevándorlási reformra. Ez lehetőséget adna több mint tízmillió illegális bevándoroltnak az állampolgárság elnyerésére. (A republikánus jobbszárny ellenállása miatt a spanyol nyelvű szavazók 73 százaléka voksolt a demokratákra.)
Gömöri Endre, újságíró
Továbbá: Bushnak számolnia kell azzal is, hogy a képviselőház megvonja tőle a szabadkereskedelmi egyezmények gyorsított („fast track”) megkötésének jogát, és el kell tűrnie adócsökkentési programjának megcsonkítását is. Ennek nagy részét demokrata oldalról úgy ítélik meg, mint a „gazdagoknak nyújtott ajándékot”.
Ami a szenátust illeti, ott a demokraták kis többsége (51:49) is elég ahhoz, hogy szerződések ratifikálásáról, bírák és nagykövetek kinevezéséről döntsenek.
Mindez azt jelenti, hogy Bush belpolitikai hatalma jócskán összezsugorodott, és kevés reménye van arra, hogy 2008-ig belső ügyekben a mainál kedvezőbb indulási pozíciókat teremtsen az akkori republikánus elnökjelölt számára. Esélyeit tovább rombolja a demokraták okos taktikája. Bush pártjának választási vereségét az okozta, hogy – az Economist drámai fogalmazásában – „bolyongott az iraki ingoványban, tévelygett a konzervatív kormány-korrupció mocsárvidékén és betért az országot megosztó vallási jobboldal, a teokraták templomaiba”. A demokraták bölcsen ellenálltak a kísértésnek, és Bush szélsőjobb kilengésére nem balra fordulással reagáltak, hanem a politikai közép felé húzódtak.
Nancy Pelosi, aki pedig messze balra áll a demokrata centrumtól, ügyelt arra, hogy mérsékelt platformon tartsa csapatait. New Yorkban Hillary Clinton is annak köszönhette földcsuszamlásszerű szenátusi sikerét, hogy nagy léptekkel menetelt a balszárnyról a centrum felé. Jellegzetes centrista személyiség Harry Reid, a szenátus többségi, demokrata frakciójának vezetője is. Az abortusz körüli vitában ingadozott, és ellenzi a polgárok fegyverviselési jogának korlátozását. Az iraki inváziót 2003-ban támogatta, ma a csapatok szakaszos kivonásának híve.
A beszűkült belpolitikai mozgástérrel szemben a külpolitikában sokkal nagyobb Bush cselekvési szabadsága, már csak azért is, mert az alkotmány szerint kül- és biztonságpolitikai ügyekben az elnöké a döntés joga. Ezen a terepen lehet esélye olyan fordulat végrehajtására, amely a megvert republikánus seregnek az elnökválasztásig visszaadja a győzelem reális reménységét. Az esélyeket mérlegelve azonban kiderül, hogy Bush voltaképpen csak kényszerpályán mozoghat.
Irán és Észak-Korea nukleáris fenyegetését csak tárgyalásokkal (no meg Moszkva és Peking segítségével) korlátozhatja. Egyetlen kitörési lehetősége: az iraki háború csődtömegének részleges felszámolása (vagy legalább az eddiginél hatékonyabb kezelése) új stílusban, új módszerekkel. Ám „új műsorhoz új férfi kell.” Ennek jegyében Bush villámgyorsan meghozta a választások óta eltelt rövid időszak leglátványosabb döntését. November hetedike, kedd volt a választás napja. Szerdán – noha a szenátus végső összetétele még el sem dőlt – az elnök bejelentette Donald Rumsfeld védelmi miniszter lemondását.
TÚLÉLŐ SPECIALISTA. A Pentagon urának menesztését évek óta több oldalról is követelték. Az Abu Graib börtön kínzásbotránya után a demokraták és a minőségi média mellett sok republikánus politikus is, mindenekelőtt McCain szenátor, 2008 egyik potenciális elnökjelöltje. Majd két éve Laura Bush, az elnök felesége. Ez év elején nyolc nyugalmazott tábornok. Eddig (utoljára egy héttel választás előtt) Bush mindig „nélkülözhetetlennek” minősítette, és megvédte Rumsfeldet. Most azért volt kénytelen megválni tőle, mert az iraki helyzet „új szemléletéről és új távlatairól” szóló elnöki fogadkozást Rumsfeld további jelenléte eleve hiteltelenné tette volna. A megnevezett utód, Robert Gates egykori CIA főnök aligha hozhat bármilyen változást. Önmagát a „túlélés bajnokának” nyilvánította, feltehetően azért, mert eddig hat elnököt szolgált. Gates kiválasztása után Bush megismételte:”Irak a terrorizmus elleni harc központja.”
Ha ez marad az ígért „új perspektíva”, akkor az elnök 2008-ban, a kényszerpálya végén zsákutcába futhat – és ott találhatja majd a republikánusokat is.
