Meglepetésparti

Nem repeshetett az örömtől Tom Mulcahy, az akkor még állami tulajdonban lévő ír légitársaság, az Aer Lingus elnöke, amikor 2004. május 28-án kinyitotta az Irish Times napilapot. Az ugyanis nyilvánosságra hozta, hogy az Allied Irish Bank egykori vezérigazgatójaként ő is érintett a pénzintézetnél kirobbant adóbotrányban. A legnagyobb ír bank több vezetője a kilencvenes években részben egy off-shore cégen keresztül is jövedelemhez jutott, a módszert pedig a pénzügyi felügyelet aggályosnak találta. Az elnök másnap beadta a lemondását, amit a közlekedési miniszter azonnal elfogadott. A banknál végzett belső vizsgálat egy évig tartott, és tisztázta a menedzsert, aki egészen az idén nyárig maradt az Aer Lingus alkalmazásában. Mulcahy most akár a Malév elnöke is lehet, hiszen ő a szakmai vezetője a magyar légitársaságért pályázó egyik esélyes konzorciumnak.

MEGLEPETÉSEK. A Malév újabb privatizációs tenderére négy ajánlat érkezett, és mindegyik tartogat meglepetéseket, illetve nyitott kérdéseket. A Tom Mulcahy szakmai vezetésével felálló ír-magyar konzorcium jövendőbeli magyar tagjai például inkognitóban maradtak. Olyannyira, hogy a pályázatot Ofer Hava, Magyarországon ismert izraeli ingatlanbefektető, a Home Center Zrt. tulajdonos-vezetője magánszemélyként jegyzi. Információink szerint ajánlatában részletezi, hogy ha az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Zrt. vele kezdi meg a tárgyalásokat, akkor kikkel, illetve mely cégekkel alakítja majd meg azt a társaságot, amely a Malévet megvásárolja. A befektető szerint ennek a jövendőbeli cégnek a szerkezetét a tárgyalások során felmerülő tényezőkhöz kell majd igazítani, így még korai lett volna azt létrehozni. Mint ismert, a Malév „nemzeti státusának” – és az ehhez kapcsolódó értékes jogoknak – a megőrzéséhez a tulajdonosnak magyar többségűnek kell lennie, ez üzleti érdek, de a feltételt az ÁPV Zrt. is előírja.

Kisebb meglepetésként értékelhető, hogy az AirBridge Magyarország Zrt. is beadta az ajánlatát. Bár a KrasAir orosz légitársaság résztulajdonosaként ismert Borisz Abramovics kisebbségi tulajdonában lévő cég a tavalyi, eredmény nélkül zárult privatizációs tenderen is indult, helyzete azóta alaposan megváltozott. A KrasAir ugyanis a több orosz légitársaságot egybefogó AirUnionhoz tartozik, amely október 3-án írt alá együttműködési szándéknyilatkozatot az AUA osztrák légitársasággal. Márpedig a 2007-es nyári menetrendtől életbe lépő osztrák szövetségkötéssel az AirUnion csaknem mindazt megkapja, amit a Malév megvételével elérhetne: megveti a lábát az Európai Unióban, és Bécsen keresztül összehangolt menetrenddel szolgálja ki a kelet-nyugati átutazó forgalmat. Szinte biztosra vehető, hogy az AUA és a Malév, illetve Bécs és Budapest közül csak az egyikre van szüksége az AirUnionnak. További nyitott kérdés, hogy a tavalyi fiaskó után az AirBridge meg tudta-e változtatni ajánlatának azt a részét, amely miatt elutasították. A vagyonkezelő ugyanis tavaly nem tartotta megfelelően biztosítottnak, hogy a Malév 30 milliárd forintot meghaladó, részben állami garanciával megtámogatott adósságát át tudja vállalni a társaság.

SÖTÉT LOVAK. A privatizációs tenderen ír-orosz párharc várható, a pályázaton ugyanakkor két további igazi „sötét ló” is elindult. A Sky Alliance Zrt. a tulajdonosi szerkezete alapján számos magyar pilótához köthető, ám a társaság egyelőre nem hozta nyilvánosságra, hogy a Malév működtetéséhez szükséges pénzügyi forrásokat honnan teremti elő – vélhetően ezt ma még csak az ÁPV Zrt. borítékbontói tudják. A legnagyobb meglepetést mégis a litván légitársaságot privatizáló baltikumi befektetési csoport, a LAL investiciju valdymas okozta. A társaság mögött három litván cég – az informatikában érdekelt Fima, a logisztikával foglalkozó Sanitex, valamint a különféle turisztikai befektetésekbe belevágó ZIA valda – áll. A litvánoknak már van egy uniós légitársaságuk, amely bármely két város között indíthat járatokat, elvileg nincs szükségük a Malévre (és a felhalmozott adósságra), hogy Budapesten megjelenjenek. A Malév bejáratott útvonalhálózata és menetrendje a nemzeti jellegéhez kötött leszállási jogokhoz kötődik, ennek megtartásához viszont többségi magyar tulajdon szükséges, de egyelőre nem ismert, hogy a litván befektető ezt hogyan biztosítaná.