Botrányoktól volt hangos már az elmúlt években is a kötelező gépjárműfelelősség-biztosítások (gfb) átkötésének hónapja, az idei november azonban még az eddigieken is túltehet. A szakemberek véleménye szerint a Gyurcsány-csomag megszorító intézkedéseinek is része lehet abban, hogy az idén minden eddiginél többen válthatnak olcsóbb biztosításra: a „hűtlenek” száma több alkuszcég előrejelzése szerint elérheti a félmilliót is. S noha a korábbi években az élet nem igazolta az ehhez hasonló várakozásokat, a biztosítót váltók számának növekedése mindenképpen borítékolható, csak a mérték kérdéses. Mindenesetre a pénzszűke miatt az eddigieknél kisebb különbség is cserére ingerelheti az autósokat: az elmúlt években ez a küszöb a meglevő biztosításhoz képest elérhető 7-8 ezer forintos éves megtakarítás volt, amely az idén akár 5-6 ezer forintra is csökkenhet.
 |
Felügyeleti bírságok és intézkedések
2004. november. Egyenként 0,8-1,0 millió forintnyi, összesen 8,4 millió forintos bírság „gumitarifák” miatt az Allianz, a Generali-Providencia, az Európa, az Aegon, az OTP Garancia, az Union és az Uniqa biztosítókra, valamint a MÁV, a Köbe és a TIR egyesületekre.
2005. szeptember. Felügyeleti biztos kiküldése a Köbéhez.
2005. október. 1 millió forint bírság az Allianz Hungária Biztosítónak.
2005. október. 800 ezer forint bírság a Groupama Biztosítónak
2006. június-november. A MÁV Egyesület gfb-tevékenységének felfüggesztése.
2006. augusztus. 5 millió forint bírság az Unionnak.
2006. október. A TIR Egyesület gfb-tevékenységének felfüggesztése.
2006. október. 2-2 millió forint bírság a Generali-Providen-ciának és az Allianz Hungáriának
Forrás: PSZÁF |
|
|
|
|
Az autósok árérzékenysége nem véletlen. A kötelező biztosítás lényege ugyanis annyi, hogy ha saját hibánkból kárt okozunk autóstársunknak, akkor van mögöttünk egy biztosító, amely előbb-utóbb kifizeti neki az okozott kárt. Mivel a biztosító a másik, vétlen vezetőnek szolgáltat, a szerződés megkötője fütyülhet rá, hogyan intézi majd el a kártérítést a szerencsétlen károsult a biztosítóval. A vétlen fél számára persze az igazán kellemes és ügyfélbarát megoldás az lenne, hogy ha már valaki más összetörte a kocsiját, legalább a lehető legkisebb macerával ússza meg a dolgot: leadja a sérült autót meg a kulcsot a szervizbe, a többit pedig intézze el a biztosító. A gyakorlatban azonban mindez sokszor nem így működik. Mivel az autós a kötelezővel lényegében vadidegen emberek számára vásárol szolgáltatást, az elsőszámú szempont az alacsony ár. A károsult pedig csak reménykedhet, hogy a vétkes autós olyan – általában drága – biztosítót választott, amellyel a szakszerviznek szerződése van.
A kötelezőt kötők kiemelkedő árérzékenysége okán, valamint amiatt, hogy a biztosítók árajánlatai között meglehetősen nagy (ráadásul évről évre növekvő) a különbség, az alacsony tarifákkal előrukkoló piaci szereplők viszonylag könnyen tudnak ügyfeleket elszipkázni a drágáktól. Az elmúlt években egyre élesebbé vált az ügyfelekért folytatott harc a biztosítótársaságok, illetve egyesületek között, s előbbiek számára súlyos érvágást okozott az alacsony díjakkal operáló egyesületek előretörése. Nem véletlen, hogy folyamatosan felbukkantak trükkök, amelyekkel a drága cégek megpróbálták mérsékelni a távozó ügyfelek számát.
Három évvel ezelőtt egy módosított kormányrendeletre hivatkozva, azt félreértelmezve próbálták a cégek maradásra bírni a váltani kívánókat. Azt sugallták: aki nem tudja produkálni egy hónapon belül a bonus igazolást, annak a legrosszabb ügyfelektől elvárt, legmagasabb díjat kell fizetnie. Tavaly tavasszal a Pénzügyi Szervezetek Állami felügyelete (PSZÁF) állásfoglalást tett közzé a kérdés tisztázására. A 2005-ös évet megelőző váltási szezonban „gumitarifával” rukkolt elő a társaságok többsége. Ez olyan nagymértékű egyedileg megállapított kedvezmény alkalmazásának lehetőségét jelenti, ami szélsőséges esetben értelmetlenné teszi magát a közzétételt. Ugyanekkor a piacvezető Allianz Hungária nem publikálta meglévő – mintegy 1,8 millió – kötelezős ügyfelének tarifáját, s a felügyeleti bírság és feddés hatására is csak egy alkalmazandó szorzószámot közölt. Az addig példátlan megoldáson a jogászok azóta is vitatkoznak; a piac véleménye szerint ez a jogszabály kiforgatása – a szorzószám csak az egy évvel korábbi díjjal együtt értelmezhető -, de legalábbis „nem teremt semleges versenyhelyzetet”. A módszer megnehezíti a biztosítóváltást, illetve azt, hogy az ügyfelek, az elemzők és a versenytársak képet alkothassanak a teljes piacról és a díjszintről. Lapunk mégis több forrásból is úgy értesült, hogy az idén még egy biztosító gondolkodik hasonló közzétételben. A felügyeletnél a Figyelő megkeresésére úgy reagáltak, hogy minden egyes esetet egyedileg megvizsgálnak, s ha az autós számára egyértelműen megállapítható, mennyi lesz a díja a következő évben, akkor nem fognak szankcionálni.
TORTÚRÁK. A kötelező körüli piaci harcban természetesen a legfőbb kérdés az, hogy a sok egymással versengő szereplő ellenére miért van olyan nagy eltérés a tarifák között. Másképpen megfogalmazva: ha valaki x összegért hajlandó biztosítani (feltételezhetően nem azért, hogy veszteséget termeljen), akkor miért sokkal drágábbak mások? Utóbbiak a jóval olcsóbb egyesületeket főként azzal kritizálják, hogy szolgáltatásaik minősége roppant alacsony. S valóban, az elmúlt években sokat lehetett arról hallani, hogy nagyon megjárták azok az autósok, akiknek károkozója valamelyik egyesületnél kötött kötelezőt. A szenvedő fél bizony nem egyszer futhatott a pénze után: kénytelen volt saját zsebből megelőlegezve megjavíttatni autóját. A szerviz ugyanis csak így vállalta a munkát, mondván: nincs szerződése az egyesülettel. A vétlen károsult pedig hónapokat várt arra, hogy a károkozó biztosító egyesülete fizessen.
„Tavasszal előfordultak ilyen esetek, ám azóta üzembe állítottuk vadonatúj informatikai rendszerünket, és ez lényegesen meggyorsította a kárügyintézést” – magyarázza a helyzetet Kiss Bálint, a MÁV Általános Biztosító Egyesület elnöke. Mint mondja, abból azonban továbbra sem engednek, hogy minden egyes kárbejelentést ellenőrizniük kell. Az év elején minden 100 kárbejelentésből 30 csalási kísérlet volt, s 10 ma is az. Az elnök szerint köztudott, hogy minden új biztosítóhoz tódulnak az ügyeskedők, s ha nem szűrnék ki őket, az a következő évi magasabb díjukban bosszulná meg magát.
|
Mivel rukkolnak elő a biztosítók az idei kampányban?
AMI VALÓSZÍNŰ.
Egy-két új korosztályi kategória bevezetése (főleg 26-35 éveseknél), ami tovább cizellálja az életkori besorolást
Emelkedik a kockázattól függetlenül kedvezményben részesített ügyfelek száma
Még többen váltanak biztosítót az interneten keresztül, így a kampány nyertesei a netes alkuszcégek lehetnek
Az idén is lesz feltűnően olcsó biztosító
Több piaci forrásból származó, de hivatalosan nem megerősített információ alapján a Generali-Providencia is követi az Allianz Hungária példáját, és meglévő ügyfélkörének tarifáit részletesen nem teszi közzé, csak szorzószámot közöl
AMI MÁR BIZTOS.
Belép a piacra a 13. szereplő, a Signal
Az utóbbi évek nyerteseinek számító egyesületek közül a TIR nem köthet szerződést, s a MÁV is csak legkorábban december elsejétől teheti ezt meg
A Groupama minden Cora-kártyás ügyfelének 2 millió forint összegű ingyenes balesetbiztosítást ad
Megnyitja kapuit az Allianz Bank; a bank és a biztosító termékeinél, a szinergiahatások kihasználásával, új típusú díjkedvezmények várhatók |
|
|
|
|
Némiképp másképp vélekedett erről a PSZÁF, amikor a MÁV kgfb-kötési jogosítványát ez év november 30-áig, a TIR Biztosító Egyesületét (TIR) pedig 2007. március végéig felfüggesztette, s a Közlekedési Biztosító Egyesület (Köbe) is csak azért úszta meg a kitiltást az idei gfb-kampányból, mivel ott már egy évvel korábban rendcsinálásra szánta el magát a hatóság (Figyelő, 2006/41. szám). Az ok többnyire mindenhol ugyanaz: az egyesületek informatikai, nyilvántartási rendszerei nem voltak felkészülve a hirtelen megugró kgfb-állományok kezelésére, hetekig késett a kötvényesítés, a rendszer nem tudta a befizetett díjakat a szerződésekhez kapcsolni, s így hónapokig is elhúzódott a kárrendezés.
Az alkuszpiac több, neve elhallgatását kérő képviselője is elképzelhetőnek tartja, hogy a felfüggesztések időzítése nem véletlen. Tapasztalataik szerint az új piaci belépőkkel, s különösen az olcsó, de legalábbis alacsonyabb költséggel és profittermelési kényszer nélkül működő egyesületek megjelenésével évről évre fogyatkozik a nagy játékosok piaci részesedése, akik a folyamat megakadályozása érdekében az utóbbi években nem válogattak az eszközökben. Ráadásul az idén ismét bővül a piac: a korábban a MÁV Biztosító Egyesület szerződésállományának megvételéről tárgyaló, s eddig elsősorban életbiztosítóként ismert Signal Biztosító belépésével 13 szereplőssé duzzad a tavaly már közel 123 milliárd forintos díjbevételt produkáló kgfb-piac. Az új szereplő megjelenésével pedig – mint eddig is történt – megint megvan a veszélye annak, hogy az újonc feltűnően alacsony árral hozakodik elő: magyarán „piacot vesz”, csak hogy megpróbáljon magához édesgetni minél több ügyfelet, és így mielőbb elérje a már rentábilis üzemméretet. Az azonban bizonyos, hogy minél nagyobb tömegek keresnek maguknak kedvezőbb díjú biztosítást, annál nagyobb lesz a verseny a piaci szereplők között és a kötelező díja annál jobban közelít a kockázatarányoshoz. A cégek többsége egyébként nem vonja kétségbe a hatóság függetlenségét, sőt úgy látják, a PSZÁF nagyon figyel: a napokban minden egyes piaci szereplőt egyenként behívatott, s felajánlotta a konzultáció lehetőségét a díjképzésben és a kampányban.
PÁCBAN A NAGYOK. Az egyesületekkel tehát az idén sincs kevesebb gond, mint eddig, ugyanakkor a Figyelő információi szerint most először sokkal inkább a két nagy torka körül szorul a hurok. Az alapkérdésre ugyanis – hogy tudniillik miért van olyan nagy különbség a díjak között – egy olyan válasz is adható, amely felveti a komoly jogszabálysértések gyanúját. A probléma a biztosítók és a márkaszervizek közötti együttműködésben gyökerezik. „A magas díjakkal dolgozó nagy biztosítóknak telik rá, hogy olyan, irreálisan magas rezsióradíjat fizessenek a márkaszervizeknek, amivel ki tudják nyírni a kicsiket. Mi ebbe a versenybe nem vagyunk képesek, de nem is akarunk beszállni, így nem véletlen, hogy nem szerződünk a márkaszervizekkel” – mondja az egyik kis biztosító vezetője. „Ügyfélszempontból persze jó, ha minden kárt ránézésre kifizetnek, de én ezt nem tehetem: mivel alacsonyan kell tartanom a költségeimet, sokkal alaposabban megnézem, mire térítek” – teszi hozzá. A biztosító egyesületek és a kis biztosítók szerint a reális rezsióradíj nem mehetne magasabbra 3 ezer forintnál, és egy márkaszervizé sem haladhatná meg a 4 ezer, de legfeljebb a 6 ezer plusz áfát.
Másképp látja viszont a kérdést Gablini Gábor, a Gépjármű Márkakereskedők Országos Szövetségének (Gémosz) elnöke. Szerinte számtalan tényezőtől függ, hogy a szervizek milyen rezsióradíjjal dolgoznak, s annak mértékére egyáltalán nincs általános szabály. Egészen más költséggel számol a feketén dolgoztató, az alkalmazottakat csupán minimálbérre bejelentő, illetve egy magas technikai felkészültséggel rendelkező és az összes környezetvédelmi előírást betartó márkaszerviz. Az utóbbinál szerinte normális, hogy áfa nélkül minimum 6-8 ezer forintos rezsióradíjjal kell számolni.
Informátoraink ugyanakkor mással magyarázzák a magas rezsióra-díjakat. Egymástól függetlenül többen is azt állítják: a nagy biztosítók azért fizetik ki szó nélkül a nettó 8 ezer forintos munkadíjat a szerviznek, mert cserébe üzletkötést várnak el tőlük. Forrásaink szerint a gépjármű-biztosítási piac közel felét uraló Allianz Hungária a magas rezsióradíj kifizetésének feltételéül több márkaszerviznél is azt kötötte ki, hogy annak az általa eladott gépkocsik legalább felére allianzos biztosítást kell kötnie. A márkaszerviz biztosítási alkuszcégét amúgy is jól megfizetik, piaci forrásaink szerint az Allianz példátlanul magas, 20 százalékos jutalékkal díjazza a szerződéskötést. A jutalék mértékét a cégnél nem erősítették meg, a válaszadástól „időhiány miatt” elzárkóztak. Igaz, a többi biztosító sem szívesen beszél a közvetítői díjakról – azt többnyire üzleti titoknak minősítik -, név nélkül nyilatkozó forrásaink az egyesületeknél 8-12 százalékos, a részvénytársaságoknál legfeljebb 12-15 százalékos jutalékról számoltak be.
Arról nincs nyilvánosan hozzáférhető adat, hogy az egyes alkuszcégek melyik biztosítónak mennyi üzletet hoznak. Több informátorunk is állítja viszont, hogy egyes márkaszervizek alkuszcégei valóban a magas rezsióradíj ellentételezésére és a magas jutalék miatt terelik az autóvásárlókat a nagy cégek drága biztosításai felé. E véleményt támaszthatja alá, hogy az Allianz Hungária, amelynek – a független, online alkuszcégek adatai szerint – a tavalyi kötelező kampányban csaknem 80 ezer ügyfele pártolt át másik biztosítóhoz, év közben, amikor váltásra nem, csak új kötésre van lehetőség, pótolni tudta a kampányban elvesztett szerződéseket. Szintén ezt a feltételezést erősíti az, hogy a CLB Független Biztosítási Alkusz napokban kiadott közleménye szerint az autósok díjérzékenysége inkább csak a novemberi váltáskor ütközik ki. Felmérésük alapján tavaly novemberben átlagosan 40 ezer forintos éves átlagdíjjal kötötték meg a kgfb-szerződéseket, ezzel szemben viszont egy évközi átlagkontraktus 55 ezerbe került. Igaz, ennek okát Mestyán András, az alkuszcég igazgatója abban látja, hogy év közben az ügyfelek jóval kevesebben veszik igénybe az online üzletkötők segítségét. Ennek ellenére felmerülhet a kérdés, vajon az alkuszcégek, amelyeknek az ügyfélérdeket kell minden esetben szem előtt tartaniuk, valóban a legmegfelelőbb biztosítást ajánlják-e az autót vásárlóknak.
A szövevényes ügy felkeltette a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) figyelmét is. A hatóság még másfél évvel ezelőtt bejelentette, hogy kartell csoportja előzetes bejelentés nélküli helyszíni szemle végrehajtásával versenyfelügyeleti eljárást indított a Gémosz, az Allianz Hungária Biztosító, a Generali-Providencia Biztosító, a Magyar Opelkereskedők Bróker Kft., a Magyar Peugeot Márkakereskedők Biztosítási Alkusz, valamint a Porsche Biztosítási Alkusz Kft. ellen, s tavaly októberben az eljárásba bevonta a Magyar Biztosítók Szövetségét (Mabisz) is. Az üggyel kapcsolatban megkerestük az érintetteket, akik azonban egytől egyig elzárkóztak a nyilatkozattól. Ugyanezt tették a GVH-nál is, mondván: folyamatban lévő ügyről van szó. Információink szerint ugyanakkor a versenyhivatal vertikális és horizontális – biztosítók egymás közötti, valamint a biztosítók és a márkakereskedők közötti – kartellt feltételez, s erőfölénnyel való visszaéléssel is gyanúsítja a piacvezető biztosítót.
KARTELLGYANÚ. Úgy tudjuk, a GVH több mint 430 pontból álló vizsgálati jelentése alapján azt feltételezi, hogy az érintett biztosítók 2002 és 2005 között összehangolták piaci magatartásukat a javítói óradíjakkal kapcsolatban. Szövetségük ellen pedig az a vád, hogy a gépjármű-biztosítási tagozatban „kartellt lehetővé tevő információszolgáltatás történt”. Egy lapunk birtokába került dokumentum szerint a biztosítók egy, az Allianz Hungária által „üzletterelési díjként” nevezett tényezőt is megjelentettek a javítói óradíjakban, s ezzel az ügyfeleket folyamatosan indokolatlanul magas díjrészfizetésre kötelezték. Ennek egyetlen célja – áll a dokumentumban -, hogy a biztosító egy, az értékesítés céljait szolgáló költségét a fogyasztóra hárítsa. A jelentés szerint az óradíjak ilyen jellegű megállapítása különösen káros a fogyasztóra, és célja, hogy a „gépjármű-biztosítási ágazatban a megfelelő üzleti eredmény érdekében, a veszteséges, de keresztfinanszírozott kgfb mellett is megfelelő üzleti eredmény elérése váljon lehetővé az indokolatlanul magas casco-díjak fenntartásával”.
A vizsgálatba bevont alkuszcégek esetében piaci forrásaink szerint a céljutalékok kérdését vizsgálja a versenyhivatal. Nevezetesen azt, adhat-e magasabb jutalékot a biztosító egy független biztosításközvetítőnek akkor, ha az több szerződést ad el neki, azaz, érdekeltté lehet-e tenni a független brókercéget abban, hogy valamely társaság termékét preferálja ahelyett, hogy pártatlanul, az ügyfelek érdekei szerint járna el.
Úgy tudjuk, hogy a másfél éve folyó, többszörösen meghosszabbított vizsgálat lényegében lezárult, november végén tárgyalás, december első felében pedig ítélet várható. Az emelkedő verseny-felügyeleti bírságok ismeretében az elemzők szigorú ítéletet várnak. Az ide vonatkozó jogszabály alapján a versenyhivatal a cég éves nettó árbevétele legfeljebb 10 százalékának megfelelő összeget vethet ki bírságként. A GVH eddig – durva becsléssel – általában a jogsértéssel érintett forgalom 5-6 százalékát fizettette meg a vétkessel, s ha az magasabb, mint az árbevétel 10 százaléka, akkor szokta alkalmazni a limitet. A tavaly több mint 172 milliárd forint díjbevételt elért Allianz Hungáriánál az 5-6 százalékos bírság is 8-10 milliárd, a Generali-Providenciánál pedig 5-6 milliárd forintot tenne ki, ám ha szövetségüket is elmarasztalják, még ennél is többet kell fizetniük.
Ettől még persze nem kapnak visszatérítést az eddig magas díjat fizetők, mint ahogy azok az autósok sem, akik saját maguk perkáltak ki borsos összegeket a márkaszervizekben apróbb javításokért. Az azonban valószínűsíthető, hogy ha valóban többmilliárdos bírságot szab ki a GVH, az komoly érvágást jelent az érintettek számára, az autósok szempontjából pedig akár pozitív változásokat is generálhat a kötelező piacán.
|
Biztosítást a hipermarketből
GROUPAMA ÉS CORA. A francia Groupama Biztosító és az ugyancsak francia Cora 2005 nyarára datálódó megállapodása nyomán tavaly három hipermarketben lehetett biztosításra szerződni. Miután a felek elégedettek, jövő januártól már a lánc mind a hét áruházában köthető lesz casco, kötelező, lakás-, illetve utasbiztosítás. „Hipermarketbe általában kocsival mennek az emberek, így külön időráfordítás nélkül szemlézni tudjuk az autót, ami feltétele a casco-kötésnek” – mondja Francois Maresquier, a Groupama vezérigazgatója, aki egyébként elképzelhetőnek tartja, hogy később az életbiztosítást is felvegyék a corás palettára. Jövőre a Cora egységeitől külön-külön 30-100 millió forintnyi üzletkötést várnak, összesen pedig mintegy félmilliárd forintnyi áruházi díjbevétellel számolnak.
GENERALI ÉS TESCO. A napokban jelenti be a Generali-Providencia Biztosító és a brit tulajdonú áruházlánc, hogy hamarosan a magyarországi Tesco hipermarketekben is lehet majd biztosítást vásárolni. Az ötlet nem idegen a Tescótól, amely a szigetországban saját biztosítót is működtet. |
|
|
|
|
