Van Kínának egy tartománya, Sanhszi, amely többnyire csak olyan hírekkel kerül be a nemzetközi médiába, mint az ottani több ezer szénbánya valamelyikében bekövetkező tragédia, vagy az erőművek környezetszennyezése. Csen Csung-kung hongkongi vállalkozó viszont azt szeretné, ha Sanhsziról a jövőben más összefüggésben beszélnének: a borai miatt. Az üzletember a tartományi fővárostól, Taijüantól ötven kilométerre fekvő Dongcsia faluban 5 millió dolláros beruházással építette ki a Grace Vineyard borgazdaságot, olasz gyártmányú présekkel, valamint Kaliforniából, Franciaországból és Magyarországról importált erjesztőtartályokkal és tölgyfahordókkal. „Az az álmom, hogy meghonosítom Kínában a jó bort” – mondja Csen, aki tavaly az előállított félmillió palack nedűn már szerény nyereséget ért el.
Kínai pincérnõk gyakorlaton. Van hová fejlõdni.Fotó: Reuters
Bort termelni a kínai szénbányászat központjában? Vadul hangzik, amíg az ember bele nem gondol, hogy Sanhszi ugyanazon a földrajzi szélességi fokon fekszik, mint Bordeaux, sőt, a klímája is hasonló, enyhén agyagos talaja pedig ideális a cabernet sauvignon, a chardonnay és a merlot szőlőfajták számára. Kínában ugyan nincs nagy hagyománya a borivásnak – a helyiek a pajcsiu nevű gabonapálinkát részesítik előnyben -, de a fogyasztás így is rohamosan nő. A londoni International Wine & Spirit Record (IWSR) tanácsadó cég becslése szerint az elmúlt öt esztendőben a kínai értékesítés – a globális borpiac pangása közepette – évente átlagosan 11 százalékkal emelkedett, s tavaly már 410 millió litert tett ki.
Nyugati mércével mérve a kínaiak roppant mértékletesek a borivásban. Az egy főre jutó éves fogyasztás alig két pohár, míg az Egyesült Államokban 7 liter, Franciaországban pedig 55 liter. „Elképesztően nagy a fejlődési potenciál” – hangoztatja Robert Luc, a Dynasty Fine Wines Group igazgatósági tagja. A partvidéki Tiencsinben működő Dynasty Kína második legnagyobb borgazdasága, amely a tavalyi 38 millió liter után 2010-re 80 millió literes termelést irányzott elő.
Csen Csung-kung. Ötmillió dolláros beruházással építette ki borgazdaságát.
A bimbózó piac a világ minden részéről vonzza a cégeket. Ma már száznál több borászat van Kínában, s egy részük az ágazat legnagyobb neveihez kapcsolódik. A párizsi székhelyű Rémy Cointreau-nak 26 százalékos tulajdonrésze van a Dynastyban. Az ékszereket és egyéb luxuscikkeket gyártó osztrák Swarowski 30 millió dollárért létrehozta a Bodega Langes borászatot a Kína középső részén fekvő Hebei tartományban. A francia Castel-csoport vegyes vállalatot alapított a legnagyobb kínai borgazdasággal, a Santung tartományban működő Yantai Changyu Pioneer Wine-nal. Az amerikai Robert Mondavi Group Kaliforniából importált borokat palackoz saját márkanevén Pekingben.
A kínai cégek meglepően jó borokat tudnak előállítani. A Grace 80 dolláros Chairman Reserve-je – egy cabernet sauvignonból, merlot-ból és cabernet franc-ból készült küvé – kellően összetett ahhoz, hogy felvegye a versenyt akár a legjobb bordeaux-i borokkal, de nem lehet panasz a borászat gyümölcsös ízű, 10 dolláros chardonnay-jára sem. „Bár összességében a kínai borok minősége vegyes, néhány gazdaságnak nagyon kellemes borai vannak, amelyek ízükben a rusztikus bordeaux-ikra hasonlítanak” – állítja Lao Csi-szan, a hongkongi Wine Now Monthly szaklap szerkesztője, a Grace alkalmi tanácsadója.
FÉL DOLLÁRÉRT. Az egyik probléma az, hogy Kínában nincs olyan eredetellenőrzési rendszer, mint Franciaországban vagy Olaszországban. Emiatt a fogyasztók nem tudhatják, hogy a bor, amit vesznek, Sanhsziból, Hebeiből vagy épp sokkal messzebbről származik. Sok borászat Chiléből, Spanyolországból vagy Argentínából importál bort nagy tételben – literenként mindössze fél dollárért -, aztán kínai címkével palackozva hozza forgalomba.
Bár a borászatok nagy erőfeszítéseket tesznek a minőség javítása és a fogyasztók felvilágosítása érdekében – azaz a hagyományos bortermelő nemzetek jól teszik, ha figyelemmel kísérik a kínaiak felzárkózását -, el kell még telnie egy időnek, amíg a kínai borok díjakat nyerhetnek a rangos nemzetközi versenyeken. Más ágazatokban lehetséges volt a villámgyors fejlődés, ám az új tőkék beérését nincs mód siettetni.
