Erősödik az az évek óta tartó folyamat, hogy a 200 legnagyobb vállalat sokkal jobban teljesít a többieknél, ráadásul a nagyok között is az óriások húzzák felfelé az összesített eredményeket. Tavaly a Kétszázak az összes cég nettó árbevételéből több mint 42 százalékkal részesedtek, ám közülük az első 20-22 cég ugyanannyi árbevételt ért el, mint az összes többi.
A legnagyobbak 60 százalékkal részesednek a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások üzemi eredményéből. Profitjuk 20 százalékkal volt magasabb, mint 2004-ben, ám a növekmény 170 cég teljesítményének köszönhető, hiszen a klub 30 tagja veszteséget halmozott fel. Utóbbiak között a nagy állami vállalatok „jeleskednek”; így például a MÁV vagyona 2005-ben 64 milliárd forinttal zsugorodott, a Malévé pedig negatívra váltott.
A nyereségesek 400 milliárd forintnyi tavalyi többletprofitjából a legnagyobb forgalmú 5 vállalkozás 45 százalékkal, vagyis 180 milliárddal részesedett (holott az összesített nettó árbevételből ezek csak 25 százalékot hasítanak ki). A vagyongyarapodást nézve is a TOP 5 jár az élen: a kétszázas kör 1200 milliárd forintos növekményéből 500 milliárd hozzájuk köthető.
Az üzemi mellett rekordot döntött a TOP 200 adózás előtti eredménye is, amely – 22 százalék feletti növekedéssel – meghaladta az 1300 milliárd forintot. A nagyok adóbefizetése összességében csökkent, 130 milliárdról 100 milliárdra. Számos olyan cég van, amely egyáltalán nem fizet nyereségadót, ennek oka lehet a korábban nekik ítélt adókedvezmény, de az előző évekről elhatárolt veszteség is.
A „BEZZEG GYEREKEK”. A nagy profitnövekményű ágazatok közül a gépipart, az energetikát és a vegyipart érdemes kiemelni. Utóbbi szektor sokat köszönhet az ide sorolt regionális olajmulti, a Mol évek óta kiemelkedő teljesítményének, amelyet a szénhidrogének világpiaci árának emelkedése is segített. Ez azonban más vegyipari cégeknél az alapanyagok drágulását jelentette, amit nem tudtak érvényesíteni az áraikban, s a gondokat az energia drágulása is tetézte. Ennek hatására e cégek kevesebbet költöttek például kutatásra, fejlesztésre. A kilátások sem egyértelműen rózsásak, hiszen immár ezt az ágazatot is elérte az ázsiai konkurensek nyomulása, ami egyrészt a piacaikat, másrészt az áraikat veszélyezteti.
Az energetika teljesítményét is kedvezően befolyásolták az árak, ám a trend a liberalizáció előrehaladtával megfordulhat. A verseny ugyanis várhatóan gátat szab majd az áremelkedésnek, miközben a környezetvédelmi követelmények megemelik a költségeket.
A gépipart ezúttal is egyértelműen az export húzta: ez az ágazat adta a nagyobb részét a Kétszázak 13 százalékos exportbővülésének, ami egyébként szép teljesítmény a megelőző évi 9 százalékhoz képest. Úgy tűnik tehát, hogy bár a multik folyamatosan áttelepítik gyártásukat Ázsiába, azért még az ittlévők számára is terem babér. A gépipari ágazaton belül is kiemelkedett a Robert Bosch Elektronikai Kft. és az IBM Data Storage Systems Kft., amelyek háromnegyedével bővítették mind termelésüket, mind exportjukat.
A megszorító csomag nyilvánvalóan igen érzékenyen érinti majd a kereskedelmet, amely már tavaly is profitcsökkenést könyvelt el: a korábbi év nyereségének átlagosan 90 százaléka keletkezett e cégeknél. Pedig 2005-ben az emelkedő reálbérek és az olcsó import még kedvező hátszelet is teremtettek, elsősorban a kiskereskedelem számára. Az idén azonban a gyengülő forint már drágította az importot, a növekvő foglalkoztatási terhek miatt csökkenő kereslet pedig várhatóan jövőre lesz érzékelhető igazán. Emiatt borúsak az élelmiszeripar kilátásai is, pedig az ágazatban már azt hitték, hogy három szűk esztendő után végre jobb napokra ébrednek. Tavaly ugyanis már stabilizálódott az árbevétel-arányos adózott eredmény. Igaz, csak alacsony szinten, hiszen a mintegy 2500 milliárd forintos ágazati nettó árbevételre mindössze 25 milliárd forint, vagyis egy százalékos profit jutott.
Tartanak a megszorító csomag hatásaitól az információtechnológiai cégek is. A pénzszűke nemcsak a lakossági vásárlásokat, de a közbeszerzéseket is megtizedeli majd, miközben lassan, de biztosan kimúlik a Sulinet program. Az ágazatban mindennek ellenére a GDP növekedését 3 százalékkal meghaladó bővülésre számítanak, ami megfelel a nyugat-európai dinamikának, ám ahhoz távolról sem elég, hogy behozzuk az uniós Tizenötökhöz képest meglévő lemaradásunkat.
Aggódhatnak a logisztika szereplői is: hiába épült sok autópálya, ha az adórendszer nem kedvez a központok idetelepülésének. Már eddig is előfordult, hogy Szlovákiába települt – az ottani kedvezőbb környezet okán – egy-egy olyan logisztikai központ, amelyből pedig magyarországi kereskedőket szolgáltak ki. Most, a fokozódó elvonások mellett, ez még inkább valószínű; a rossz nyelvek szerint már csak abban reménykedhetünk, hogy északi szomszédunknál is romlik a befektetők szempontjából a környezet.
KIVÉTELEK. A megszorító csomag a legkevésbé az exportáló cégeket és az idegenforgalmat érinti, hiszen mindkét ágazat teljesítményét javítja a gyenge forintárfolyam. Az idegenforgalom – főként a fapados légitársaságoknak köszönhetően – már tavaly is rekordévet zárt, s az idelátogató külföldiek számára az áremelkedést a jövőben is kompenzálhatja majd valutájuk ereje. Hasonló okokból nem kell aggódniuk árbevételük miatt az exportáló cégeknek, s közülük azokat, amelyeknek nyereségadót sem kell fizetniük, az egyéb terhek növekedése is kevésbé sújtja majd.
 |
Bogsch Erik, a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatója:
„Sajnálatos, hogy a belföldi gyógyszerpiacon állandó a bizonytalanság. A gyógyszerkassza rendszeres túllépését a kormányzat nem oldja meg. A hiányt részben a cégek befizetéseiből pótolják, ami indokolatlan, s rontja a hazai gyártók versenyképességét. A hiányproblémát kormányzati intézkedésekkel kellene rendezni, figyelembe véve, hogy a legnagyobb pénzkiáramlást a szakorvosok által felírt 90, illetve 100 százalékban támogatott gyógyszerek okozzák, s ezek felülvizsgálata nem történt meg. Mindezek fényében a belföldi eladásoknál stagnálás, esetleg csökkenés várható; a növekedést ezután is az export hozza. Az ágazatban létkérdés a K+F, amelyre egyébként itthon a Richter költ a legtöbbet. Ezért fontos, hogy legyenek pályázatok, mind itthoni, mind uniós forrásokból, és azok elbírálása átlátható legyen.”
Szini István, a GE Hungary Zrt. elnöke: „A GE 1989 vége óta van jelen Magyarországon, s mára mind a hat fő üzletága aktív nálunk. Jelenleg a GE a legnagyobb itteni amerikai munkáltató és befektető, valamint a harmadik legnagyobb exportőr, amihez hozzájárul több mint 2 ezer kulcsbeszállítója is. Többek közt gázerőmű-alkatrészek és energiatakarékos fényforrások gyártása, illetve repülőgép-alkatrészek javítása zajlik, kiegészülve három K+F szervezettel. A klímaváltozás, a népességnövekedés, a csökkenő természeti források számos globális problémát vetnek fel; a GE ezekre a kérdésekre megoldást keresve vezette be 2005-ben az ecomagination elnevezésű kezdeményezését. Ennek keretében olyan termékeket dob piacra, amelyek végső soron az egész társadalom hasznát szolgálják. Magyarország – ahol a GE 11 városban 13 gyárat üzemeltet – szerencsésen illeszkedik ebbe a globális trendbe, s ez megmutatkozott a GE Hungary Zrt. rendkívül kedvező 2005-ös eredményében is.” |
|
|
|
|
