Ez a negyedév még nem volt túl jó, de a kilátások pozitívak. Ilyen, illetve ehhez hasonló kommentár gyakran elhangzott az elmúlt években a Synergon-gyorsjelentések megjelentését követően mind a cég vezetőitől, mind az elemzőktől. Aztán lapzártánkkor kissé másképp fogalmazott az elmúlt évek egyik legsikeresebb hazai befektetője, a Synergon új nagy tulajdonosa. „Öt év alatt százmilliárd forint árbevételből hogy nem tud egy nagy hozzáadott értékkel dolgozó iparágban valaki profitot csinálni?” – ez a kérdés volt ugyanis Albrecht Ottó válasza arra, miért látott fantáziát a rendszerintegrátorban. Cége, a Cashline Befektetési Holding Rt. kedden délután jelentette be, hogy 25 százalékos részesedést szerzett a Synergonban, amivel lezárulni látszik egy fejezet az IT-társaság életében. (Albrecht Ottóról a Figyelő, 2005/48. számában közöltünk terjedelmes portrét.)
Albrecht Ottó. A Synergon egyik új nagytulajdonosa szerint az árbevételhez képest nevetségesen kicsi a társaság profitja.
Az elmúlt hónapok ugyanis a hatalmi harc jegyében teltek, azt megelőzően viszont nagyon kényelmes pozícióból élvezhette az üzletet a társaság vezetése, jórészt a hajdani alapítók. A Synergon tulajdonosi struktúrájában még egy évvel ezelőtt is csak három olyan céget találhattunk, amelyek 5 százaléknál nagyobb részesedéssel bírtak. Ezek között egyetlen nagy pénzügyi befektető szerepelt, a Berenberg alapkezelő tavaly még kicsivel 5 százalék feletti részesedése azonban az idén a bejelentés-köteles határ alá olvadt. Egy alapkezelő ilyen döntése emelkedő árfolyam mellett érthetőnek tűnik, meglepő volt viszont az, hogy a Synergont kontrolláló menedzsment tulajdoni hányada is apadni kezdett. A vezetők érdekeltségébe tartozó Curdie Trust Corp. és a Czakó Ferenc elnökhöz köthető RCX Kft. folyamatosan eladtak, a tavaly fél évkor még 20 százalékot közelítő befolyásuk 15 százalékra olvadt. Önmagában ez a tény elindította már tavasszal a felvásárlási pletykákat, amelyek végül nem igazolódtak: a mai tulajdoni viszonyok az elmúlt hetek pörgése során alakultak ki.
HÁRMAS HARC. Egy lapunknak név nélkül nyilatkozó szakértő elismerte, hogy teljesen más végkifejletre számított. Szerinte egy olyan társaságnál, ahol a menedzsment 20 százalékos tulajdoni hányaddal is kontrollálja a céget, öngyilkosság eladni a papírokból. Ezért arra számított, hogy a Synergon vezetői a háttérben biztosítják valamilyen módon a cég feletti irányítást. Hetekkel ezelőtt kiderült viszont, hogy ezt nem tették meg.
Már tavasszal körvonalazódni látszott, hogy magyar magánszemélyek nagyobb pakettet vásárolnak össze a papírból és megpróbálnak beleszólni a Synergon életébe. Bekerülni az igazgatóságba azonban nem egyszerű (75 százalékos szavazati arány kell hozzá), a tulajdonos-vezetők érdekeit egyéb kemény alapszabályi korlátozások is védik. A tavaszi Synergon-közgyűlések kemény csörtéket hoztak a Miholek István, illetve Fintha-Nagy Ádám nevével fémjelzett magyar magánbefektetői csoport, illetve a menedzsment között. Az igazgatóság mandátuma közben lejárt, az új befektetők pedig már felhalmoztak akkora részesedést, hogy megakadályozzák a menedzsment tagjainak újraválasztását. Természetesen a másik oldal sem szavazott bizalmat a Fintha-Nagy által jelölteknek, s csak egy kényszerű kompromisszummal sikerült megőrizni a cég működőképességét: a vezetői oldal beszavazta a felügyelő bizottságba Fintha-Nagy Ádámot, amivel meglett a működéshez minimálisan szükséges létszám.
A legutóbbi, június közepi közgyűlésen már a tulajdonosok között voltak a cég elnökének, Bokorovics Balázsnak cégei, továbbá a Pannonplast Rt. is. Az akkor még a két vetélkedő csoport között a mérleg nyelvét betöltő Pannonplastról az elmúlt hetekben kiderült, hogy szándékai komolyabbak a néhány százalékos részesedés megszerzésénél, ugyanis nagy vásárlásokba kezdett. Több forrásból is megerősített információink szerint ugyanakkor a Bokorovics, illetve a Fintha-Nagy által képviselt csoportok között komoly ellentét feszült amiatt, mert a Pannonplast-elnök furcsán értelmezte a gentleman’s agreement fogalmát.
A Synergon-papírok vásárlása a magyar magánszemélyek részéről nem csak fizikai részvények, hanem jórészt bankok által finanszírozott határidős részvénykontraktusok vásárlásával történt. Az emelkedő részvényár tette lehetővé, hogy a befektetők a nyereségből újabb pozíciókat nyissanak, a közgyűléseken azonban csak a részvényekkel lehet szavazni, amihez a finanszírozó bankok támogatására is szükség van. Információink szerint Bokorovicsot is finanszírozási ügyben keresték meg a Fintha-Nagy-féle csoporttól, aki azonban akkor nem látott fantáziát az üzletben, viszont később a csoportot megkerülve saját maga kezdett jelentős vásárlásokba.
Ezek nyomán a Synergon vezetői számára nyilvánvalóvá vált, hogy már nem nyerhetnek, a cégért a harc immár a két nem túl jó viszonyban levő befektetői kör között zajlik. Czakó végül a múlt héten a Bokorovics-érdekeltségeknek adta el papírjait, amivel ezek részesedése 18 százalék közelébe emelkedett. Piaci hírek szerint viszont közben a másik csoportnál is belátták, hogy a finanszírozott pozíciókkal nem sokra mennek már Bokorovicsékkal szemben. Ez a helyzet kapóra jöhetett Albrecht Ottónak, aki részben a piacon vásárolva, részben a pozícióiktól már szívesen megváló Fintha-Nagyhoz köthető csoporttól (illetve az őket finanszírozó bankoktól) szerezhette meg a Synergon-részvények 25 százalékát.
ÚJRA EGYÜTT. A mai tulajdonosi helyzet pikantériája, hogy a Cashline-vezér 25 százalékával szemben egykori beosztottja, a hajdani cashline-os bróker Bokorovics 18 százaléka áll. A két pénzügyi befektető útjai annak idején meglehetősen viharos körülmények között váltak el, s brókerpletykák szerint ma sincsenek nagy véleménnyel egymásról.
Arról, hogy pontosan mi lehet a Synergon sorsa rövid távon, sok minden kiderülhet a cég következő, szeptember eleji közgyűlésén. Ha a két nagytulajdonosnak sikerül megegyeznie, nem lehet gond a vezető testületek felállítása. A társaság érdeke mindenképpen ezt kívánja, s persze a kisrészvényeseké is. Ők igazán nem panaszkodhattak eddig sem, a tulajdonosi harc igencsak magasba emelte a Synergon árfolyamát az idén. Most azonban változik a helyzet, hamarosan tiszta víz kerülhet abba a bizonyos pohárba.
Albrecht Ottó és Bokorovics Balázs azért vett tehát Synergon-részvényt, mert úgy érzik, több van a cégben annál, mint amit az elmúlt években pénzügyileg produkált. A sok éven át a céget irányító alapító-tulajdonosok távozása után végre kiderülhet, mennyi alapjuk volt azoknak a pletykáknak, amelyek a Synergonnál tapasztalható pazarlásról, illetve vezetési hibákról szóltak.
