A könyvecske szerepét megkérdőjelező (Sinkó Eszter) és azt magyarázó (Kincses Gyula) írások után megpróbálok néhány elemet jobban helyére tenni, hogy világosabb legyen a vita tétje!
Előremutatónak látszanak a társadalombiztosítási elvhez való ragaszkodás ígérete, a biztosítás-felügyelettel kapcsolatos elképzelések, a jövőbeni táppénz- és ápolásbiztosítás lehetőségének felvázolása, illetve a struktúraátalakítás alapelveinek leírása – igaz, konkrétumok nélkül -, valamint a gyógyszertámogatás átalakításának terve.
SEREG MÁTYÁS osztályvezetõ fõorvos, Fejér Megyei Szent György Kórház
A Zöld könyvben azonban félrevezető állítások is vannak, egymással nem összefüggő elemek ok-okozati viszonyban szerepelnek, a közönségnek feltett kérdések jelentős hányada pedig erősen „irányított”. Aki elolvassa – tudja. A hálapénz tendenciózus emlegetése csaknem kizárólag hangulatkeltést szolgál, szinte fő okként mutatva fel a rendszer működési hibáinak – okozatát! Foglalkozni sem érdemes a GDP-arányos ráfordítások elemzésével és a gyógyszer-, valamint kórházi kassza összevetésével. A gyógyszereknek ugyanis piaci áruk van, a kórházaknak azonban nem ilyen alapon fizetnek. És persze nem a kétszer annyi beteg-orvos találkozás miatt drága a rendszer és alulfizetettek az egészségügyi dolgozók!
ÖSSZEKEVERT CÉLOK ÉS ESZKÖZÖK. Nem szabad összekeverni az egészségügyi reform céljait, illetve eszközeit. Az alapvető cél ugyanis egy más szemléletű és jól működtethető rendszer kialakítása, amely garantálja a biztosítottak minél egyenlőbb hozzáférését a gazdaságilag vállalható szintű és ellenőrzött minőségű egészségügyi szolgáltatásokhoz. Ki kell mondani, hogy ezt és így tudjuk majd nyújtani a közfinanszírozott rendszerben (ha kell, várólistákkal), és azt is, hogy a kiegészítő biztosítások révén lehet többhöz vagy jobbhoz jutni. De az egészségpolitikai tervek megvalósításának eszköze lehet csak a biztosítási/finanszírozási rendszer átalakítása, nem pedig a célja!
Hány biztosító legyen? A több biztosító mellett érvként legtöbbször a versenyükre való hivatkozás hangzik el. A verseny mibenléte azonban nem világos. Ha a megtartani ígért társadalombiztosítási jellegű rendszerben jó szerkezetű az ellátórendszer, és működnek a megfelelő protokollok, illetve megfelelő a kontroll, akkor mindenki nagyjából hasonlót kínálhat. A lényeg a valódi biztosítói jogosítványok törvényi garanciája lenne (ellenőrizve a jogosultságot és a szolgáltatást) a regionális biztosítókhoz lélekszámarányosan leosztott forrásokkal. Utóbbi önmagában is segítené a kapacitások és az esélyek kiegyenlítődését. Körül kell írni, hogy mely esetekben érvényesíthető az állami kezesség, ha túlkölt a rendszer. Elengedhetetlen a biztosítással nem rendelkezők ellátásának pontos szabályozása – mikor és mit fizet az állam, és meddig terjed a sürgősségi ellátás? Gyakran előállhat majd az a helyzet, hogy vagy sürgősen megtörténik egy drága beavatkozás, vagy a beteg hamar meghal. Az orvos szakmán túlmutató döntéssel nem lehet terhelni a doktorokat.
TÖBB BIZTOSÍTÓ – NAGYOBB KÖLTSÉG. A nyereségérdekeltség a közpénzből folytatott közbeteg-ellátástól idegen – ezt sokan leírták, mindeddig cáfolat nélkül. Márpedig a több országos biztosító is nagyobb költséget feltételez. A működési forrásokból további elvonást generáló szereplőkre nincs szükség. Tényleg nem működtethető jól, ami van?
Egy leendő reform legfontosabb lépése a szükséges kapacitások felmérése és megteremtése lenne, a felesleg átalakításával és/vagy leépítésével. A torz és rosszul működő rendszer túlköltése miatt bevezetett 10 százalékos forráskivonás elsőként a közbeteg-ellátás legfontosabb intézményeinek tucatjait teszi tönkre, azokat, amelyekre leginkább szükség lenne a jövőben. Az újabb „fűnyírásnak” szakmai indoka nem látszik, ráadásul ez – a reformgondolkodással ellentétes – lépés a döntéshozók hitelét erodálja, és így árt a reformnak.
Az eddigi rendszer tovább nem tartható fenn. Biztosan lesznek, akiknek a jövőben nem jár majd annyi, mint eddig. S lesznek olyanok – orvosok és betegek egyaránt, – akiknek többet kell utazniuk a munkahelyükig, illetve a kórházukig, mint eddig. Az igazság pillanata azonban úgyis eljön. A jövőt előbb vagy utóbb be kell vallani!
