Sajnos eddig még egyszer sem sikerült az adófizetők érdekét szem előtt tartani, ha a közmédiumokról volt szó. Hátha majd most. Gazdasági szempontból már a Duna TV létrehozása is irracionális volt 1993-ban, de az akkori kormány szeretett volna egy hozzá közel álló tévét, miközben a nyilvánosság előtt a határon túli magyarság igényeire hivatkozott. Ez utóbbi kiszolgálását ugyan az MTV 2-es csatornájának átalakításával is meg lehetett volna oldani, de inkább létrehoztak egy harmadik csatornát, s mögé egy újabb szervezetet. Nemcsak az MTV hatalmas támogatási igényének, de ennek is köszönhető, hogy az idei költségvetésnek 44 milliárd forintjába kerül a három közmédium – a Magyar Rádió és a két televízió. Az MTV üzemeltetési költsége ráadásul további beruházások nélkül aligha csökkenthető – az elavult berendezések, a székháznak alkalmatlan épület, amelyből ráadásul már ki is kéne költözni, viszik a pénzt.
Az összevonás – akár a két tévére, akár mindhárom közmédiumra gondolunk – már csak a három kiszolgáló szervezet és a három közalapítvány számának csökkentése miatt is ésszerű lépés lenne. A digitalizálás előrehaladtával, vagyis a tévécsatornák számának ugrásszerű növekedésével ráadásul a sok közszolgálati csatorna léte is feleslegessé válik. Nemzetközi szakmai körökben vitatott, hogy a digitális világban kell-e egyáltalán közszolgálati televíziót fenntartani, ám mivel az Európai Bizottság számos alkalommal állást foglalt emellett, az unióban egyelőre megmarad ez a modell. Az azonban ennek ellenére valószínűsíthető, hogy a trend a közszolgálati csatornák számának csökkenése, nem pedig növekedése lesz. Magyarország már csak a költségvetés sanyarú helyzete miatt is élére állhatna ennek a folyamatnak.
