Az immáron háromnegyed éve 6 százalékon álló irányadó kamatát jelképes mértékben negyed százalékponttal, 6,25 százalékra tolta följebb. A lépés emelésnek kevés, szinten tartásnak pedig sok volt.
Érezhető bizonytalanság előzte meg a jegybank monetáris tanácsának június közepi döntését. A forint tavaly augusztus óta nyilvánvalóan gyengülő trendben volt, az állampapír-piaci hozamok emelkedtek, ugyanakkor az inflációs kilátásokkal alapvetően nem volt baj. A június 10-én bejelentett, nem túlságosan kidolgozott, de kétségtelenül koncepciózus kormányzati stabilizációs intézkedések ugyan a fogyasztói árak növekedésének ütemét – az áfa- és a gázáremelések révén – átmenetileg megnövelik, ám a lakosság fogyasztási keresletének várható visszaesése a mögöttes inflációs folyamatokat kontroll alatt fogja tartani. A fogyasztói árak növekedési üteme az idén kicsit nagyobb ugyan, mint azt az év elején akár az MNB, akár a piac előre jelezte, de a magasabb ráták mögött – egyelőre – mindössze a megugró benzinár, valamint az idényáras élelmiszerek dinamikusabb drágulása állt. Az inflációs kép ezen túl alapvetően kedvezőnek volt mondható – feltéve persze, ha a forint nem gyengül olyan mértékben, ami ezt felülírja.
DURONELLY PÉTER, a Budapest Alapkezelõ befektetési igazgatója
TRENDSZERŰ GYENGÜLÉS. Sajnos, ami a hazai fizetőeszközt illeti, az már korántsem viselkedik különösebben biztatóan. Tavaly augusztusban 1 euró még csak 243 forintba került, a kamatdöntést megelőzően viszont már 273 forintot kellett a közös valuta egy egységéért fizetni. Bár az MNB döntéshozói ritkán nyilatkoznak arról, hogy a kamatlépéseknél mennyire veszik figyelembe a piac jelzéseit, azt nehéz volt nem észrevenniük, hogy az árfolyam trendszerűen gyengül, amire már három éve nem volt példa. Ráadásul a deviza tőkepiaci szemüvegen keresztül nézve a lehető legrosszabbul viselkedett, hiszen lassú, hónapokon át tartó erodálódás után március óta egyre nagyobb sebességgel gyengült, sőt, a megelőző hét végére megközelítette a történelmi visszatekintésben is rekordnak számító 275 forintos értéket. A trendet márpedig komolyan kell venni, hiszen az árfolyam mozgásáért rövid távon felelős tőkepiac szereti azt meglovagolni, felerősítve a kezdetben ártatlannak tűnő folyamatokat is.
A jegybank – pletykák szerint pénzügyminiszteri nyomásra – az árfolyam- és a kamatlábpiac jelzései mellett a stabilizációs csomag várható makrogazdasági hatásaira is koncentrált, amikor felemás döntését meghozta. Tette ezt olyan környezetben, amikor a világ négy vezető jegybankja egyszerre szigorítja monetáris kondícióit: az amerikai Fed már két éve folyamatosan emel, az eurózóna jegybankja, az ECB a szigorítási ciklust éppen csak elkezdte, a Bank of Japan most nyáron lép túl a nulla kamatláb-politikán, a kínai jegybank pedig kamatemelések és kvantitatív limitek kombinálásával igyekszik megzabolázni az ország bankrendszerének agresszív hitelezési kedvét.
ELBIZONYTALANODOTT TŐKEPIACOK. Ilyen összehangolt szigorításra már húsz éve nem volt példa, ezért nem csoda, hogy a három évig az olcsó pénzben fürdő tőkepiacot a mindenhol emelkedő kamatok az idén láthatóan elbizonytalanították, kockázatvállaló kedvét pedig alaposan megnyirbálták. Ennek a külső, kockázatot inkább elkerülő, mint kereső környezetnek tudható be, hogy a forint gyengülése igazán begyorsult, a tőzsde esett, a kamatok pedig 2003 óta nem látott szintekre emelkedtek, annak ellenére, hogy a kormány hosszú évek teszetoszasága után végre előállt egy, ismétlem, vitatható struktúrájú, de alapvetően jó irányba mutató stabilizációs koncepcióval.
Magyarország kis, nyitott gazdaság, hasonlóan kicsi és nyitott tőkepiaccal. Így nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a világ megváltozott, hogy az a kamat, ami korábban a forint erősítéséhez is elegendő volt, mára már a szinten tartásához is kevés. A kamatlábpiac már beárazott egy másfél százalékpontos emelést, és most a stabilizációs csomag Szküllája és az árfolyam Kharübdisze közé szorult MNB-re vár annak eldöntése, hogy ehhez képest milyen lépéseket tesz majd. Nem lennék most a jegybankárok helyében.
