Túl azon, hogy tisztázatlan, ki pótolná az MTV számára a mintegy 4 milliárd forintos reklámbevételt (a piacon jobb pozícióba kerülő kereskedelmi tévéktől kellene a pénzt átcsoportosítani, de erről se jogszabály, se megállapodás nincs), biztosan nem ez a magyar médiaszabályozás legsürgetőbb kérdése. Mondhatni, a körmünkre ég a médiatörvény módosítása, hiszen az emiatt indított uniós jogsértési eljárás vészesen közelít az utolsó fázisához, amelyben már bírság kiszabása következik. A médiatörvény azon előírása ugyanis, amely a kábelszolgáltatókat akkora területre korlátozza, amelyen a lakosság egyharmada él, sérti az elektronikus hírközlés piacain belüli versenyről szóló uniós irányelvet. Ezt a magyar állam sem tagadta az Európai Bizottság tavaly októberi levelére írt válaszában, de arra hivatkozott, hogy a módosításhoz nem sikerült megszereznie a parlamenti többséget. Ez nem mentség – válaszolta a bizottság, immár felszólítva Magyarországot, hogy az április 10-i kézhezvételtől számított két hónapon belül hajtsa végre a szükséges intézkedéseket. E határidő lejárta vészesen közeleg.
Nem fenyeget bírsággal, de súlyos anyagi következményei vannak annak is, hogy a médiatörvény a digitális televíziózásra való áttérésre sem alkalmas. Még a térség más országaihoz képest is lemaradásban vagyunk. Jogszabályaink tiltják például, hogy a földfelszínen sugárzó országos televízió másik csatornát indítson, vagy hogy szakosított műsort földfelszínen országosan sugározzanak.
A médiatörvény módosítása eddig mindig politikai egyetértés hiányában maradt el, csakúgy, mint a földfelszíni digitális műsorszórásról szóló törvény elfogadása az idén februárban. Ideje volna elszakadni a „ki tartja kézben az elektronikus médiát” problematikától annak érdekében, hogy kialakulhasson a technika által immár lehetővé tett sokszínűség, s végre ne tarthassa kézben a médiát senki.
