– Mit vár a hétvégi Fidesz-kongresszustól: kielemzi az országos választási szereplés okait, vagy előretekint az önkormányzati szavazásokra?
– Szerintem előre fog tekinteni. A következő választásokra és az ország előtt álló feladatokra koncentrál majd, azon belül is arra, hogy a Fidesznek, illetve a jobboldalnak mi a teendője.
– Négy éve is így tettek. Miért marad el ismét a választási vereség okainak és következményeinek feltárása?
“Ha a politikai elit nem tud a helyzeten érdemben változtatni, akkor egy nagyobb megrázkódtatás elsöpörheti.”
– Úgy vetődik fel a kérdés, lehet-e mást is csinálni. Szerintem nem. Rosszul van összerakva a magyar demokrácia, s ebben a sajátos helyzetben az országos választás után már öt hónappal következik a helyi erőpróba. A permanens kampány majd’ egy évig tart, s nem hiszem, hogy ilyen időszakban kellene a pártoknak az elemzést elvégezniük. Senki nem kockáztatja meg, hogy beleszaladjon egy esetleges nagy önkormányzati vereségbe.
– És egy sikeres önkormányzati szereplés felmentést ad majd az önvizsgálat alól?
– Nem. Ez szükséges, elvégzendő feladat. De egy ilyen elemzésnek a mai magyar demokratikus berendezkedés nem kedvez, sőt, ellene dolgozik. Egyszerűen alkalmatlan arra, hogy egy demokratikus váltógazdaságot tudjon stabil intézményi feltételek mellett üzemeltetni. De más területeken is tűrhetetlenek az állapotok. Ha nem történik valami, gazdasági mutatóink alapján éppen most zuhanunk ki a közepesen fejlett országok közül. Az a felzárkózási folyamat, amelyet 1988-1989-ben választott az ország, és azután mindegyik kormány erőltetett – vagyis az, hogy a világgazdasági munkamegosztásba a kedvező árú, ám magasan képzett munkaerővel, és viszonylagos olcsósággal fogunk bekapcsolódni, az alacsony hozzáadott értékű áruk exportjával, amit az ideérkező multik fognak majd kihelyezni -, kifulladt. Ennek a korszaknak vége. India, Kína, de Ukrajna, Románia is jobb helyzetben van, mint mi. Közben azonban nem látszik a magyar gazdaságnak az a része, amely kifejezetten a magyar szellemi kapacitásokat, a magyar magas hozzáadott értékű termékeket vinné el a világpiacra. Ráadásul azon részére, amely a mi birtokunkban van. Nevezzen meg akár csak egyetlen olyan magyar vállalatot is, amely egy adott termékszegmensben világszínvonalú!
– Kis- és közepes cégeket azért lehetne mondani.
– De a magyar gazdaságnak ma nincsenek saját piaci részesedést birtokló hazai húzóerői, a piacot a nagy multik uralják, s azok vagy beengedik a hazai cégeket vagy sem. Ilyen értelemben sem jutottunk sokat előre az elmúlt tizenhat évben.
– Honnan kellene indulni? Miben lehet a koalíciós pártok partnere a Fidesz?
– Mindenben, ami meggyőződésünk szerint az ország érdekeit szolgálja. De nyilvánvaló, hogy ez valamifajta egyeztetési szándék nélkül nem lehetséges. Az is nyilvánvaló, hogy általában a megegyezés vagy a békülékenység kimutatásához az az út vezet, amikor a választásokon győztes erő tesz gesztusokat. Erre egyelőre nem látok jeleket.
– Milyen gesztusokat tudna elképzelni?
– Például a sajtó- és médiatörvénynek olyan átgondolását, amiben az általunk kifogásolt problémák jelentős része bizonyos szinten megoldódik.
– Az olyan kezdeményezések megvalósítására gondol, hogy legyen egy jobb- és egy baloldali közszolgálati televízió?
– Nem ezt tartom a dolog központi részének. Egy ilyen igény felvethető persze, csak elfedi a dolog lényegét. Ha csak azt valósítjuk meg, hogy mindkét oldal szabadon fröcsöghet, akkor nem jutottunk előre. Olyan szabályozás kellene, amely függetlenül attól, hogy valamely újságíró milyen nézeteket képvisel, az egész sajtó jobbítását szolgálja. Például, ha egy sajtótermék égbekiáltó hazugságot ír le, akkor legyenek olyan mechanizmusok, amelyek ennek a felelőseit eltávolítják a szakmából. Saját példám alapján: a legnagyobb magyar bulvárlap ellenem indított kampányáról minden jogi fórumon kiderült, hogy koholmány. Erre mi történt? A büntetés 3 millió forint. Nevetséges. A szigorítás segítené, hogy az újságírók sokkal alaposabban nézzenek utána a dolgoknak. Igaz, ehhez már minőségi emberek kellenek, aminek persze az is összetevője, hogy egy vidéki újságíró ne 60 ezer forintot keressen, mert így minőségi munkát nem lehet elvárni tőle. Nem véletlen, hogy Magyarországon nincs oknyomozói újságírás, mert a tulajdonosnak sokkal olcsóbb valami légből kapott sztorival eladni a lapot. Elismerem azt is, hogy az ilyen tisztulás azoknak a politikusoknak sem kedvez, akik időről időre bombasztikus sajtóértekezletet tartanak a semmiről, s ezt visszhangozza a média. De ha javítani akarunk az országunkon, akkor útját kellene állni annak a tendenciának, hogy a minőségi emberekre egyre kevésbé van szükség.
– Min kellene még sürgősen változtatni?
– Szerintem rosszak a választási törvények. Egy demokráciának a jellegét alapvetően mégiscsak az határozza meg, milyen szisztéma alapján kerülnek be emberek a parlamentbe. Azt is gondolom, hogy az országos és az önkormányzati választásokat két évvel el kell tolni egymástól.
– Szükség van egyáltalán a 3200 önkormányzatra és vagy 27 ezer választott tisztségviselőre?
– Azzal, hogy az önkormányzati képviselők létszámát csökkentsük, messzemenőkig egyetértek, de minden településnek szüksége van önkormányzatra. Az a fontos kérdés, hogy e testületek a feladataikat milyen keretek között látják el. Ma a regionalizmus csak jelszavakban létezik. Egy példa: a hajléktalan probléma ugyan a fővárosra jellemző, de a fedél nélküliek nem ott termelődnek. Miért nem próbáljuk a feladatokat is úgy csoportosítani, hogy ahol a probléma jelentkezik, oda tegyük a forrást? Olyan igazságtalan a forráselrendezés, amihez hozzá kell nyúlni, mert így nem működik az ország. A sor hosszan folytatható: az egészségügyi rendszernek is van egy csomó, kétharmados törvényeket érintő vonzata, és azon is el kellene gondolkodni, hogy a parlament ebben a konstrukcióban be tudja-e tölteni a kormány ellenőrzésének a funkcióját. Szerintem nem. Úgy gondolom, a jogalkotási törvény sem jó, tág és ellenőrizhetetlen keretet ad mindenféle lobbicsoportnak. Megoldatlan persze a pártfinanszírozás is, hiszen a törvény által biztosított kampánykeret egyszerűen nevetséges. Miközben pártonként 386 millió forintot engedélyez, úgy vélem, az MSZP 10 milliárd forintnál is többet költött a kampányára.
– Szakértők mindkét nagy párt kiadásait 4-5 milliárdra becsülik.
– Ugyan. Az egész kampány struktúráján látszik, hogy a szocialisták ötször annyit költöttek, mint a Fidesz.
– A budapesti köztéri plakátok arányából ítélve aligha lehetett így.
– Akkor miért tudta megcsinálni az MSZP, hogy kijött egy elképesztően rossz kampányanyaggal – „Egy ország, egy vezér, egy gondolat” -, legyártották, majd amikor látták, hogy nem működik, villámgyorsan lecserélték? A nyomdai számla az igazán nagy tétel, nem a felület bérlése. A Fidesz nem azért nem tudott annyiszor váltani, mert nem vette észre, hogy bizonyos kampányelemek nem jók, de ez pénz kérdése.
– Azért a Fidesz is cserélt menet közben. Ön például kezdetben a párt egyik kampányarca volt, majd gyorsan eltűnt. Miért?
– Van egy kampányfőnökség, egy struktúra, ott kell érdeklődni. Én csak egy vidéki polgármester vagyok, legfeljebb véleményem lehet a dologról.
– És mi a véleménye?
– Véleményem van a dologról. Pont. Tudom a helyem a szervezetben. Ha debreceni polgármesterként elkezdek az országos kampánnyal foglalkozni, az nem vezet jóra.
– A jövőben sem kíván szerepet vállalni a párt országos politikájában?
– A parlamentben mindenképpen vállalok ilyen szerepet, mert erre az a poszt is feljogosít, amit az ország második legnagyobb önkormányzatának vezetőjeként betöltök. Egyébként is azt gondolom, hogy a nagyvárosi polgármestereknek aktívabban kellene részt venniük az országos politika alakításában, mert máshogyan látják az életet, mint sokan a politikai elitből, hiszen naponta kapnak közvetlen visszajelzést.
– Ha már itt tartunk: mi volt a visszajelzés arra a nyilatkozatára, hogy a legközelebbi választásokra már Orbán Viktor helyett más miniszterelnök-jelölttel kellene nekiindulnia a Fidesznek?
– Ki így reagált, ki úgy. De a kérdés nem aktuális, mert a Fidesznek most nem az a problémája, hogy állít-e miniszterelnök-jelöltet vagy sem. Kétségtelen, hogy Viktornak a jobboldal összefogásában óriási szerep jut. De nagyon sok olyan szerep van egyébként, amit meg kell osztani, és az is világos, hogy ezeket akkor kell majd kiosztani, ha eljön az ideje. Ez nem mostani kérdés. Azt gondolom, a szövetséget az elnöknek kell összefognia.
– A Fidesz szellemi holdudvarából azért sok kritika fogalmazódott meg a választások után. A vállalkozói réteg körében is érzékelhető-e a csalódottság, hogy megint távol maradnak a tortától?
– Ilyen visszajelzés kevés van. A hozzánk közelálló vállalkozók nem azért aggódnak, hogy nem kapnak állami megrendelést, hanem amiatt, hogy a szocialisták nem tudják megoldani az ország problémáit, s ők azért mennek tönkre, mert nem fizetik ki az áfát, vagy mert az összeomló államháztartás maga alá temeti a gazdaságot is.
– Megint oda lyukadtunk ki, hogy szükség lenne a párbeszédre a két oldal között. Mi lehet a teljes politikai rendszer újragondolásának a fóruma? Egy újabb Nemzeti Kerekasztal? Nem járhatóbb út néhány konkrét, sürgető kérdésben megegyezni a színfalak mögött?
– Nem tudom, hogy ez működne-e.
– Ilyen elementáris a bizalmatlanság a két oldal között?
– Ezt a kérdést Ön is meg tudja válaszolni, ha figyeli a politikai eseményeket. Tudja-e például garantálni, hogy ha a Fidesz elnökét a miniszterelnök egy háttérbeszélgetésre magához hívja, nem lesz ott a komplett sajtó? Itt olyan rettentő csúnya átverések voltak, ami miatt a bizalom nagyon csekély.
– Ezek szerint, ha a kormány kezdeményez is valamit, megint arról indul majd meg a vita, hogyan lehet kibújni ez alól?
– A helyzet az, hogy akár lehetne is megoldásokat keresni, ha látnánk erre való törekvést. De ennek az előfeltételeit meg kell teremteni. Az elmúlt négy évben a kormány erőinek jelentős részét kötötte le, hogy az erőszakszervezetek gátlástalan felhasználásával azt igazolja: a jobboldal bűnözőkből, csalókból, gazemberekből áll, akiknek börtönben van a helyük. Ellenem is számos eljárást folytattak, egy országos napilap következetesen bűnözőnek titulált. Azt, hogy a rendőrség lezárta az eljárást, bűncselekmény hiányában, nem jelentetik meg sehol. Hogy legyen meg a bizalom? Az MSZP elitjének jelentős része láthatólag nem tudja, milyen lélektani előfeltétele van egy komoly megegyezésnek. Az erőből ért, amivel sok mindent lehet kezdeni, de megegyezni biztos nem.
– Ezek szerint marad az önbeteljesítő jóslat, hogy ez a politikai elit el fog tűnni?
– Nem tudom, mert azért már többször láttunk olyat is a történelemben, hogy valaki úgy tudjon hosszú ideig megmaradni, hogy közben nyilvánvalóan halálra van ítélve.
