A rendszerváltás utáni időszak legintenzívebb reformjait ígérte a választási győzelem másnapján a miniszterelnök. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a költségvetés rövid távú gondjaira, az államháztartás aggasztó mértékű – az Európai Unión belül a legmagasabb – hiányára ne kellene azonnali intézkedéseket végrehajtani. A költségvetési kiigazítást sürgetők kórusához látványosan csatlakoztak a magyar gazdasági élet legkülönbözőbb szereplőit tömörítő kamarák: kiáltványban sürgették, hogy a hamarosan felálló új kormány tegye rendbe az államháztartást, és folytasson feszes költségvetési gazdálkodást. Az elvárás immár egyértelmű: a nemzetközi szervezetek és a tőkepiaci szereplők mellett immár a belföldi gazdasági szereplőknek is elegük van a tesze-tosza államháztartási politikából.
A PIACOK HANGJA. Az új kormánynak meg kell hallania a piacok hangját, ha nem akarja, hogy a hitelminősítő intézetek tovább rontsák az ország adósságállományának besorolását, s ha szeretné elkerülni, hogy a gazdasági szereplők és az államadósságot megvásároló befektetők elégedetlensége immár ne csak szavakban és kiáltványokban, hanem a forint gyengülésében és a kötvényhozamok emelkedésében is kifejezésre jusson. Ezt elkerülendő, az új kabinet kénytelen lesz már az idei költségvetésben is kiigazításokat végrehajtani. Gyurcsány Ferenc a választások másnapján tartott sajtótájékoztatóján hangsúlyozta is, hogy elsődleges célja az idei költségvetési hiánycél teljesítése, s ha kell, megteszik az ehhez szükséges intézkedéseket.
Deficitben az élen
Magyarország 6,1 százalékos GDP-arányos államháztartási hiánya volt tavaly a legmagasabb a 25 tagú Európai Unióban – tette közzé a számunkra meglehetősen rossz hírt az EU statisztikai hivatala, az Eurostat. Ez annál is szomorúbb, mert a cseh, a lengyel és a szlovák deficit egyaránt 3 százalék alatt maradt. A hiány-ranglista második helyén Portugália állt 6 százalékkal, a harmadikon Görögország 4,5 százalékkal. Az EU átlaga 2,3 százalék, az eurózónáé 2,4 százalék volt.
Lássuk hát, mi lehet a menüben! Értesüléseink szerint a 15 százalékos áfakulcs 20 százalékra emelése „erősen napirenden van”. Ez gyors és jól kalkulálható bevételeket teremtene, ugyanakkor – lévén ebbe a kulcsba tartoznak az élelmiszerek és a gázszolgáltatás – az alacsonyabb jövedelmű állampolgárok terheinek növekedését idézné elő. Az áfakulcs emeléséből származó bevétel éves szinten elemzői becslések szerint a GDP 0,5 százalékát érheti el. Az idei második félévben már bevezetve így 2006-ban 60-70 milliárd forint csoroghatna be ebből. Az áfa legalsó, 5 százalékos kulcsának emelése meglehetősen nagy politikai kockázatot rejtene magában, az e körbe sorolt gyógyszerek áremelkedése jókora támadási felületet kínálna fel az ellenzék számára.
A kormány 4,7 százalékos államháztartási hiányt célzott meg erre az évre. „A deficit akkor is 5,7 százalék lesz, ha sor kerül a GDP 1,0-1,5 százalékára rúgó költségvetési kiigazításra, ha viszont ez elmarad, a hiány a 7 százalékot is elérheti” – mondta a Figyelőnek Karsai Gábor, a GKI Gazdaságkutató Rt. vezérigazgató-helyettese. (Eredményszemléletű hiányról beszélünk, a ténylegesen figyelembe vehető 80 százalékos nyugdíjkorrekcióval, a Gripen vadászgépek beszerzését 0,3 százalékponttal számolva.) „Nagyon valószínű a lakossági gázárak és a középső áfakulcs emelése” – tette hozzá a közgazdász. Számítani lehet arra is, hogy a hatósági áras szolgáltatások – távfűtés, közlekedés, illetékek – szintén drágulnak majd.
A jövő évi tervekről lapunk úgy tudja, hogy az SZDSZ szorgalmazná a társasági nyereségadó kulcsának 20 százalékra való emelését, amelyből 4 százalékpont a megszűnő iparűzési adó helyettesítésére az önkormányzatoknál maradna. A kisebbik kormánypárt ezen szándéka azonban még nem állta ki a koalíciós tárgyalások szakítópróbáját, ahol is a jelenlegi kormány által törvénybe foglalt ötéves adóprogram csupán azt rögzíti, hogy az iparűzési adó 2008-ra megszűnne, az önkormányzatok kieső bevételeinek pótlásáról nincs benne szó.
Úgy tudjuk, a kormánypártok egyelőre nem foglalkoznak a minimálbér megadóztatásával – az ebből várható bevétel nem állna arányban a várható társadalmi fogadtatással. A kiszivárgott hírek szerint számítani lehet a személyi jövedelemadóból (szja) befolyó adótömeg emelésére. Annak kicsi a valószínűsége, hogy ez az adókulcsok tényleges növekedésén keresztül menjen végbe, valószínűbb az adókedvezmények kurtítása, a minimálbéren kívüli adómentes jövedelmek megszüntetése. Éves szinten ebből 110-120 milliárd forintra lehetne számítani 2007-ben. Az idén már meglehetősen kockázatos lenne az szja törvények módosítása, ennek minden bizonnyal az új kormány népszerűsége látná kárát – ezzel együtt nem kizárt, hogy sor kerül ilyen lépésre.
A bevételi oldalon lehet még próbálkozni a „szokásos” adóemelésekkel; ide tartozik például a dohányárukra, alkoholféleségekre, üzemanyagokra kivetett jövedéki adó növelése. Annak azonban mindig fennáll a kockázata, hogy az intézkedés a büdzsét nem hizlalja, a feketegazdaságot viszont megerősíti.
A kiadási oldal megnyirbálásával kapcsolatban lapunk úgy értesült, hogy a közszféra kiadásainak befagyasztása van napirenden. Ez két oldalról valósulhat meg: egyrészt a működési, dologi kiadások visszafogása hozhat éves szinten a GDP 0,5-0,6 százalékának megfelelő megtakarítást, másrészt hasonló mértékű summa jöhet be a személyi kiadások mérséklésén – ez utóbbi gyakorlatilag bérstopot feltételezne.
A kormányzat idei megtakarításainak részét képezheti az államháztartás korábban már zárolt 100 milliárd forintos tartalékának végleges zárolása. A félreértések elkerülése végett ez nem tévesztendő össze a költségvetés általános tartalékaként szolgáló 38 milliárd forint körüli összeggel, azt ugyanis lapunk értesülései szerint várhatóan teljes egészében elviszi az árvízi védekezés költsége. Mindez amúgy azt is jelenti, hogy a költségvetési kiigazítást nehéz lesz majd az árvíz „nyakába” varrni, a kommunikációs guruknak valami mást kell majd kitalálniuk.
A REFORMOK ELŐKÉSZÍTÉSE. Közgazdászok szerint fontos megjegyezni azt is, hogy ezek az intézkedések – ha a kormány végrehajtja azokat – korántsem elégségesek az államháztartás rendbetételéhez, legfeljebb a pénzügyi egyensúly átmeneti helyrebillentését szolgálhatják. A szerkezeti változásokról ugyan egyre több szó esik a leendő kormánypártok háza táján is, ám továbbra sem lehet tudni, hogy a politika a válságkezelést, illetve a reformok következetes végrehajtásának útját választja-e majd.
A GKI-nál úgy vélik, az idei költségvetési kiigazítási folyamatok előkészíthetik a terepet ahhoz, hogy jövőre elinduljanak az érdemi reformok a magyar gazdaságban. Ezek közül a legsürgetőbb az önkormányzatok, az egészségügy és a központi államigazgatás szerkezetének átalakítása lenne. Az önkormányzatok finanszírozásának új alapokra helyezése kétharmados törvény módosítását igényelné, amire nincs túl sok esély a jelenlegi politikai viszonyokat tekintve. „A kormányzat viszont úgy is megszervezheti a támogatásokat, hogy a kifizetések feltétele egy kistérségi társulás létrejötte legyen. Ez nem a legelegánsabb megoldás, de a gazdasági racionalitás, a politikai megegyezés hiányában, utat tör magának” – jegyezte meg Karsai Gábor.
„A kényszer nagy úr” – tette hozzá a közgazdász, utalva arra, hogy augusztus végéig kell aktualizálni Brüsszelnek benyújtott konvergencia-programot. Némiképp meglepő módon egyébként Amelia Torres, az EU pénzügyi biztosának szóvivője is megszólalt a választások után, s udvariasan ugyan, de emlékeztetett rá: az EU a nyár végén várja e programot. Nyilván nem azért mondta, mert azt hitte, hogy a magyar kormány megfeledkezett erről…
Kiút a csapdából
Csapdában van a magyar gazdaság. A régi EU tagországok gazdasági növekedésénél ugyan lendületesebb, régióbeli versenytársainktól viszont elmarad a GDP bővülése. A foglalkoztatottság alacsony, ami az elégtelen adóbevételekben, valamint a költségvetési hiányban csapódik le.
A Central European Management Intelligence (CEMI) közelmúltban elkészült tanulmánya ebből a csapdahelyzetből kínál kiutat. „Szándékunk az volt, hogy mire az új kormány megalakul, készüljön egy olyan helyzetértékelés, amely elsősorban statisztikai jellegű, a tényeket veszi alapul, s a pártoktól független közgazdászok munkája fekszik benne” – mondta Csaba László közgazdász, egyetemi tanár a Figyelőnek. „Szeretnénk megmutatni a politikának, hogy alaptalan az a félelem, amely a reformok következményeként gazdasági visszaesésre számít” – teszi hozzá.
A magyar csapda egyik fő összetevője az alacsony foglalkoztatottság. Ezt jól jellemzi, hogy az 7 százalékponttal marad el az OECD átlagától. A kevés foglalkoztatott ráadásul rossz struktúrájú, koncentrált adórendszerben fizeti be a közterheket. Az adófizetők 10 százaléka az adóból származó bevételek 60 százalékát adja. A struktúrát tovább rontotta a lakossági keresletet élénkítő áfacsökkentés, e helyett inkább a kínálati oldalt erősítő adóváltozást, például az szja-kulcsok és a tb-járulékok mérséklését kellett volna végrehajtani.
A foglalkoztatási arányok különösen alacsonyak a 15-24 év közötti korosztályban, a fiatal nők, valamint az 55 év felettiek körében. Emellett a magyar dolgozók 6 évvel kevesebbet töltenek el aktív foglalkoztatottként, mint például az OECD-országok átlaga. A CEMI kutatói szerint tehát aktivizálni kell azokat a korosztályokat, amelyeknél alacsony a foglalkoztatottsági arány, s növelni kell a munkával eltöltött évek számát is. A tanulmány becslései szerint 100 ezer új foglalkoztatott nagyjából 150-200 milliárd forinttal javíthatja a költségvetés egyenlegét, de 80 ezer is 1 százalékponttal emelné az éves GDP-t. A munkaerőpiac problémái az oktatási rendszerben gyökereznek. Túl sokan tanulnak a felsőoktatásban, s túl kevesen a szakképzésben. A foglalkoztatottság javításához a piaci igényekhez jobban alkalmazkodó oktatási rendszer lenne szükséges.
A bevételi oldal erősítése mellett ugyanakkor szükséges a kiadási oldal visszafogása is, ez elsősorban a folyó kiadások lefaragásán keresztül valósulhatna meg, nem pedig a beruházások visszafogása révén. A büdzsé kiadásain sokat segítene a tb-rendszer átalakítása is. Nem annyira a kevés pénz a probléma, inkább az elosztás módja.
Az állami szektor átalakításának alternatívája lehet ugyan a forint jelentős leértékelése, vagy a hiány elinflálása, ez azonban rövid távon is jócskán visszavetné a gazdasági növekedést, növelné az inflációt, nem oldaná meg a szerkezetátalakítással orvosolható problémákat, s nem segítené az országot a potenciális gazdasági növekedés eléréséhez.
Tőzsdecsúcs
Nem volt még példa arra, hogy a tőzsde új történelmi csúccsal köszöntsön egy magyarországi választási eredményt. Most ez is megtörtént. Mindez azonban a legkevésbé sem jelenti azt, hogy a befektetők hatalmas ovációval ünneplik a második Gyurcsány-kormányt. Inkább csak azt, hogy a piac számára kicsit jobb verzió jött be, nem alakult ki patthelyzet, nincs elhúzódó számolgatás, a kormánytöbbség biztosabb, mint az elmúlt négy évben bármikor. A hétfői történelmi BUX-csúcs ihletője a legkevésbé sem Gyurcsány Ferenc, Veres János, illetve Kóka János, annál inkább olyan tőlük független tényezők, mint a tartósan magas globális kockázatvállalási hajlandóság, vagy a magas olajár.
A tőzsde/deficit paradoxon lényege: miközben rendre bedőlő költségvetéssel és mélybe zuhanó forinttal riogatnak nemcsak ellenzéki politikusok, de neves befektetési bankok is, a tőzsdét mindez teljesen hidegen hagyja. A börzét segítő két tényező hatása ugyanis ma erősebb. Egészen elképesztő mértékben ömlik a pénz a feltörekvő piacokon (így régiónkban) befektető alapokba is, ráadásul fundamentális megközelítésben abszolút van ráció a Mol és a Richter vételében. A magas olajár okán a benzinkutaknál többet fizetünk, de a Mol és a Richter profitál belőle. Az olajcégnél ez túlzott emelkedésnél esetleg visszájára fordulhat (a kitermelés nyeresége tovább nő, de a várható keresletcsökkenés miatt már nem tudja annyival drágábban adni a benzint, mint amennyi emelést a világpiaci ár indokolna), a Richter egyik fő piacának, Oroszországnak viszont kifejezetten jót tesz: ha gazdag az állam, több gyógyszert, nagyobb arányban finanszírozhat a polgárok javára. A Richter nyereségének a forintgyengülés is egyértelműen a javára válik, így nagyon meglepő nem lehet az, hogy ha a forint esik, a Richter újabb csúcsra húzza fel az indexet.
Mire a magyar választás időpontja elérkezett, kiderült: a befektetők annyi fantáziát látnak a feltörekvő piacokban, hogy az izlandi korona gyengesége sem gyűrűzik tovább. Kitűnő nemzetközi hangulatban érhet véget az április, májustól októberig azonban hagyományosan gyengébben muzsikálnak a piacok, az éltető pénzből nyáron hozzánk is kevesebb érkezhet. A piac hónapok óta ismétli szinte egyetlen igényét: rendbe kell tenni a költségvetést. Az, hogy erre mennyi időt ad, még rejtély. Valószínűleg többet, ha marad a kitűnő nemzetközi klíma, s szinte semmit, ha mérséklődik a kockázatéhség. Hétfőn a győztesek egyértelművé tették, hogy tisztában vannak a deficit problémájával. Pár hétig ennél többet nem is várhatunk, de hamarosan jöhet a konkrétumok számonkérése.
Miként eddig, most is a forintpiac lehet a legfontosabb fokmérője annak, hogy az ország külső megítélői szerint milyen súlya van a deficitproblémának. A befektetők tudják, hogy a másfél éve hivatalba lépett Gyurcsány Ferenc prioritási listáján eddig egy pont volt: megfordítani a közhangulatot, megnyerni a választást. Ez kipipálva, mostantól, ha nem akar forintzuhanást kockáztatni, az első helyen a deficitcsökkentésnek kell szerepelnie.
