Otthonülők

Magyarként Olaszországban munkát találni rendszerint kész tortúra. A szoftverfejlesztéssel foglalkozó Zsuzsannának azonban nem kellett megtapasztalnia e nehézségeket. Tavaly decemberben ugyan olasz párjához költözött, ám egy Milánóhoz közeli kisvárosban élve azóta is változatlan munkakörben dolgozik az óbudai HUMANsoft Kft.-nél. A feladatokat e-mailben kapja meg, munkáját elektronikusan ellenőrzik főnökei, a kollégákkal pedig a Skype internetes telefonrendszerén keresztül értekezik.

KIVÁLASZTOTTAK. Zsuzsa a cégnél nem tartozik a kivételezettek közé. A 150 fős vállalatnál rajta kívül még 22-en dolgoznak távmunkásként, a Budapesti Munkaerőpiaci Intervenciós Központ (BMIK) pályázatának jóvoltából. A hat hónapig járó, fejenként havi 80 ezer forintos bértámogatás feltétele, hogy az érintetteket minimum egy évig távmunkában foglalkoztassák.

A pénz elnyerését követően legelőször az üzletágakat, majd az alkalmas személyeket választották ki. Az első reakció általában a bizonytalanság volt, számos kérdés és ellenérzés fogalmazódott meg, ezeket sikerült eloszlatniuk. A felmerülő problémákra pedig közösen találtak megoldást. A mobiltelefon költségkeretet fejenként ezer forinttal emelték meg, és az otthoni internet-hozzáféréshez is támogatást nyújtanak. A vagyonbiztosítás összege havonta 9 ezer forinttal, a cégközpont sávszélességének megduplázása – aminek előnyeit természetesen nemcsak a távmunkások élvezik – havi 20 ezerrel kerül többe, mint korábban. A HUMANsoft esetében egyszeri kiadást az informatikai beruházás és a pályázatírás igényelt, összesen 2 millió forint értékben.

„Középtávon járulékos költségeket tudunk majd megtakarítani, hiszen a HUMANsoft további bővülése esetén nem kell rögtön újabb irodarészt bérelnünk, és a parkolóhelyeket is hatékonyabban tudjuk kihasználni. Ezek mértékéről azonban még nem készültek pontos számítások” – fűzi hozzá Szabó Márta humán erőforrás vezető. Miután sikerült a „kiválasztottak” félelmét eloszlatni, már örömmel fogadták a lehetőséget. Az egyik kolléga például október helyett már egy hónappal előbb szeretett volna „házon kívülre kerülni”, hogy ily módon megússza a szeptemberi iskolakezdést kísérő közlekedési káoszt. Előbb azonban mindenkinek tréningen kellett részt vennie. A bértámogatás mellett a pályázati pénz másik része – 1,1 millió forint – képzési támogatás, az ebből megszervezett oktatáson informatikai, ergonómiai, jogi és menedzsment témákon kívül időgazdálkodási ismereteket tanítottak.

Még a „puhatolózó” elbeszélgetésen világossá tette a cégvezetés, hogy nem kötelező otthon dolgozni. A távmunkásoknak jó ideig megmaradt a benti asztaluk, számítógépük, és ma is van pár munkaállomás azok számára, akiknek éppen kedve szottyan beugrani a központba. A vállalati parkolóhelyek számát is csak jó pár hónap alatt, lépcsőzetesen csökkentették. Szabó Márta szerint a távmunkára való átállás során a fokozatosságra és a megfelelő kommunikációra kell ügyelni, később pedig a folyamatos kapcsolattartáson van a hangsúly. A rendszermérnökök hetente üzleti reggelivel egybekötött értekezleteken találkoznak főnökeikkel, és a kollégák továbbra is együtt járnak bowlingozni, sportolni. „A felmerülő problémák megvitatására a szoftverfejlesztők újabban egyikük lakásán találkoznak, az irodába sokan a „céges” masszázs miatt járnak be” – enged betekintést a mindennapokba Szabó Márta.

Forgács Tamás, a Pricewa­ter­house­Coo­pers vezető tanácsadója a buktatókra is felhívja a figyelmet. A szociális elszigetelődés veszélyei mellett sokszor nem gondolnak a jogszabályi háttér tisztázására, holott fontos rögzíteni, hogy melyek az otthoni munkavégzés során felmerült, elszámolható költségek, vagy miképpen módosuljon a munkahelyi baleset definíciója, kezelése. A vezetői kontroll módszereinek kidolgozása sem lehet elnagyolt, hiszen a cél éppen a hatékonyság növelése. A tanácsadó szerint célszerű rendszeresen – mondjuk háromhavonta – kérdőívekkel felmérni a hangulatot, munkamorált, a felmerült nehézségeket pedig azonnal orvosolni kell. Az adatbiztonság jelentőségét is gyakorta alábecsülik. „Hosszú évek tapasztalata, hogy a magyarok nem szeretnek tanácsadásért pénzt kiadni. Adnak egy notebookot, kifizetik az otthoni ADSL-t, azonban egy fillért sem áldoznak adatvédelemre, a kontrollkörnyezet kialakítására, és a motivációs rendszer átalakítására” – mond példát a helytelen gyakorlatra Forgács.

SZATELIT-IRODA. Munkaköri sajátosságokból fakadóan az üzletkötők, területi képviselők, kárszakértők mindig is munkahelyüktől távol, de nem otthon dolgoztak. A mobil mellett az otthoni távmunka viszont motivációs eszközként jelenik meg. A tanácsadó szerint a jövő a szatellit-iroda vagy teleház megoldás, ahol a tevékenység elvégzéséhez szükséges infrastrukturális és infokommunikációs eszközökkel felszerelt virtuális irodában több hasonló profilú vállalat munkavállalói dolgozhatnak, mindezt akár egységes bérleti díj fizetése mellett.

Bár a teleházak kialakítása itthon még gyerekcipőben jár, az Európai Telekommunikációs Karriertanácsadó és Képző Központ (ETKKK) már virtuális asszisztensképzést is indít. A három hónapos szakmai, számítógépes, jogi és könyvelési alapismereteket adó program elvégzése után a jelölt alkalmas lesz arra, hogy elektronikus úton utasítást adó főnökének jobb keze legyen. Méghozzá úgy, hogy az irodában ügyködő asszisztens napokig, vagy akár hetekig nem is találkozik a vezetővel.

A szakértők szerint szerencsés lenne, ha az egyelőre óvatos fenntartással viseltető közszféra is bekapcsolódna a programba. A Magyar Tudományos Akadémia, a Központi Statisztikai Hivatal és néhány önkormányzat is próbálkozik a távmunka bevezetésével – egyelőre kísérleti jelleggel. „Oktatásra és ismeretterjesztésre nagy szükség van, hiszen felületes előkészítés után kudarccal végződhet a kísérlet, s ez aztán évekre visszaveti a kezdeti lelkesedést” – véli Déri Tamás, a Magyar Távmunka Szövetség szakértője. A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMM) nemrégiben megjelent Fehér Könyve a hazai helyzetet az infokommunikációs infrastruktúra fejletlenségével és a konzervatív munkaadói attitűddel magyarázza. Déri szerint a távmunka lassú terjedésének egyik fő oka az alacsony foglalkoztatottság, és az sem kedvező, hogy itthon egyidejűleg formálódik a vállalkozói- és a távmunka-kultúra. A szakértő vélekedése szerint a szükséges infrastruktúra sokáig nem volt elérhető a tömegek számára, így kevesebb alkalmuk volt az atipikus munkavégzéshez szükséges készségek elsajátítására, mint nyugat-európai társaiknak. „A magyar fiatalok mindazonáltal kreatívak, sokan külföldi cégek számára is dolgoznak távmunkában” – teszi hozzá Déri. Példaként egy munkajogi tanácsadással foglalkozó, magyar nyelvű internetes honlapot említ, amelyet Lettországból üzemeltetnek kint élő honfitársaink.

Bár a távmunka első hallásra vonzó lehet, otthonról sok szempontból nehezebb dolgozni. Egy felmerülő probléma – leggyakoribb az internetkapcsolat akadozása – órákra megakaszthatja a munkát. Az idejét sem mindenki képes hatékonyan beosztani. Az egyik fővárosi kutatóintézetnek otthonról dolgozó Péter például gyakorta kivívja barátai haragját: a csütörtök esti kártyaparti egyre többször marad el amiatt, hogy a távmunkás több napos lébecolás után a játékot is kénytelen kihagyni annak érdekében, hogy a pénteki határidőre elkészüljön a leadandó tanulmánnyal.