A nagyobbik kormányzópárt a múlt héten a Kádár-korszak prominens tudósának, gazdasági szakemberének és politikusának adományozott magas kitüntetést. Mivel választási kampányban ilyen dolgok nem történnek véletlenül, nehéz másra gondolni, mint arra a törekvésre, hogy az államszocialista rendszer akkor elismert – és részben reformer – személyiségeit a mai szocialista párt újralegitimálja. Miközben az idős vízlépcsőépítő-mérnök, Mosonyi Emil díja még belefér a köztársaság éthoszába, hiszen őt egy független zsűri javasolta az elismerésre, Fekete János egykori jegybank-alelnök és különösen Marjai József, korábbi miniszterelnök-helyettes kormányzati elismerése tizenhat évvel a rendszerváltás után nehezen egyeztethető össze a demokratikus jogállam szellemével. Jól működött tehát a köztársasági elnök politikai reflexe, amikor megkérdőjelezte az előző rendszer vezető gazdaságpolitikusainak kitüntetését. Más kérdés, hogy az előterjesztések kénytelen-kelletlen aláírása után az államfői kéznyújtás elmaradása suta politikai közjátéknak tűnt. (A kézfogásoknál maradva: arra pedig egyáltalán nincs mentség, hogy a szintén díjazott Szabad György egykori házelnök nem fogadta Gyurcsány Ferenc kormányfő felé nyújtott jobbját.)
Nem kevésbe meglepő és magyarázkodásra késztető a miniszterelnöknek az a minapi kijelentése, hogy az euró bevezetéséről Magyarországon népszavazást kell kiírni. Ha a bejelentés több mint egyszerű kampányfogás, akkor még hosszasan jelen lesz a hazai közbeszédben. Annál is inkább, mert a képtelen ötletre a Fidesz-MPSZ – némi megingás után – rábólintott. Így aztán nehéz lesz elmagyarázni az embereknek, hogy e kérdésben Magyarország nincs döntési helyzetben. Az uniós csatlakozási szerződéssel ugyanis hazánk vállalta, hogy bevezeti a közös európai pénzt is. Tételezzük fel azt az abszurd szituációt, hogy a lakosság többsége nemet mond az euróra! Ügydöntő referendum esetén ez esetben ki kellene lépnie az országnak az EU-ból; véleménynyilvánító népszavazásnak meg ugyan mi értelme?! A közös pénz bevezetéséhez szükséges egyensúlyi lépések megtétele, az államháztartás átalakítása a mindenkori kormányzat feladata és felelőssége. Ráadásul a gazdaság és a társadalom önérdeke is ezt diktálja, függetlenül az euró bevezetésétől.
