A közbeszéd elszakadt a gazdasági realitástól; a közszereplők azzal hitegetik magukat, hogy a költségvetési kiigazítás megúszható, pedig az államháztartás „gatyába rázása” elkerülhetetlen – mondta bevezetőjében Csaba László közgazdász, egyetemi tanár, a Central European Managemement Intelligence (CEMI) kezdeményezésére létrejött kutatócsoport tanácsadó testületének tagja. A fiatal közgazdászokból álló kör a magyar gazdaság valós állapotának felmérésén túl a válsághelyzet megoldására tett javaslatok kidolgozását tűzte ki céljául. Tanulmányuk sarokpontjait kedden, a tanácsadó testület másik két tagja, Járai Zsigmond jegybankelnök és Simor András, a Deloitte Central Europe elnök-vezérigazgatója jelenlétében ismertették.
Lassulunk
A régiós minimumhoz közelít a magyar gazdaság növekedése, bár a GDP-bővülés üteme így is az uniós átlagnál mintegy három százalékponttal magasabb. A jelenség egyik oka az állam és a lakosság együttes hiteligényének drámai megugrása: míg ez a szám 2001-ben a GDP 0 százaléka volt, addig 2005-re elérte a bruttó hazai termék 6 százalékát. Ez azt jelenti, hogy a vállalati szféra – a háztartások és az állam túlzott eladósodása miatt – csak drágán és kockázatosan jut hitelhez. A folyamat makroszinten az ország gyorsuló eladósodásához és a forint sebezhetőségéhez vezet – mondta Orbán Krisztián, a kutatócsoport vezetője.
Magyar GDP-bõvülés régiós összevetésben
Az alacsony növekedés másik oka a munkaerőpiaci tartalékok kihasználatlansága, ugyanis a foglalkoztatottság rendkívül mélyen – mintegy 3 900 000 fős szinten – stagnál, míg az állástalanok aránya az utóbbi két évben ismét növekedésnek indult. A kutatók kimutatták: a kibővített Európai Unióhoz képest különösen három csoportban magas a hazai állástalanok aránya. A 15-24 éves korosztályban 14,9 százalékkal magasabb a ráta, mint a 25 EU-tagország átlaga, az 55-64 éves korosztályban 9,5 százalékos a magyar „előny”, míg a 25-34 éves nők körében 7 százalékkal nagyobb a munkanélküliek aránya. A kutatók a fiatalok közötti magas munkanélküliséget a túl sok magyar egyetemistával és a diákmunka népszerűtlenségével, az idősebbek körében a sok elő- és rokkantnyugdíjassal, míg a fiatal nők esetében a részmunkaidős foglalkoztatási lehetőségek hiányával magyarázzák. Orbán Krisztián úgy vélte, hogy pusztán ezekben a korcsoportokban mintegy 400 ezer új álláshely tűntethetné el hazánk hátrányát.
A gazdaságra súlyos terhet ró még az állam átláthatatlan működése, amit a kutatócsoport a közhasznú társaságok számának (kht) bővülésével illusztrált. Míg 1998-ban 698 kht működött, addig ez a szám idén márciusban 1645 volt, vagyis az állam előszeretettel szervezte ki feladatait kht-kbe, melyek összesen 310 milliárdnyi adóforinttal gazdálkodnak kevéssé követhető módon.
A kutatók szerint súlyos és felszámolandó igazságtalanság, hogy az adózók 44 százaléka csupán a minimálbér után fizet közterheket; az ő hozzájárulásuk az adóbevételekhez mindössze 10 százalékos.
Gyorsíthat a kiigazítás
A kutatók szerint a kiadáscsökkentés jelenti a megoldást mind a növekvő államadósság, mind a bővülő külföldi adósság, mind pedig a forint sebezhetőségének problémájára, míg a potenciálisnál alacsonyabb növekedés kiigazítással nem feltétlenül gyorsítható.
A közgazdászcsoport úgy véli, hogy amennyiben a kiadáscsökkentés célzott foglalkoztatási programmal párosul, úgy az állam működése olcsóbb lesz, nem szívja el a tőkét a magánszféra elől, ráadásul a munkaerő-piaci tartalékok segítségével a gazdasági növekedés üteme rövid távon sem csökken, hosszabb távon pedig jelentősen az uniós átlag fölé emelhető. A kedvező folyamatokat gyorsíthatná az adócsökkentés, ami a foglalkoztatottság növekedésének nélkülözhetetlen eleme is.
A kutatók érvelése szerint az állami költekezés visszafogása ugyan alacsonyabb reáljövedelmeket is jelenthet, ami csökkenti a GDP-bővülés ütemét, viszont a kisebb közkiadások alacsonyabb kamatszintet, stabilan leértékelődő forintárfolyamot, a hatékonyabb magánszektor térnyerését, valamint a gazdasági várakozások kedvezőbbre fordulását hozhatják. Az utóbbi jelenségek pedig egytől egyig gyorsítják a gazdasági növekedést.
Nem vagyunk egyedül
A kutatócsoport álláspontja szerint hasonló eszközökkel néhány év alatt igen látványos eredményeket ért el átmeneti visszaesés nélkül Svédország, Írország, Hollandia, az Egyesült Királyság, Spanyolország és Finnország is.
Spanyolország például az 1995-ös 6,6 százalékról 1997-re 3,2 százalékosra csökkentette a GDP-hez mért államháztartási hiányát; az időszak elején a spanyol és az uniós gazdaság egyaránt alig 3 százalékkal bővült, míg a periódus végére Spanyolország növekedési előnye több mint egy százalékpont volt az uniós átlaghoz képest. Ez az előny azóta is tartósan magas, így az elmúlt tíz évben összesen 15 százalékponttal nőtt gyorsabban a spanyol GDP, mint az EU-átlag.
Még meglepőbb Finnország példája: nyelvrokonaink költségvetése 1993-ban 7,8 százalékos GDP-arányos hiánnyal zárt, ami 2001-re fokozatosan 7,1 százalékos többletbe (!) fordult. Eközben az ország gazdasága 8 év alatt összesen 20 százalékponttal nőtt gyorsabban az EU-átlagnál.
