A szocialisták az állami juttatásokat igénylik inkább, a Fidesz-szavazók a privatizációt ellenzik jobban, mint a másik tábor. Leegyszerűsítve így zanzásítható az a második felmérés, amelyet a Figyelő megbízásából a Tárki közvélemény-kutató intézet végzett a lakosság gazdasági és politikai attitűdjeiről.
Az előző megkérdezésből (Figyelő, 2006/7. szám) az jött ki, hogy a lakosság egészében is meglehetően hajlik a protekcionizmusra és a paternalizmusra, ezen belül viszont az állampárti hajlamok (Nyugat-Európától eltérően) a magukat a jobboldalhoz sorolók körében erősebbek. Azt a következtetést is le lehetett vonni a kapott adatokból, hogy a lakosság protekcionistább, mint amilyen piacvédelmet a pártok részéről feltételez, ugyanakkor viszont kezd elege lenni az állami gondoskodás fokozására tett ígéretekből. A válaszok struktúrája most is hasonló. Az állami juttatásokról közölt vélemények szerkezete a paternalizmust illetően megfogalmazottakra hajaz, a privatizáció elutasításának az arányai a protekcionizmussal kapcsolatban mért adatokat idézik.
OSZTOGATÓK. Az összes megkérdezett átlagához képest az MSZP-szavazók nagyobb mértékben értenek egyet azzal az állásponttal, hogy növelni kell az állami juttatásokat, mint a Fidesz-szavazók. A pártválasztásukban bizonytalanok az ellenzéki állásponthoz vannak közelebb. Ugyanakkor a szocialista szavazók nem látják eléggé osztogatónak a saját pártjukat. Legalábbis csakúgy az összes megkérdezett, mint az egyes pártok szavazótáborainak a körében az állami juttatások növelésének a szándékát nagyobb mértékben társítják a Fideszhez, mint az MSZP-hez. Érdekes következtetéseket lehet levonni abból, hogy az ellenzéki párt szavazóinak a saját álláspontja mennyire eltér attól, amilyen magatartást a Fidesznek tulajdonítanak a kormány által juttatott szociális segélyek kérdéskörében. Eszerint az osztogatás propagandája elsősorban nem a saját tábornak szól. A fideszesek között az átlaghoz és az MSZP-szavazókhoz képest is többen vannak azok, akik inkább az adókat csökkentenék.
A privatizáció kérdésében meglehetősen egyértelmű a lakossági vélemény: a többség helyesli, hogy ne adják el a még állami kézben lévő vállalatokat. A Fidesz-szavazók az átlagnál nagyobb mértékben azonosulnak ezzel az állásponttal, míg az MSZP-szavazók egy kissé kevésbé. Ráadásul mind a két nagy tábor, de a bizonytalanok is saját magukat nagyobb mértékben tartják privatizációellenesnek, mint amilyen álláspontot a Fidesznek vagy az MSZP-nek tulajdonítanak. Eszerint ebben a kérdésben van még tere a demonstratív megnyilvánulásoknak.
TÚLSÚLYBAN. Ugyanakkor az ellenzéki szavazók lényegesen nagyobb távolságot látnak a pártok álláspontjai között, mint a szocialista érzelműek. A miértre két magyarázat is lehet. Azért is láthatják a privatizáció tekintetében nagyobb „ellenségnek” a Fidesz-szavazók az MSZP-t, mert pártjuk erre hangolja őket, de azért is, mert az ellenzéki párt inkább azokat igyekezett összegyűjteni, akik amúgy nem kedvelik a magánosítást. Feltételezhetően mindkét megközelítésben lehet igazság. Az állami tulajdonban tartás mellett érvelők döntő túlsúlyban vannak mindkét nagy párt szavazótáborában, az egyéb pártok szavazói között viszont mérsékeltebb az arányuk. Általánosságban is megállapítható, hogy a szóban forgó kérdésekben a két nagy párt szavazói közt lényegesen alacsonyabb a közömbösek aránya, mint a bizonytalanok és az egyéb pártok szimpatizánsai között. Ebből egyrészt az következhet, hogy az adott kérdésekben vallott attitűdök és a „saját” pártnak tulajdonított álláspont, valamint a leadott szavazatok között kölcsönös összefüggés van. Másrészt az is, hogy a kívülállók ezen témák napirenden tartásával és kiélezésével kevésbé szólíthatók meg.
MENEDZSEREK. Különösen így van, ha az összlakossággal szembeállítjuk a cégvezetői réteget. A fenti kérdéseket ugyanis a Tárki – még a januári felmérés során – feltette a Figyelő TOP 200 menedzsereinek is; összesen 102 felső vezető válaszolt. Az ő körükben, miként az várható is volt, lényegesen nagyobb (80 százalékos) az adócsökkentés mellett érvelők aránya, mint a lakosság körében (49 százalék), és nagyon kevesen vannak köztük, akik még növelnék az állami juttatásokat (7 százalék vélekedik így, a lakosság 34 százalékával szemben). Viszont a menedzserek fele privatizálná a még állami vállalatokat, miközben a lakosság háromnegyede ellenzi ezt. De igaz az is, hogy bár körükben is sok a rejtőzködő, ám a menedzser elit pártpreferenciái azért kimutathatóan eltérnek a lakosság egészének értékrendjétől. Nagyjából egyforma mértékben szimpatizálnak az MSZP-vel és a Fidesszel, de a népesség egészéhez képest lényegesen nagyobb arányban (a két nagyobb párttal egyenrangúan) vannak körükben az SZDSZ szimpatizánsai.
A felmérésről
A Minta
A Tárki a Figyelő megbízásából februárban 1000 főt kérdezett meg. A minta a 18 év feletti lakosságot életkori csoport, nem, iskolázottsági kategóriák és településtípus szerint reprezentálja.
Megbízhatóság
A kutatás eredményeinek megbízhatósága plusz-mínusz 3,2 százalék, ami azt jelenti, hogy az egy-egy kérdésre adott válaszok aránya 20 ugyanolyan eljárással végzett vizsgálatból 19-szer ezeknél az értékeknél kisebb mértékben tér el attól, amit akkor kapnánk, ha a 18 év feletti népességből mindenkit megkérdeznénk.
A Téma
A megkérdezetteknek két ellentétpár alapján meghatározott skálán kellett elhelyezniük a saját álláspontjukat és a parlamenti pártok feltételezett álláspontját. Az egyik esetben a kormány által adott juttatások és szociális segélyek növelése, illetve az adócsökkentés szerepelt a skála két végén, míg a másik kérdésnél a privatizáció folytatása, illetve az állami tulajdonú vállalatok állami kézben tartása ügyében kellett állást foglalni.
