Különös, hogy valaki kisebbségi tulajdonrészt szerez egy reorganizáció előtt álló társaságban. A kisebbségi tulajdonrész ugyanis nem biztosít döntési jogot ahhoz, hogy az átszervezés az új tulajdonos által kívánatosnak tartott módon menjen végbe. Persze, ha ilyesmit biztosított volna, akkor az éppen szerveződő banki konzorciális partnerek hátráltak volna meg. A Transelektrót hitelező bankok ugyanis érthető módon a további hitelfolyósítás feltételéül azt szabták, hogy dönthessenek a reorganizáció menetéről és az azt irányító menedzser kilétéről.
Úgy tűnik, a Vegyépszer által beígért tőkeinjekciónak is vannak korlátai: annyi pénzt nem nyújtana az Orbán-kormány alatt kistafírozott, de a jelenlegi kabinettel is jó kapcsolatokat ápoló, főleg autópálya-építéssel foglalkozó cég, hogy az a banki hitelek megtartása nélkül is elegendő legyen a Transelektro megmentéséhez. S az is kérdés, vajon a bankok jóváhagyását is megkapta-e a Vegyépszer-tranzakció.
Az állami szerepvállalás sem került azonban le a napirendről, sőt: az elmúlt években a Transelektrónak juttatott pénzekből az állam által garantált 22 milliárd forint felhasználásáról a hét elején vizsgálat kezdődött. Kóka János gazdasági miniszter nyilván jó okkal kérte fel az irányítása alatt álló Magyar Fejlesztési Bank vezetőjét, Erős Jánost a vizsgálat lefolytatására, ám ezzel együtt megerősítette az újabb állami garanciavállalás tényét.
A Vegyépszer a mostani tulajdonszerzéssel nemcsak a Transelektro néhány gazdaságtalan üzletágát indokolatlanul hosszú ideig életben tartó Székely Pétert segíti, de az államot is. Azt az államot, amely most a Székely családdal együtt fut a pénze után. Tímár Gyula, a Vegyépszer Zrt. elnök-vezérigazgatója azt mondta a Figyelőnek, hogy jó üzletnek tartja mostani befektetésüket. Ő tudja, miért.
