Ritka diplomáciai egység – ezzel a címmel ünnepelte az Economist múlt csütörtökön megjelent száma azt, hogy „Oroszország és Kína leszállt a kerítés tetejéről” és elfogadta az „EU3″ (Németország, Franciaország és Nagy-Britannia) Washington által támogatott javaslatát. Eszerint az atomfegyver megszerzésének törekvésével joggal gyanúsítható Irán ügyét a Biztonsági Tanács elé terjesztik, amely – úgymond – „megfelelő büntető szankciókat” hozhat.
Péntekre kiderült, hogy a világ legtekintélyesebb gazdasági-politikai hetilapja korán ünnepelt. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) 35 országot képviselő igazgatótanácsának Bécsbe összehívott rendkívüli ülése nem tudott határozatot hozni; a döntést szombatra halasztották.
AKADÁLYOK. Estére kiviláglott, hogy a döntésképtelenségnek több oka is van. Az első: Szergej Ivanov orosz miniszterelnök-helyettes és hadügyminiszter, útban az IAEA-üléssel egy időben tartott müncheni biztonságpolitikai konferenciára, azt nyilatkozta, hogy Moszkva szerint „az iráni atomvitának a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretei között kell maradnia”. Magyarán, Teheránt ne citálják a Biztonsági Tanács elé. Mivel pedig ez Peking hallgatásával párosult, úgy tűnt, a kínaiak és az oroszok tovább kuporognak ama „kerítés” tetején, amely őket az uniós hármaktól és Amerikától elválasztja. E mellett pénteken egy új egyiptomi indítvány is felbukkant, amely lényegét tekintve arról szólt, hogy Kairó elfogadja az iráni magatartás BT elé terjesztését, de azt hozzákapcsolná egy közép-keleti atommentes övezet létesítéséhez.
Ami Iránt illeti, viselkedése továbbra is agresszív maradt. Már csütörtökön közölte, előre elvet minden kompromisszumot, s ha ügyét a BT elé terjesztik, azonnal megtorlással él: felfüggeszti az együttműködést az IAEA ellenőreivel, és „nagyvonalúan megkezdi” az urán dúsítását. Egyúttal elutasítja azt a moszkvai javaslatot, amely szerint orosz területen történhetne a dúsítás, s az ott előállított, ellenőrizhető fokú és mennyiségű anyagot szállítanák Iránba. A pénteki ülést így azzal a diplomáciai simaságú nyilatkozattal búcsúztatta az egyiptomi El Baradei, az IAEA Nobel-békedíjas elnöke, hogy „a helyzet kritikus, de nincs krízis”.
Így virradt fel, nyilván éjszakai viták és eszmecserék után, a döntést ígérő szombati nap. Amely azután – az elnök diplomáciai stílusában szólva – meghozta a kétségek egységét. Végül is az AIEA igazgatótanácsának 35 tagja közül 27 ország képviselői megszavazták, hogy miután bizalmatlanok az iráni atomprogram igazi céljaival kapcsolatban, az ügyet a Biztonsági Tanács elé terjesztik. (Ivanov szombat reggelre „elfelejtette”, mit mondott pénteken.) Peking követte Moszkvát, így látszólag megteremtődött a BT öt, vétójoggal rendelkező állandó tagjának valóban ritka egysége. A döntés ellen csak Venezuela, Kuba és Szíria szavazott; Irán bejelentette az ígért megtorló lépéseket, Algéria, Líbia, Dél-Afrika, Belarusz és Indonézia pedig tartózkodott a voksolástól.
KÉTSÉGEK. Az ötök ritka egységét azonban kétségek szabdalták. Az egyik oldalon a kínaiak és az oroszok csak azzal a feltétellel csatlakoztak a határozathoz, ha a BT „legalább március 6-ig”, vagyis az igazgatótanács következő üléséig, semmiféle Irán-ellenes szankcióról nem tárgyal. Ezzel egy hónapig – vagy esetleg annál is tovább – fogatlanná tették a határozatot. A másik oldalon Amerika nem tudta megakadályozni az EU3 csatlakozását az Egyiptom által javasolt regionális atomfegyvermentes övezet gondolatához, ami potenciálisan ronthatja Izrael védelmi esélyeit egy hagyományos fegyvereket alkalmazó iszlám támadással szemben. (Általános vélemény szerint a régióban csak Izraelnek van atomfegyvere, így ha a határozat ezen részét végrehajtanák, az Izrael egyoldalú atom-leszerelését jelentené.)
Még az önmagában egységes iráni álláspont is rejt kétséges elemeket. Vasárnap ugyan Teherán tovább fokozta agresszivitását – úgy döntött, hogy felmondja „önkéntes együttműködését” az IAEA ellenőrző szerveivel -, ám egyúttal deklarálta, hogy továbbra is betartja az atomsorompó-szerződést. Sőt, szombati döntését vasárnapra megváltoztatva, mégis hajlandónak mutatkozott február 16-ától az orosz területen történő dúsításról tárgyalni Moszkvával.
A kockázatos atompóker tehát folytatódik. Mindazonáltal az IAEA ülése rávilágított néhány dologra (igaz, csupa negatívumra). Például arra, hogy továbbra sem tudni, valóban a BT elé citálják-e végül Iránt, s ha meg is teszik, születhetnek-e ennek nyomán hatásos szankciók. Nem utolsósorban pedig bebizonyosodott, hogy két szakadás is van a Biztonsági Tanács öt nagyhatalma között. Az egyik Moszkvát és Pekinget választja el a másik háromtól; ez tulajdonképpen nem meglepő, a másik viszont, amelynek értelmében Washington került szembe a többi négy taggal, igencsak váratlannak minősíthető.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
