Egy körúti kávéházban nemrég egy ismert közgazdász külföldi kollégájának próbálta meg elmagyarázni a magyar egyéni vállalkozói formák, a „sima” bt. és az evás bt. közötti különbséget, megemlítve az szja rendszert és kedvezményeinek sokaságát is. A kávé már rég kihűlt, a kolléga csak nem értett semmit, bár mindketten remekül beszéltek angolul. A magyar szakember félóra után feladta.
Sokan vannak hozzá hasonló helyzetben, amikor kezdetét veszi az adótörvények aktuális változásával kapcsolatos össznépi társasjáték. Van, aki megérteni próbálja ismét – holott már tavaly, meg tavalyelőtt se sikerült -, van aki csak rezignáltan legyint, mondván: messze még a bevallási határidő és majd a szomszéd segít. Van aztán persze a profi adóbuherátor is, aki már azelőtt tud száz kiskaput és kikerülési módot, mielőtt a törvény ismertté válik. Az elmúlt évek tapasztalata szerint azonban a fent említetthez hasonló kávéházi beszélgetés egyre hosszabbra nyúlhat: a magyar adórendszer nemhogy egyszerűsödne, de mind bonyolultabbá válik. Egy másik jellemzője, hogy az adóalany a gyakorlatban csak igen ritkán választhatja meg, milyen formában kívánja leróni kötelezettségét. Ez alól a kft.-k és az rt.-k természetesen kivételek, ám a bt.-be és egyéni vállalkozásba, az idei évtől pedig az ekhóba belehajtott kényszervállalkozók mindenképpen ide tartoznak.
MIRE SZÁMÍTSUNK? Január végén legalább a havi rendszeres fixhez jutó munkavállalók számára egyszerűsödik a képlet, a fizetési értesítőjük tartalmán lemérhetik, melyik politikus mondott igazat tavaly, az idei adótörvények elfogadásakor. Az egyéni kalkulációkat segítendő, az adóváltozások nyomán létrejövő helyzet egy metszetét összefoglaló táblázatunkban szemléltetjük; a teljes számítási adatsor a Figyelő internetes honlapján található meg (www.fn.hu/hetilap). A számítások 300 ezer forint bruttó jövedelmet feltételezve mutatják, hogy mennyi nettó bérre lehet számítani az egyes foglalkoztatotti jogviszonyokban. (Bizonyos kategóriákban a bruttó az áfával megnövelt számlát jelenti.) A reálbérek kérdésével nem foglalkoztunk – az infláció mértékét elemzők az idén amúgy éves átlagban 2 százalék körülire teszik -, s hasonlóképpen nem firtattuk azt sem, hogy mekkora bruttó bérnövekedés várható 2006-ban a köz-, illetve a versenyszférában.
Táblázatunkban kakukktojásnak tűnhet az egyéni vállalkozók szerepeltetése, hiszen az ő jövedelmük alakulását alapvetően befolyásolja az elszámolt költségek mértéke, míg a többi jogviszony esetében erről nincs szó. A magyar gazdaságban azonban az egyik legelterjedtebb adózási forma az egyéni vállalkozóé, így mégis indokolt, hogy legalább viszonyítási pontként foglalkozzunk vele.
A kimutatásból az derül ki, hogy az összehasonlítás alapjául szolgáló bruttó jövedelemből az alanyi adómentes egyéni vállalkozók vihetnek haza a legtöbbet. Ilyen azonban az adózók összességéhez képest nem túl sok van, jobbára családi gazdaságok vagy őstermelők tartoznak ide. Az egyszerűsített vállalkozói adó, az eva keretében leadózott bruttó jövedelem képzeletbeli dobogónk második helyén büszkélkedik, elterjedtség szempontjából vizsgálva azonban inkább az első helyre kell sorolnunk, bruttó 300 ezer forintból 221 ezer forint nettó jövedelemmel. Így az evás bt.-ben adózó, s fodrászként dolgozó Melír kisasszony – bár némileg rosszul érezheti magát az áfakulcs csökkentése miatt – nyugodtan alhat, futja az idén is a spanyol nyaralásra.
Mielőtt azonban lelkesítő szónoklatokba kezdenének, ezen adózási forma kiválóságát dicsérendő, gondolkodjunk el, hogy az év második felében vajon nem fenyeget-e minket az áttérés kényszere az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásra, az ekhóra. Pontosan ezen tipródik a médiában tevékenykedő Mikrofon úr, aki mennyasszonyával, Melír kisasszonnyal közös betéti társaságukon keresztül veszi fel jövedelmét, s korántsem annyira biztos abban a spanyol nyaralásban…
A családban marad
A családtámogatási rendszer kétségkívül legnagyobb változása az idén a családi pótlék megduplázódása. „Cserébe” viszont karcsúsodnak a gyermekekkel kapcsolatos adókedvezmények, sőt, a három gyermeknél kevesebbet eltartó családoknál teljesen megszűnnek. További lényeges változás, hogy az idei év elejétől a szülő nem veszti el jogosultságát a gyesre még akkor sem, ha napi 8 órás munkát vállal. Ez a döntés várhatóan élénkíti a munkaerőpiacot, s hozzásegíti a támogatást igénybe vevőt ahhoz, hogy könnyebben tudjon visszamenni dolgozni. Korábban a családtámogatási rendszer három pilléren nyugodott: az önkormányzatok rendszeres gyermekvédelmi támogatást folyósítottak, a központi költségből pedig járt a családi adókedvezmény és a családi pótlék. E három elem most összevonódik az egységes családi pótlékba. Az ellenzéki kritikák éppen erre fókuszálnak, mondván: összességében kevesebb jut így majd a családoknak. A kormányoldal – miután ezt természetesen vitatja – az új szisztéma igazságosságát, a rászorultsági elv alkalmazását próbálja meg hangsúlyozni. A nagy pártok elvi alapú vitája általában a „ki mennyit keres” és a „ki hány embert tart el” szembeállítá-sában szokott kicsúcsosodni. Maguk a családok azonban vajmi keveset törődnek az ideológiai vitákkal, a pénztárcájukat és a bankszámlájukat nézik. Miután átlag-család csak papíron, vagy ott se nagyon létezik, mindenki a saját zsebén méri majd le, hogy az elvek valójában mennyit is érnek.
A bökkenő a munkaviszonyosból és az evásból lett ekhóssal – elképesztő a Pénzügyminisztérium nyelvújító aktivitása! – azonban az, hogy az ekhóhoz ugyan minimálbéres munkaviszony nem szükséges, viszont a minimálbér járulékait be kell fizetni a költségvetésbe. Így egyfajta hibrid, osztott béres rendszer alakulhat ki. Márpedig ez nem az egyszerűség és az átláthatóság irányába mutat, hanem tovább bonyolítja a kusza magyar adóviszonyokat.
HIBRID. Az ekhót nem elsősorban a munkaviszony kiváltására találták ki, s ha a korábban munkaviszonyban foglalkoztatottak mennek át ekhóba, akkor adóbevételtől esik el a költségvetés. Az új adónemnek valójában az úgynevezett kényszervállalkozók foglalkoztatását kellett volna megoldania. E helyett egy hibrid konstrukció született.
A megbízó azonban dönthet úgy, hogy a minimálbért kifizetve felveszi munkaviszonyba a munkavállalót, ez esetben nyilván levonja a minimálbér bérterheit az érintettre eső „bruttó” bérkeretből. A munkavállalónak ez abból a szempontból lenne kedvező, hogy érvényesíthet havi 9 ezer forint alkalmazotti kedvezményt szja adóbevallásában. Fejét vakargató evásunk így talán elgondolkodik azon is, hogy csak egy minimális bevételt vall be, de a minimálbérre jutó járulékokat befizeti mint evás vállalkozó. „Nonszensz, ha nincs más lehetősége a minimálbér igazolására” – mondja Kerekes Anikó, a Magyar Adótanácsadók Országos Egyesületének alelnöke. „A magánszemélynek meg kell hagyni a lehetőséget arra, hogy maga válassza meg, milyen formában kíván adózni. Mindig az egyéni érdeket kell figyelembe venni!” – idézi továbbá a törvényhozó eredeti szándékát. A gyakorlatban azonban az eddig evás számlát adók az ekhót nyűgként kezelik, s a munkaadók és munkavállalók közötti erőviszonyok döntik majd el a konstrukció bevezetését. Márpedig ez ellentétben áll az egyéni döntés elvével.
A fejét kapkodó, ekhózóvá átvedlő evás viszont még így is jobban jár, mint a munkaviszonyban dolgozók: a jól kalkulálható és beszedhető adóbevételekről nem szívesen mond le az állam. Ezért van az, hogy hosszú évek óta a munkaviszonyban foglalkoztatottak adóterhelése a legnagyobb. Az idén 300 ezer forint bruttó havi bérrel számolva a munkaviszonyban állók mindössze 175 ezer forint körüli nettó jövedelemmel számolhatnak. Az átlag magyar munkavállaló – a klasszikus Kovács úr – tehát továbbra is ferde szemmel fog nézni akár evás, akár ekhós szomszédaira.
Adószakértők véleménye szerint egyébként általánosságban az alsó, illetve a felső jövedelmi kategóriákba tartozók érezhetnek könnyebbséget az idén adózási szempontból, a középrétegek – köztük Kovács úr – viszont nem járnak túl jól. A legfelső adókulcs 2 százalékpontos csökkentése azt jelenti, hogy a magasabb kategóriába esők jövedelméből nagyobb hányad – körülbelül kétharmadnyi rész – adózik az adócsökkentés révén alacsonyabbá váló sávban, így az ő jövedelmi pozíciójuk javul. Vagyis alkalmazott és alkalmazott között is nő a jövedelemkülönbség.
Kisgyerekes anya. Könnyebb visszatérés a munkahelyre.
Az alacsonyabb fizetésűek esetében a minimálbér 10 százalékos emelése hoz érezhető javulást, főleg, hogy továbbra is megmarad ezen kategória adómentessége. Az építőiparban segédmunkásként dolgozó Malter úr így talán megveheti a gyereknek az új edzőcipőt tavasszal, s nyáron még a Dagályban is futja néhány plusz jégkrémre.
KORLÁTOZÁS. A felső jövedelmi kategóriákba esők számára kedvezőtlen változtatást jelent az évi 400 ezer forint adómentes jövedelmek körére vonatkozó korlátozás változása. Kontrolling kisasszony, aki egy multinacionális nagyvállalat egyik menedzsere, így kissé szívja a fogát: sokat kell majd a nagyfőnök nyakára járni, hogy megmaradjanak a tavalyi juttatások. Januártól kezdve ugyanis a munkáltató által fizetett önkéntes kölcsönös egészségpénztári hozzájárulás beletartozik a 400 ezer forintos korlátba. Korábban a munkáltató a minimálbér mértékéig fizethetett, mostantól azonban havi 33 ezer forintra módosul a korlát, hiszen ez egy évben megközelíti a 400 ezer forintot. Ez megrövidíti az ilyen típusú jövedelmekkel rendelkezőket.
Igaz ugyanakkor az is, hogy a Magyarországon jelen levő, hozzávetőlegesen 700 ezer vállalkozás elenyésző részét érinti ez a szabály, hiszen túlnyomó részük a fennállása alatt soha nem használta még ki ezt a korlátot. A magánszemélyek egyéb, ilyen típusú juttatásait – például iskolakezdési támogatás, étkezési hozzájárulás – nem nyirbálták meg, így ezt Kovács úr továbbra is igénybe veheti. Hasonlóképpen adómentes marad a helyközi bérletre adható támogatás is, amivel a kis cégek előszeretettel támogatják munkavállalóikat.
