Mentesítő járat

Joggal remélték sokan Magyarország EU-csatlakozása után, hogy az uniós klubkártya más államok kapuit is könnyebben megnyitja majd a magyar utazóközönség előtt. Annál is inkább, mert az uniós vízumpolitika átvétele miatt az új tagoknak több olyan országgal szemben is vízumkényszert kellett bevezetniük, ahová az állampolgáraik korábban korlátozásmentesen utazhattak, illetve ahonnan szintén szabadon fogadhatták az adott országból érkezőket. Közel két év elteltével felemás a mérleg: miközben Bolíviától Salvadorig több kis latin-amerikai ország is feloldotta az EU-tag Magyarországgal szemben az utazási korlátozásokat, három, magyar szempontból sokkal fontosabb célállam, az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália továbbra sem mutat készséget arra, hogy eddigi politikáján változtasson.

ELZÁRKÓZÓK. Az említett három ország annak ellenére kitart elzárkózó álláspontja mellett, hogy az új tagállamok ma már maguk mögött tudhatják az egész EU támogatását. A közös vízumpolitika ugyanis az unió feladatául szabja a vízumkényszer eltörlésének elérését minden tagállam polgáraival szemben mindazon országok viszonylatában, amelyek lakosaitól az EU sem kér beutazóvízumot. Márpedig az Egyesült Államok polgárai valamennyi uniós tagállamba szabadon utazhatnak – legalábbis amennyiben 90 napnál nem hosszabb tartózkodásról van szó -, az amerikai kormányzat ennek ellenére 9 új uniós tagországtól (Szlovénia az egyetlen kivétel), valamint Görögországtól egyelőre megtagadja ugyanezt a jogot. Washington arra hivatkozik, hogy a szóban forgó országok nem teljesítik az amerikai „vízummentességi programban” felsorolt összes kritériumot.

A bővítést megelőzően az akkori tagországok az EU-n belüli szolidaritás elvéből kiindulva akár a vízumkényszer visszaállítására is kérhették partnereiket a kölcsönösség elvét figyelmen kívül hagyó országokkal szemben, ám egy ilyen jellegű intézkedésnek az Egyesült Államok esetében nyilván nincs politikai realitása. A tagországok kormányait tömörítő Tanács ezért tavaly nyáron felkérte az Európai Bizottságot, hogy kétoldalú konzultációkon próbálja meggyőzni a vonakodó országokat – elsősorban az Egyesült Államokat -, hogy záros határidőn belül az EU összes állampolgárának azonos elbánást biztosítsanak.

Brüsszel dolgát ugyanakkor alaposan megnehezíti az amerikaiakkal folytatott párbeszéd során, hogy Washington az EU-tagságot nem tekinti elégséges feltételnek a korlátozások feloldására, és a világ számos más országához hasonlóan az unió új tagjait is eseti alapon kezeli. George W. Bush amerikai elnök tavaly februárban mégis készséget mutatott egy olyan „útiterv” elfogadására, amely a tíz új tag számára világosabb perspektívát kínál fel a vízumkényszer alól való mentesség elérésére. „Lehetőség szerint minél gyorsabban szeretnénk haladni, de az egyes országoktól függ a tempó” – húzza alá egy Brüsszelben dolgozó, neve elhallgatását kérő amerikai kormányzati tisztviselő. A biztató szavak ellenére Washington nem tudja és nem is akarja orvosolni a magyaroknak és másoknak azt a panaszát, miszerint az Egyesült Államok túlzottan szigorú és merev kritériumok teljesítésétől teszi függővé a vízummentességi program új országokra való kiterjesztését. Sokan már azon az első akadályon elbuknak, amely szerint az egyes országokban az elutasított vízumkérelmek aránya nem érheti el az összes igénylés 3 százalékát – Magyarországon ez az arány amerikai források szerint mintegy 18 százalék volt (az összes kritériumot lásd a keretes részben).

Washingtoni kormánytisztviselők nem látnak lehetőséget az elvárások könnyítésére, mert ehhez törvénymódosításra lenne szükség, amiben a Kongresszus – különösen a 2001. szeptember 11-i terrortámadások óta – nem partner. Csakhogy az Európai Bizottság január közepén kelt jelentésében arra is rámutat, hogy az Egyesült Államok eddig olyan ideiglenes könnyítésektől is elzárkózott, mint a vízumdíjak alóli mentesség megadása az új tagállamoknak. Brüsszel mindezek után arról a szándékáról nem is mondott le, hogy legalább a vízumkérelmezési eljárás megkönnyítésére rávegye az amerikai kormányzatot. „Reméljük, hogy július elsejéig, a következő jelentés elkészültéig világosabb menetrenddel rendelkezünk majd” – hangsúlyozza Friso Roscam Abbing, Franco Frattininek, az unió bel- és igazságügyi biztosának szóvivője.

ÚTITERVEK. Ha Washington egyáltalán kész valahol nagyobb rugalmasságot tanúsítani, az az, hogy egyértelműbb útmutatást és technikai segítséget nyújtson az Európai Unió új tagjainak az akadályok leküzdéséhez. Ez a törekvés már az időközben majdnem minden új tagállammal elfogadott útiterven is tükröződik. Közös konzuli munkacsoportok alakultak a kritériumoknak való megfelelés elősegítésére, és az amerikaiak például ahhoz is hozzájárultak, hogy az 1989 előtti eseteket ne vegyék figyelembe akkor, amikor összeszámolják, hogy a vízumuk lejárta után hányan maradtak az Egyesült Államokban az egyes országokból.

Egy dologban mindazonáltal, úgy tűnik, Washingtonban és Brüsszelben is egyetértenek: 4-5 éven belül bizonyosan nem, legföljebb középtávon szűnhet meg az amerikai vízumkényszer az új tagállamokkal szemben.