Választási kampány időszakába lép a magyar politikai élet, és ilyenkor bizony előfordul, hogy pártpolitikusok a valóságtól meglehetősen elrugaszkodott hűségnyilatkozatokat tesznek. Ennek a műfajnak alighanem egyik gyöngyszeme Fazakas Szabolcsnak, az Európai Parlament szocialista frakciója magyar tagjának nyilatkozata, miszerint az Európai Bizottság a múlt héten „gyakorlatilag bizalmat szavazott a magyar kormány gazdaságpolitikájának azzal, hogy szeptemberre kéri az új konvergencia-jelentést”.
Joaquín Almunia. Prolongált intés.
VERBÁLIS ELLENSÚLY. A képviselő valószínűleg azért érezte szükségét annak, hogy sikerként állítson be egy nem éppen dicsőségtablóra illő történést, hogy ellensúlyozza az eseménynek homlokegyenest eltérő értelmezést adó – és egyébként valamelyest ugyancsak túlzó – ellenzéki véleményeket. Mert az természetesen a legnagyobb jóindulattal sem állítható, hogy az Európai Bizottságnak az aktualizált magyar középtávú gazdasági programról készült értékelése dicsérte vagy visszaigazolta volna a gazdaságpolitikát, még kevésbé annak költségvetési részét, amely régóta az uniós kritika kereszttüzében áll. Ha Brüsszel egyáltalán bizalmat szavazott valakinek, az a választások után hivatalba lépő új magyar kabinet, amelytől az Európai Bizottság azt várja, hogy tiszta lappal indulva végre meghozza a régóta szükséges intézkedéseket az államháztartási hiánynak a vállalásokkal összhangban történő csökkentésére.
Az ugyanis egy ideje nyilvánvaló, hogy Joaquín Almunia, a Gazdasági és Pénzügyi Unió működése fölött őrködő biztos a regnáló kormány korrekcióival már nem számolhat. Ezt a feltételezést erősítette meg a tavaly decemberben benyújtott frissített középtávú magyar gazdasági program is, amelynek céljaival a brüsszeli bizottság ugyan egyetértett, ám a célok eléréséhez szükséges eszközöket és információkat hiányolta belőle – s így nem tartja reálisnak, hogy az államháztartás hiánya az euró 2010-es bevezetését szem előtt tartva, 2008-ra az előírt szintre süllyedjen. „A programban felvázolt – mindenekelőtt az államigazgatást, az egészségügyet és a közoktatást érintő – strukturális intézkedésekből hiányoznak azok a szükséges számszerű adatok, amelyek lehetővé tennék a költségvetésre hosszú- és rövid távon gyakorolt hatásuk megítélését” – hangsúlyozza a múlt héten elfogadott bizottsági értékelés.
Ez formailag az egyik oka annak, amiért Brüsszel gyakorlatilag visszadobta az aktualizált programot, és legkésőbb szeptember elsejéig új dokumentum kidolgozására kéri Budapestet. A bizottságnak más gondja is van azonban az átdolgozásra visszaadott programmal. Arról van szó, hogy a brüsszeli szakértők (részben az előző évek rossz tapasztalatai folytán) nem is nagyon burkoltan már most megkérdőjelezik a programban 2006-ra kilátásba helyezett, GDP-arányosan 6,1 százalékos hiány realitását és tarthatóságát. Brüsszel tavaly novemberben 6,7 százalékosra becsülte az idei évre várható deficitet. Igaz, ezt egy olyan forgatókönyvre alapozta, amely szerint a magyar költségvetési politikában nem lesz változás. A bizottság tehát olyan intézkedéseket vár a magyaroktól, amelyek alátámasztják a konvergencia-programban felvázolt kiigazítási pályát, vagyis azt, hogy az államháztartás hiánya 2008-ra GDP-arányosan a 3 százalékos szint alá csökkenjen.
Ez azonban már az új kormány gondja lesz. Almunia közölte, hogy a választások előtt már semmiképpen sem látnak napvilágot a bizottság túlzott deficiteljárás keretében esedékes új ajánlásai, amelyek további, néhány hónapos határidőt adtak volna hazánknak konkrét hiánycsökkentő intézkedések megtételére (a kormány az előző ajánlásokat nem teljesítette). Mindez azt jelenti, hogy a kabinet végül szankciók nélkül kibekkelte az ellene indított uniós eljárást, és a választásig hátralévő néhány hónapban már nem kell időről időre az EU szégyenpadjára ülnie, állandó céltáblát kínálva az ellenzéknek. A bizottság eljárásában nem kell feltétlenül valamilyen összeesküvést szimatolni: Brüsszel a nemzeti választási kampányok idejére mindig felhagy a renitens tagországok megrendszabályozásával, hogy aztán később újra elővegye az ostort. Tavaly a portugál konvergencia-programot is fél évvel később értékelték az ottani választások miatt, míg Németország még be sem nyújtotta a december elsején esedékes verziót.
A tagállamok lazuló költségvetési fegyelmével szemben mostanában egyre gyakrabban fellépni kényszerülő Almunia valószínűleg maga sem bánja, hogy egy ideig jegelheti a sok munkát adó magyar dossziét, s e helyett mások ráncba szedésére koncentrálhat. Dolga van is bőven, hiszen hazánkon kívül jelenleg 11 uniós tagállammal szemben indult eljárás azért, mert az államháztartás hiánya nagyobb a megengedettnél. Bár jogosnak tűnik az észrevétel, hogy az Európai Bizottság Berlinnel és Párizzsal mintha kesztyűs kézzel bánt volna, a magyar helyzet mégis bizonyos szempontból egyedinek mondható. A kormány ugyanis egymás után kétszer is lesre futott, amikor sorozatban nem teljesítette a pénzügyminiszteri tanács vele szemben támasztott elvárásait, és a konvergencia-programban a saját maga által előirányzottnál jóval nagyobb államháztartási hiányt mutatott fel 2004-ben és 2005-ben. Budapest azzal védekezik, hogy az ország gyors felzárkózása szükségessé teszi a nagyobb költekezést, és Brüsszel egyébként is helytelenül összpontosít a hosszú távú folyamatok helyett a rövid távú statisztikai mutatókra. Érvelését ugyanakkor gyengíti, hogy a hasonló kihívásokkal szembenéző többi új tagállam képes volt kordában tartani a hiányt és lépésről lépésre közelebb kerülni az euróhoz.
FOGYTÁN A TÜRELEM. Az Európai Bizottság mellett azonban érezhetően a tagállamokat is irritálni kezdte, ahogy a magyar kormány a szankciók elkerülésének biztos tudatában a pénzügyminiszteri tanács intéseivel dacolt, és – bár a parlamenti választások mindenképpen enyhítő körülményként hatnak – a szaporodó figyelmeztetések ellenére sem túlzottan strapálta magát a helyzet javításáért. Ezért aztán az illetékes uniós grémiumokban hellyel-közzel valóban felmerült, hogy Magyarországot az egyetlen lehetséges eszközzel, a kohéziós támogatások felfüggesztésével fegyelmezzék. S bár ettől egyelőre nem kell komolyan tartani, a türelem fogytán van.
Egy biztos, akármelyik politikai erő is kerül ki győztesen a választási harcból, az államháztartás helyzete súlyos teherként nehezedik majd a vállára. És nem csak az euró 2010-es bevezetése miatt – aminek lehetőségét sokan eleve kétségbe vonják -, de azért is, mert kiegyensúlyozott államháztartás nélkül lényegesen bizonytalanabb a jövő.
