tűnik az, hogy a budapesti részvényárak a múlt év végén egyáltalán nem tudtak emelkedni. December második felében sem csillapodott a befektetők étvágya a kockázatos befektetések, közelebbről a feltörekvő piacok iránt, s a régiónkban befektető alapokba is változatlanul áramlottak a dollármilliók. Miközben azonban 2005 végén körülöttünk minden főbb piac csúcsokat döntött, a budapesti parketten időről időre megjelentek a nagyobb eladók, így csak a stagnálásra futotta a magyar tőzsde erejéből. Ez volt a piac válasza a költségvetési hiány elszállására, ez mutatta a befektetők kisebb kiábrándulását.
Persze a befektetők a kiábrándulásból nem élnek meg. Az új évben ugyanúgy falják a kockázatot, a régiós tőzsdék ugyanúgy szárnyalnak, mint korábban, s úgy látszik, Budapest letöltötte büntetését. Miután a piac kimaradt negyedévnyi jóból, ismét ráharaptak a magyar részvényekre. Nagyjából ennyi lehet a magyarázata pesti tőzsde váratlan év eleji emelkedésének, amellyel hat nap alatt „letudta” a BUX az elemzők által egész évre várt növekedés nagyobbik részét.
Mindebből logikusan következik, hogy a tőzsdei trend legfőbb meghatározója változatlanul a piaci, esetünkben a feltörekvő piaci hangulat, de a befektetők odafigyelnek az egyes országok sajátosságaira is. A tavalyi makroproblémákat rövid böjttel megúszta a tőzsde, s nagy szerencse, hogy minderre éppen a kicsattanó befektetői jókedv közepette került sor. A váratlan év eleji fellendülés közepette sem szabad azonban elkábulni. Az, hogy ismét visszatért a jókedv, nem a magyar gazdaság dicsérete. Legfeljebb néhány cégé, de még inkább a befektetői profitvadászat velejárója, a piacokat éltető pénzbőség következménye. Azt senki nem tudja, hogy az országtól független jókedv meddig tart ki, de azért mindenképpen tenni kell, hogy az esetlegesen negatívra váltó hangulatban ne alkothassanak a befektetők olyan képet az országról, mint 2005 folyamán. Ebben az esetben ugyanis nem lehetne elkerülni a tőzsde drasztikus visszaesését.
