Bebizonyítani, hogy a befektetés nem ördöngösség – nem titkoltan ez volt a célunk a Figyelő hasábjain egy éve indított alrovattal. Nyilvánvalóan szükség van alapismeretekre saját pénzünk kezeléséhez, de aki felvértezi magát ilyennel, s hajlandó hetente egy fél órát befektetéseire szentelni, józan döntésekkel nem járhat rosszul. Az eltelt egy év alatt hétről hétre bemutattuk azokat a tényezőket, amelyek vagy optimizmusra sarkallták, vagy éppen elbizonytalanították három szereplőnket. Egyaránt születtek később jónak, illetve rossznak bizonyuló döntések, de a hozamok azt mutatják: bárkiből lehet befektető. Itt az ideje a tanulságok levonásának.
A konzervatív Tamás elégedett is teljesítményével, meg nem is. A kevéssel 7 százalék feletti hozam alapvetően kedvező, bőven infláció feletti, de lehetett volna jobb is. A valóban nulla kockázatú pénzpiaci alapokat megverte, de például a kötvényalapok között több magasabb hozamot elérő is akadt. Lényegében egyetlen fontos ponton hibázott: az év első felében túlzottan is kockázatkerülőnek bizonyult. A folyamatos kamatvágások időszakában túlságosan hamar szállt ki a kötvényalapból, így a hozamcsökkenési időszak extra nyereségét nem élvezhette. Jó döntésnek bizonyult viszont az ingatlanalapba való befektetés, ez május óta 8 százalékot közelítő éves hozammal járult hozzá a portfólió gyarapodásához. Tamás óvatossága az év vége felé igazolódott, a kötvényalapok veszítettek értékükből. Az év folyamán általában felkutatta azt a bankot, ahol a legnagyobb betéti kamattal jutalmazzák az ügyfeleket, azonban egy idő után elvégzett néhány számítást, s arra a következtetésre jutott, hogy a hasonló ajánlatok időszakában már nem nagyon van értelme sok számlát fenntartani. Ezek mindegyikét ugyanis legalább 200 forint körüli havi díj terheli, s ha csak párszázezer forint jut valamelyikre, az alacsony kamatok mellett már ez is észrevehetően rontja a hozamot. Az év végére jócskán leegyszerűsödött Tamás portfóliója. Noha továbbra is akadnak 6 százalék feletti banki betéti ajánlatok, három egyenlő részre osztotta pénzét. Az ingatlanalap továbbra is megverheti a betétet, a pénzpiaci alap a kockázatmentes reálhozamot nyújtja, a nemzetközi kötvényalap pedig a forint esetleges gyengülése idején jöhet jól.
A középutas Réka portfóliója teljesítményének megítéléséhez nehéz összehasonlítási alapot találni. Tény, hogy ha bátrabban mer a részvényekhez nyúlni az év első felében, sokkal szebb is lehetett volna a szaldó, s az is igaz, hogy több elhamarkodott vétel és eladás is lefelé nyomta az egyenleget. Persze akadtak jól időzített részvényügyletek is, főleg az OTP-re, majd később a Démászra érzett rá jól. Nem lehet ugyanakkor nem észrevenni azt, hogy miközben alig több mint 200 ezer forintos nyereséget tudott a tőzsdén elérni, közel 75 ezer forint jutalékot fizetett brókercégének. Sőt, augusztus vége óta részvényügyletein csak mintegy 40 ezer forintot keresett, miközben 45 ezer forint jutalékot csengetett ki a ConCorde-nak. Ebből jól látszik, hogy trend nélküli piacon az oda-vissza 1,8 százalékos jutalék megöli a részvénybefektetést, ilyenkor nem sok variációs lehetőség van: vagy ragaszkodunk a részvényekhez, és olcsóbb céget keresünk, vagy várunk az egyértelmű trend megjelenéséig, alapokban parkoltatva addig a pénzt.
A kockáztató Ádám lehet befektetőink közül természetesen a legelégedettebb. Ha az ő portfóliójának megfelelően egy kétharmad BUX-ból és egyharmad S&P 500 indexből képzett benchmarkot veszünk figyelembe, annak hozama 33 százalék, beleszámolva a dollár erősödését is. Ádám 39 százaléka ráadásul úgy jött létre, hogy még olcsónak mondható szolgáltatóinál is kifizetett 130 ezer forint brókerjutalékot. A kitűnő teljesítmény egyértelműen Amerikának köszönhető, ahová Ádám pénzének egyharmadát küldte ki januárban. Ott ugyanis az index 3 százalékos erősödésével szemben 35 százalékos hozamot tett volna zsebre a dollár erősödése nélkül is. Itthon a BUX 41 százalékos tavalyi hozamát nem sikerült elérnie, ami semmiképp sem meglepő annak fényében, hogy szinte soha nem mert 100 százalékot közelítő részvényarányt tartani. Ádám számára a limitált kockázat az alapelv: csak akkor vett papírt, ha úgy érezte, hogy az emelkedési potenciál nagyságrenddel haladja meg az esés kockázatát. Érdekes, hogy amerikai nyereségének több mint kétharmadát egyetlen papírral aratta le: az Elan Corporation bizonyult aranytojást tojó tyúknak.
Limitált modell
Mindhárom befektetőnk (akiknek induló tőkéje egyaránt 3 millió forint volt) egy héten egyszer – a Figyelő lapzártájához igazodva: hétfőn – dönthet portfóliója átrendezéséről. Ez nem azt jelenti, hogy csak e napokon köthetnek üzletet: adhatnak limitáras, vagy veszteség-behatároló (stop) megbízást például a tőzsdén. Ádám és Réka megteheti például, hogy a hétfőinél magasabb áron ad eladási megbízást papírjaira a tőzsdén, ami a hét folyamán bármikor teljesülhet, ha addig felmegy az ár. Hasonlóan, ha Tamás egy lejáró bankbetét sorsát előre jelzi, az új lekö-tést, vagy új befektetést a hét bármelyik napjára időzítheti.
