Ez év június 17-én megcsörrent a telefon a Vas megyei közgyűlés Fidesz-frakciójának szobájában. A vonal túlsó felén Molnár Ágnes, a párt Győr-Moson-Sopron megyei elnöki koordinátora beszélt, s közölte: nem a legjobb úton jár a frakció, ha a kórház privatizációja mellett dönt. A megyei közgyűlés aznap tárgyalt volna a szombathelyi Markusovszky Kórház működtetésének magánkézbe adásáról, s már előzetesen meg is állapodott a befektetővel a szerződés tartalmáról, csak az „igen”-t kellett volna kimondani a képviselőknek. A megkeresést követően a fideszes többség leszavazta, hogy megszülessen az egészségügyi intézmény privatizációjáról szóló kiírás. Markó Péter, a megyei közgyűlés (egyébként ugyancsak fideszes) elnöke másnap azt nyilatkozta a sajtónak, sajnálja a történteket, mert olyan partnerre találtak volna, amely nem mazsolázza ki a kórházat, ellenkezőleg: csúcstechnikát hozott volna be. „Azt gondoltam, a privatizáció nem pártpolitikai kérdés, 270 ezer Vas megyei lakos jövője múlik rajta” – mondta.
ERETNEKSÉG. Kiskunhalason, Nagykanizsán, Siklóson és Székesfehérvárott is közbeszólt a politika. Nagykanizsán például a Fidesz aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy megakadályozza a tervezett magánosítást, s végül az önkormányzat nem is szavazta azt meg. A Figyelő úgy értesült, számos városban azért húzódik a működtetői jog átadásáról szóló döntés, mert a jelentkező befektetői csoportokat egyik vagy másik politikai erőhöz kötik. Másfelől az tapasztalható, hogy az önkormányzatok hirtelen nagyon óvatossá váltak.
Lapunk megkeresésére az Egészségügyi Minisztérium közölte, nem hivatalos statisztikájuk szerint az elmúlt egy évben 6 település – Siklós, Kiskunhalas, Körmend, Dombóvár, Hatvan és Gyöngyös – fekvőbeteg-intézményének működtetését adták át az önkormányzatok, de folynak tárgyalások a Baranya megyei és a székesfehérvári kórház üzemeltetésének átadásáról is. „Nem klasszikus, a tulajdonjogokat is átruházó szerződések köttettek eddig, hanem csupán a működtetési jog került át a vállalkozásokhoz, ilyen értelemben tehát nem igazolódott az ellenzéki pártoknak az a riogatása, hogy a kormány kiárusítja, a befektetők pedig széthordják az egészségügyi vagyont” – jelentette ki a Figyelőnek Rácz Jenő egészségügyi miniszter.
Körmenden az önkormányzat szembement a Fidesz vezérkarának akaratával, és végigvitte a kórház üzemeltetésének magánkézbe adását. Igaz, nem nagyon volt más választása, különben be kellett volna zárni a csőd közelbe került intézményt. A Batthyány-Strattmann László Kórház Kft. többségi tulajdonosa a HospInvest Rt. lett 2004 tavaszán. Azóta stabilizálódott a kórház gazdálkodása, a tavaly az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól (OEP) 650 millió forintos bevételt elkönyvelő intézmény az idén 700-720 millió forint körüli finanszírozással kalkulálhat. A HospInvest konszolidálta a kórház korábbi 60 millió forintos adósságát, s újjáépítette az intézmény gyógyszertárát, zártforgalmú patikát hozva létre, amelynek révén a vényforgalomból származó nyereség mostanra az intézménynél marad. Több tízmillió forintért új műszereket szerzett be, s mintegy 35 millió forintból VIP kórtermeket alakított ki, kétágyas szobákkal, televízióval, szép, nyugodt környezetben (a VIP ellátásért napi 2 ezer forintot kell fizetni). A körmendi eddig tehát sikertörténet. Növekedett a betegforgalom, az orvosok és az ápolók is elégedettek a fizetési és munkahelyi körülményekkel, ugyanakkor a Figyelőnek nyilatkozó egyik orvos úgy fogalmazott: változatlanul ott él a lakosságban és a kollégáiban is a bizonytalanság, „nem üt-e be a mennykő”, nem zár-e be mégis az intézmény. Merthogy a magánbefektetői működtetés – az ő szavaival élve – még mindig eretnekségnek hat, gyanús szemmel nézik, s már most látszik, hogy a jelenlegi egészségügyi finanszírozási rendszer visszaüt. Többen emiatt nem mertek átszerződni Körmendre a környező kórházakból.
 |
|
A magánkézbe került kórházakat másutt is gyanús szemmel méregetik. Kiskunhalason jelenleg is ügyészségi vizsgálat folyik a helyi Semmelweis Kórház Kht. gazdálkodása kapcsán, nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt, ismeretlen tettes ellen. E kht. 100 százalékos tulajdonjogát 2004-ben, 57 millió forintért, ugyancsak a HospInvest Rt. szerezte meg. A cég vállalta, hogy 2007-ig 750 millió forint értékben szerez be orvosi műszereket, berendezéseket, és az évtized végéig körülbelül 1,8 milliárd forintot fordít épületrekonstrukcióra. Az említett büntetőeljárásról Gászpor Jenő, az rt. vezérigazgatója azt nyilatkozta a Figyelőnek, hogy a témában rendezett önkormányzati ülés során kiderült: a feljelentők és támogatóik összekeverik az önkormányzati tulajdonban lévő kórház mint ingatlan fogalmát a betegellátást biztosító, 100 százalékban magánkézben lévő, gazdasági társasági formában működő kórházi kht.-vel. Az ingatlan vonatkozásában a HospInvestnek kezelői jogai vannak, és felelősen kell sáfárkodnia az önkormányzat vagyonával, ugyanakkor a kórházi kht. a cégcsoport tulajdona, ezáltal annak árbevétele is a társaságot illeti. Vagyis azzal működési érdekeinek megfelelően – a jogszabályok betartása mellett – szabadon gazdálkodhat.
Alapvető gond, hogy az OEP finanszírozási rendszere gátolja a magasabb árbevételt a korábbinál jobban teljesítő és emiatt magasabb betegforgalmat produkáló intézményeknél. Működési zavarok keletkeznek, ugyanis a betegforgalommal arányosan növekednek a költségek, ám eközben az árbevétel tulajdonképpen stagnál. (Ez a rendszer Körmenden és Kiskunhalason is ugyanazokat a gazdálkodási nehézségeket okozza, mint az ország állami, önkormányzati működtetésű kórházaiban.) A szerződésben vállalt fejlesztésekhez azonban az rt. a forráshiányos állapot ellenére hozzá akart fogni, s ennek fedezetét részben hitelből teremtette elő.
 |
|
Kórházprivatizáció: félelmek és realitások
Félelem: A befektetők széthordják az egészségügyi vagyont, lerabolják az intézményeket. Ellenérv: Ez idáig csak funkcionális privatizáció valósult meg, azaz kizárólag a működtetés került magánkézbe. A befektetők – bár javarészt hitelből – több százmillió forintos fejlesztéseket indítottak el mindenütt.
Félelem: A befektető gyártók és forgalmazók saját termékeiknek vesznek piacot. Ellenérv: A tulajdonosok túlnyomó többsége valóban egyben gyártó és forgalmazó is (a művese-kezelő magánszolgáltatóknak például 100 százaléka az, méghozzá azért, mert így tudják leszorítani a költségeiket). A gépek és a műszerek beszerzése azonban egy intézmény költségstruk-túrájában alig 10 százalékot tesz ki, a legtöbb, mintegy 60 százalék a bérekre és járulékokra megy el. A maradék 30 százaléknyi dologi és működtetési kiadással lehet sakkozni. Egy kórház tehát attól még nem tud jól működni, ha a befektető a saját termékpalettáját használja.
Félelem: A magánosított intézményekben kettéválnak a szolgáltatások; a befektetők bizonyos magasabb szintű szolgáltatásokért pluszpénzt kérnek, s leépítik a ráfizetéses osztályokat. Ellenérv: A betegeknek változatlanul nem kell fizetniük az ellátásért, azt a társadalombiztosítási jogviszony alapján az OEP finanszírozza. Az üzemeltetői szerződésekben a befektetők mindenütt vállalták, hogy nem szűkítik le a már meglévő szolgáltatások körét.
Félelem: Hosszú távon nem hoz tőkét az ágazatba a befektető, ellenkezőleg: kiviszi azt. Ellenérv: Természetes, hogy a befektetett tőkét a tulajdonos szeretné kitermelni, ilyen értelemben 10-15 év múltán nyereséggel kalkulál, közben azonban fejlesztéseket hajt végre, amelyek a betegellátás színvonalát emelik.
Félelem: A magánosított intézményekben elbocsátásokat hajtanak végre. Ellenérv: Mindenütt létszámhiánnyal küzdenek, inkább munkaerő-felvétel zajlik. A közalkalmazotti státusból a Munka törvénykönyve hatálya alá került dolgozók bére minimális mértékben emelkedett. |
|
|
|
|
FELJELENTÉS. Az egyik kereskedelmi banktól felvett több százmillió forintos kölcsön cégen belüli átcsoportosítását azonban a halasi kórház pénzügyi főosztályvezetője nem találta szabályosnak, ezért több hatóságnál is bejelentést tett. Az azóta állásából elbocsátott főosztályvezető azt kifogásolta, hogy a kórházi kht. több hiteléhez a HospInvest Rt. az intézmény egész éves, mintegy 3,6 milliárd forintot kitevő OEP-finanszírozását ajánlotta fel fedezetül. Attól tartván, hogy az év végére fizetésképtelenné válik az intézmény, a feljelentő nehezményezte azt is, hogy a béreket és fizetéseket folyószámlahitelből egyenlíti ki a kórház. A bejelentés mögé felsorakozott a Magyar Orvosi Kamara, továbbá az egészségügyi dolgozók egyik szakszervezetének, valamint a Fidesznek a helyi szervezete, arra hivatkozva, hogy másfél év elteltével egy fillért sem fektetett be a cég a kórházba, inkább forrást von ki. Példaként azt hozták fel, hogy az rt. az újonnan beszerzett műszerekért a kórháznak havi szinten több millió forintos bérleti díjat számít fel, menedzsmentdíj címén pedig havonta mintegy 10 millió forintot utalnak át a kórház számlájáról ugyancsak az rt.-nek.
A HospInvest vezérigazgatója minderre annyit reagált: a szerződésben vállalt módon zajlanak a fejlesztések, s rendben, a betegek megelégedésére folyik a gyógyító munka. „A vádlóink azt várták volna, hogy rögtön az első időszakban látványos fejlesztések induljanak, csakhogy nem ez a közgazdasági racionalitás” – szögezte le. Magyarázata szerint az egyes pénzügyi műveletek arról szólnak, hogy a cégcsoport a forrásait az egyes tagvállalataihoz allokálja, annak megfelelően, hogy az egyes feladatokat hol lehet a leghatékonyabban ellátni. „Az, hogy milyen finanszírozási konstrukciót vállal be egy cégcsoport, az üzleti titok” – hangsúlyozta Gászpor Jenő.
Körmenden határozatlan időtartamra kötötték az ellátási szerződést, Halason pedig húsz év a lejárati idő. A HospInvest tőkeemelést hajt végre 2006 elején, 100 millió forintra emeli az alaptőkéjét, ami mutatja, hogy a menedzsment hosszú távra tervez. A központi adminisztráció és az informatikai rendszer kiépítése több százmillió forintba került a két intézményben, aminek a megtérülése 3-4 év. „Cégszinten, a működési cashflow egyelőre negatív, amit megfelelő hitelkonstrukciókkal lehetett kiegyenlíteni” – állítja a vezérigazgató, s szerinte nyereség optimális esetben is csak tíz év elteltével keletkezik majd. A közgazdász végzettségű Gászpor, aki tizenkét éve van jelen az egészségügyi szektorban, a botrányok, vádaskodások ellenére sem adta fel, hogy 10-15 kórházból álló „láncolatot” hozzon létre a rentábilis működtetés érdekében. A funkciók központosításával, az intézmények informatikai rendszerének fejlesztésével, a beszállítók megszűrésével és a központosított nagy tételű beszerzésekkel csökkenthetők a kiadások – ez volt a vezérlőelve már akkor is, amikor az egészbe belefogott.
KÉTSZÍNŰSÉG. Molnár Lajos, a MÁV Kórház főigazgatója – a Liberális Egészségügyi Tanács elnöke – is megerősítette a Figyelőnek: a politika felülírja a kórház-privatizációs terveket, kétszínű játékkal egyaránt elbizonytalanítja a befektetőket, a kórházakat és az orvosokat. Pedig a kórházi infrastruktúra évről évre romlik, a műszerpark avul, az uniós források pedig kizárólag humánerőforrás megőrzésére és javítására fordíthatók. „Ilyen körülmények között nincs idő arra várni, hogy majd csak rendbe teszi az állam az egészségügyet, szükség van a magánbefektetők szabályozott bevonására” – hangsúlyozza Molnár. Úgy látja, a befektetők kedélyét lehűtötte a politikai klíma, de emellett az 1950-es években államosítással létrehozott egészségbiztosítási rendszer is fékezően hat a privatizációs szándékokra. „A befektetők beérnék a jelenleginél alacsonyabb profittal is, de az legyen kiszámítható, tervezhető” – szól a főigazgató receptje.
Rácz Jenő szerint ugyanakkor a befektetőket globálisan érdekli a magyar egészségügy, nem pusztán a fekvőbeteg-ellátást tekintik potenciális terepnek. Példaként a kormányfőnek a gyógyszergyártókkal és -forgalmazókkal folytatott néhány héttel ezelőtti megbeszélését említette, amelyen elhangzott: a Gyurcsány-kabinet támogatja, hogy Magyarország 2013-ra Európa harmadik legnagyobb gyógyszergyártó hatalma legyen. „Nyilvánvaló, ez nem megy másként, csak ha fejlesztik a hazai kutató és gyártó kapacitásokat, ami viszont csak működő tőke bevonásával lehetséges” – utalt a miniszter arra, hogy a kormány ígéretet kapott, s számol is a működő tőke beáramlásával a szektorba. Hasonló természetű tárgyalás zajlott a General Electric vezérigazgatójával, aki azt a szándékát közölte, hogy orvosiműszer-gyártó részlegének közép-és kelet-európai logisztikai központját ide kívánja telepíteni. Rácz Jenő álláspontja szerint egyébként sem torpant meg a privatizáció, s az EU-ból 2007 és 2013 között mintegy 700 milliárd forint értékű egészségügyi fejlesztésre nyílik lehetőség, és szakértői becslések szerint a szektorba ugyanilyen mértékű működő tőke áramolhat be. Összehasonlításképpen: jelenleg az állam évente körülbelül 15-20 milliárd forintot tud szánni címzett, illetve céltámogatások formájában az egészségügyi szolgáltatások fejlesztésére.
