észleltnek lenni („esse est percipi”) – írta Berkeley püspök, a híres ír filozófus valamikor a XVII-XVIII. század fordulóján. A hétköznapi életben ezt a gondolatot gyakran úgy éljük meg, hogy „amit nem veszek észre, vagy nem akarok észrevenni, az nincs is”. Jól szemlélteti ezt a viselkedést a strucc, amely homokba dugja a fejét, ha vészt lát, vagy az átlátszó függöny mögé bújó, csínytevésen kapott kisgyerek. És a jelek szerint így viselkedik a magyar Pénzügyminisztérium is, amikor egy nemzetközi hitelminősítő lerontja az ország devizaadósságára adott osztályzatát.
Nem tudni, hogy a tárca prominensei olvasták-e az ír filozófus műveit, de a Fitch leminősítésére adott válaszként egy olyan sajtóközleményt tettek közzé, amelyben egyetlen szóval se említik meg magát a leminősítést, se azt, hogy ennek milyen várható hatásai lehetnek a magyar állam jelenlegi és a jövőben kibocsátandó devizaadósságára.
Pedig a Fitch leminősítése a befektetőknek szóló üzenet, s a kormánynak ennek megfelelően kellett volna rá válaszolnia. E helyett szó van a fémhulladékok áfájáról, az Eurostatra kent autópálya-finanszírozási fiaskóról, valamint arról, hogy a kormány mennyire elkötelezett a fiskális fegyelem mellett. A kormányfő a hírre reagálva egyenesen bátorítást vél kiolvasni a hitelminősítő lépéséből.
A PM kikezdhetetlen betonalapként hivatkozik a nemrég az EU-nak benyújtott konvergencia-programra, figyelmen kívül hagyva azt a teljesen nyilvánvaló tényt, hogy a Fitch – amelyet általában követni szokott a Moody’s is – éppen a konvergencia-program benyújtását követően szánta el magát erre a lépésre. Ez pedig pontosan azt jelenti, hogy a hitelminősítő nem tartja teljesíthetőnek a programot. S így van ezzel a bel- és a külföldi közgazdászok túlnyomó többsége is.
