tette fel a koronát költségvetési javaslatával Tony Blair. A tíz újonnan csatlakozott ország az elmúlt hetekben egyre hangosabban aggódott amiatt, hogy az év végéig már nem születik megállapodás a közösség 2007 és 2013 közötti finanszírozásáról. Úgy tűnt, mintha London szándékosan jegelte volna a kérdést, miután a nyáron elsősorban éppen Nagy-Britannia volt az a tagország, amely a – még Margaret Thatcher volt kormányfő által a nyolcvanas években kivívott – uniós visszatérítés csökkentése körüli vitában meghiúsította a luxemburgi uniós elnökség által kidolgozott kompromisszumos javaslatot. A britek akkor a kiváltságukhoz, míg a franciák az agrárpénzeikhez ragaszkodtak, a hollandok és a svédek a befizetéseiket sokallták, így az új tagok hiába mondtak volna le a korábban nekik ígért felzárkóztatási pénzek egy részéről, mégsem jött létre az egyezség.
Blair a kiszivárogtatott hírek szerint most egy olyan javaslattal kíván a jövő héten hivatalosan is előállni, amely a régebbi tagok közötti vitát az újak kárára oldja fel. A luxemburgi tervhez képest is visszafogna az éves költségvetési kiadásokból (csökkentve ezáltal a befizetési terheket), s 10 százalékkal kurtítaná a tízeknek szánt kohéziós támogatásokat, mondván: a közép- és kelet-európaiak amúgy sem tudnák kihasználni a számukra fenntartott kereteket. Nem esik szó az agrárpénzek visszafogásáról (engedmény a franciáknak), s nem tudni, London hajlandó-e és mennyivel visszavenni a visszatérítési igényeiből. Tegyük hozzá: ezek a pénzek éppen a bővítésnek köszönhetően emelkednének meg a jelenlegihez képest több mint 60 százalékkal 2007 és 2013 között, s e növekmény csaknem felét az új tagállamoknak kellene állniuk.
Érthető, hogy a visegrádi országok nagy érdeklődéssel várják a pénteken Budapestre érkező Tony Blair részletesebb magyarázatát. Az eddigi kiszivárogtatásokból következő előzetes üzenet ugyanis úgy szól: ha megállapodást akartok még az idén, akkor fizessétek is meg az árát. Az újonnan megválasztott, a nemzeti öntudatát az elődjénél is jobban hangsúlyozó lengyel kormány máris visszaüzent: ennél az is jobb, ha nem lesz hétéves keretköltségvetés, csak évenkénti kiigazítások. Elutasítóan foglalt állást Gyurcsány Ferenc is.
A belpolitikai helyzetében megrendült Blair az előjelek szerint azok rovására akar kiegyezni a franciákkal és a németekkel, akikben eddig London a brit versenyképességi modell uniós szövetségeseit vélte felfedezni. Hogyan lesz ebből uniós költségvetési reform? Hogyan marad Blair uniós léptékű politikus?
