 |
 |
|
Ha valakinek az agyából kipattan az ötlet, hogy létrehozza az Asztal Sarkának Kultuszát Vallók Egyházát, és talál hozzá száz embert, aki aláírását adja mindehhez, akkor az egyház bírósági bejegyzésének már semmi akadálya nincs – magyarázza az egyházalapítási „lázat” egy neve mellőzését kérő bíró. Ráadásul, teszi hozzá, a bírósági bejegyzés pillanatában szertefoszlik a szervezet demokratikus jellege, s az egyháztagoknak többé nincs beleszólásuk, de gyakorta rálátásuk sem, hogy az egyházvezető (például sámán, dumuzzi, vagy éppen főbanya), illetve a legfőbb testület milyen gazdálkodást folytat, és miképpen sáfárkodik az egyház pénzével – hacsak nem alakítanak ki erre vonatkozó hatékony belső szabályozást. A bírósági bejegyzéshez adószám jár, s amennyiben a szervezet igényt tart a személyi jövedelemadó felajánlható 1 százalékára, úgynevezett technikai kódszámot kér – amit meg is kap -, és máris indulhat a felajánlásokért folyó versenyben, élvezheti az egyházaknak járó kedvezményeket.
A rendszerváltás utáni egyik legfontosabb demokratikus vívmányként az alkotmány rögzítette a lelkiismereti és vallásszabadság alapjogát. A sokak által „túl liberálisnak” tartott, a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. IV. számú törvény egy egyház bejegyzésének feltételéül csupán azt írja elő, hogy száz fő aláírásával jelezze alapítási szándékát, válassza meg vezető testületét, nyújtsa be működési szabályzatát, és tegyen ígéretet arra, hogy vallási tevékenysége során nem fog az ország alkotmányába ütköző cselekedetet elkövetni.
 |
|
Török Péter vallásszociológus, a Szegedi Tudományegyetem vallástudományi tanszékének adjunktusa több tanulmányában arra figyelmeztet: a törvény nem zárja ki, hogy ugyanaz a száz ember (vagy a társulat egy része), ne hozzon létre egy második vagy harmadik egyházat, akár már másnap. A bejegyzéshez az illetékes bíróság nem kérheti a hitvallást, a hitrendszert, és senki nem ellenőrzi, hogy az alapítók valóban hiszik-e az egyházuk tanait, vagy egyáltalán hisznek-e bármiben – ez is a lelkiismereti szabadság része.
A Legfelsőbb Bíróság aktuális nyilvántartása szerint ma Magyarországon 345 szervezet van egyházi jogi személyként bejegyezve. A törvény számukra lehetővé teszi, hogy gazdasági-vállalkozási tevékenységet folytassanak, többféle kedvezmény és költségvetési támogatás illeti meg őket, amit az állammal kötött megállapodások rögzítenek. De vajon megéri-e manapság, kihasználva a demokratikus alapjogok gyakorlását maximálisan biztosító törvény védelmét, pusztán gazdasági megfontolásból egyházat alapítani?
KIVÁLTSÁGOK.
Wildmann János, a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) egyházügyi tanácsadója szerint az ország uniós csatlakozásakor megszűnt a legvonzóbb kedvezmény, amely korábban akár egyházalapításra is ösztönözhette a nyerészkedő hajlamúakat: 2004. május elsejétől az egyházak már nem igényelhetik vissza az áfát. Szerinte ez is hozzájárult ahhoz, hogy több bejegyzett „kisegyház” valójában már nem is működik. Természetesen az szja-ból való 1 százalékos felajánlás még mindig elég jó „üzlet” lehet, hiszen az állam a felajánlott összeget számszerűen jóval nagyobb tétellel egészíti ki. Nem is beszélve azokról az apróbb kedvezményekről, amelyeket Gusztos Péter SZDSZ-képviselő a napokban kampánylendülettel „feudális kiváltságoknak” nevezett: az egyháznak nem kell fizetnie gépjárműadót, és az építmények után fizetendő adó alól is mentesülnek. Ezen kiváltságok egyébként – mint ahogy azt Veress András püspök kifejtette – az egyházakhoz hasonlóan megilletik a közszolgáltató, a költségvetési és a társadalmi intézményeket, vagy éppen a pártokat is. Igaz, még ez utóbbiak nincsenek elválasztva az államtól, addig az egyházak igen.
|
|
Vallási központ Érpatakon
Egyetlen címen három egyházi szervezet van bejegyezve – erre a különös adatra leltünk Török Péter Magyarországi vallási kalauz 2004 című könyvében, amelyből kiderül: e szervezetek egyike sem válaszolt a szerző megkeresésére. Érpatakon, a Napfény-major 1. a székhelye három olyan patinás névvel büszkélkedő egyházi szervezetnek, mint A Szív Szeme Kontemplatív Rend, A Nap Szíve Lovagrend, A Lángoló Szív Női Rend. A kötetben található egy negyedik bejegyzett szervezet, A Sophia Perennis Egyháza, amelynek „képviselője”, Orosz Mihály Zoltán lakik az említett címen – aki a két férfi rend vezetője is egyben. A Figyelő telefonon elérte a rejtőzködő egyházvezetőt, akinek szereplését egyszer már a Jakupcsek-showban is beharangozták, ő végül mégsem lépett a kamerák elé. Ezúttal lapunknak adott nyilatkozatát vonta vissza. Így csak a nyilvános adatokra támaszkodhatunk.
Orosz Mihály Zoltán – az augusztusi időközi választások óta az 1800 lelket számláló, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Érpatak polgármestere – 1999-ben jegyeztette be az egyházát és a három rendet: így lett a szépnevű egykori téesz-telephelyből, a Napfény-majorból a bírósági bejegyzés következtében egy csapásra egyházi központ. A személyi jövedelemadó 1 százalékára a Sophia Perennis tart igényt: 2001-ben 33 fő, 2005-ben 12 fő rendelkezett a javára, utóbb 152 ezer 835 forint értékben. Ám Orosz többségi tulajdonában két kft. is működik, amelyek szintén a két lovagrend és a női rend közös címén lettek bejegyezve. A Hermész-777 Kft. – az 1997-től működő Merkuriusz-OM Bt. utóda – könyvkiadáson kívül foglalkozik még (a teljesség igénye nélkül) felnőttoktatással, szociális ellátással (elhelyezéssel és elhelyezés nélkül), vendéglátással, gépjármű-kereskedelemmel, gabonatermesztéssel, valamint baromfi- és szarvasmarha-tenyésztéssel. Az Apollón „777″ Kft. 2001 szeptembere óta tevékenykedik, némiképp kiegészítve a másik cég tevékenységét: egyebek közt könyv- és újságkereske-delemmel, valamint gép-járműalkatrész-kereskedelem-mel is foglalkozik. Ugyanak-kor az is igaz: nem ütközik törvénybe, hogy egyetlen címen, egy kézben ennyiféle egyházi és gazdasági szervezet működjön. |
|
|
|
|
Az egyház vagyona részben adományokból, egyéb hozzájárulásokból és egyházi szolgáltatásokért fizetett díjakból képződik. Az egyik fontos kiváltságát törvény biztosítja: „külön engedély nélkül adományokat gyűjthet”, s ezek összegéről, illetve felhasználásáról soha, sehol, senkinek nem tartozik elszámolási kötelezettséggel. Ha valaki pénzt akar eltüntetni, akár valamely egyház javára adakozhat, a pénz útja onnantól már nem követhető. „Az egyházfenntartói járulékról, a gyűjtött adományokról az állami, önkormányzati és közigazgatási szervek adatokat nem kérhetnek, nyilvántartást nem vezethetnek” – erősítette meg kérdésünkre az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) ellenőrzési főosztálya.
VÁLLALKOZÁSOK. Ezenkívül az állam az egyháznak a jogszabályokban meghatározott tevékenységek ellátásához költségvetési támogatást nyújt, továbbá minden egyház létrehozhat és működtethet gazdasági vállalkozást – s ezekre a többi gazdálkodó szervezettől némiképp eltérő szabályok vonatkoznak. Az egyházaknak a vállalkozási tevékenységük után csak akkor kell adót fizetniük, ha abból származó pénzük meghaladja az összes bevétel 10 százalékát, illetve a 20 millió forintot. Az adóalap megállapításakor pedig az adózás előtti eredményből mindazon kiadást levonhatják, amelyet kulturális, nevelési, oktatási, szociális, egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi, sport, tudományos és műemlékvédelmi tevékenységre (tehát szinte bármire) fordítanak, vagy hitéleti célú ingatlanfenntartás bevételt meghaladó költségének fedezetére költenek. Az adókötelezettség teljesítését – más adózókhoz hasonló módon és gyakorisággal – az egyházi fenntartású cégeknél is ellenőrzi az APEH; különleges esetekben hatósági megkeresésre, közérdekű bejelentésre is indítanak ellenőrzést. „Nincs külön nyilvántartásunk az egyházakhoz kötődő gazdasági társaságoknál tett ellenőrzések megállapításairól, szankcióiról. Hasonlóképpen, az egyházak, illetve vállalkozásaik által fizetett adó volumenéről sincs elkülönített kimutatásunk” – tudatta lapunkkal az adóhatóság illetékese. A Figyelő úgy tudja, a cégbíróság sem tartja nyilván, mely cégeket működtetnek egyházak.
Az egyházaknak juttatott költségvetési összegek felhasználását elvileg szintén ellenőrizheti az állam. Ám az ellenőrzést csak az egyes intézmények – iskolák, szociális intézmények – kapcsán gyakorolja az Állami Számvevőszék. Az egyéb állami támogatások, így az szja 1 százalékának és a kiegészítésének felhasználását eddig soha nem vizsgálta a szervezet egyetlen egyház esetében sem.
Mit tud tehát az állam az egyházak pénzügyeiről? A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) vezetése 1996-97-ben megállapodott a négy nagy (a katolikus, a református, az evangélikus és az izraelita) egyház vezetőivel, hogy gazdálkodással kapcsolatos adataikat rendelkezésre bocsátják.
Azóta évente kitöltenek egy egyszerűsített kérdőívet, amelyen feltüntetik az összes bevételt (itt kizárólag a normatív és nem normatív állami, valamint önkormányzati támogatás szerepel), az összes kiadást, amely tartalmazza a foglalkoztatottak számát és a fizetésükre fordított összeget, a hitéletre és a közszolgáltatásra, valamint beruházásra költött pénzt, egy-egy számmal. További kérdéseket még akkor sem kapnak, ha a bevétel jelentősen meghaladja a kiadási tételeket. Ilyen adatot szolgáltat minden évben a négy nagy (amelyek együtt az állami támogatások több mint 90 százalékát kapják), továbbá még 15 egyház, amelynek a KSH szerint jelentősebb bevételei vannak. (Két ilyen egyház gazdálkodási modelljéről, illetve a szcientológiáról lásd írásainkat a 32-35. oldalon.)
TITKOSÍTÁS. Az összes bejegyzett egyház számára utoljára 2000-ben küldtek ilyen kérdőívet (akkor 56 létezett), ám mindössze 60 százalékuk küldte vissza az adatokat. A többiről az állam ilyen tekintetben nem tud semmit. A KSH-ban most tervezik, hogy jövőre ismét kísérletet tesznek az összes egyház adatainak begyűjtésére. Persze a meglévő tételsorok is igen tanulságosak lehetnek. Ám az egyházvezetőkkel kötött megállapodás értelmében az adatokat a statisztikai hivatal bizalmasan kezeli, nem hozza nyilvánosságra, így ezekhez lapunk sem tudott hozzáférni. Hogy e titkosításnak mi értelme van, nem tudni, hiszen hiába keresnénk olyan bizalmas adatot, mint például az adományokból származó bevétel, mert ez nem szerepel a kérdőíven.
Az egyházak működésének, hitéleti tevékenységének felmérésére szolgáló állami kísérlet is kudarcba fulladt. A Medgyessy-kormány első egyházi ügyekért felelős államtitkára, Szalay István hivatali idejének kezdetén a MeH nevében kétoldalas kérdőívet küldött ki az összes bejegyzett egyháznak, amelyben a kézenfekvő adatok mellett a tagok számára, az összejövetelek helyszínére és időpontjára is rákérdezett. A nagy egyházak azért utasították vissza az adatszolgáltatást, mert hazai működésük történetét a megadott terjedelemben összefoglalni lehetetlen és komolytalan lett volna; a kisebbek pedig azért, mert úgy érezték: az állam az elmúlt rendszerre emlékeztető módon akarja ellenőrizni a tevékenységüket. Az adatszolgáltatás az egyöntetű felháborodást követően elmaradt.
|
|
Hitéleti köldökzsinór
Ismét fellángolt a napokban a vita, miszerint helyes-e, ha az állam támogatja a hitéletet, avagy – ahogyan azt az SZDSZ javasolja – teljes mértékben a tagoknak kellene eltartaniuk egyházukat. Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke a felvetést egyházellenes támadásnak nevezte, és a médiában így reagált: „Ez eddig is így volt, most is így van. Nem az állam tartja el a papokat, hanem a hívők adományaiból élnek.”
Miről is szól a polémia? A történet ott kezdődik, hogy a Horn-kormány 1997 júniusában aláírta a magyar állam és a katolikus egyház viszonyát rendező megállapodást a Vatikánnal, amelyet a többi nagy egyházzal kötött szerződés követett az Orbán-kormány idején, s amely a minden egyházra vonatkozó finanszírozási rendszer alapja. Ennek értelmében 1998-tól a polgárok a személyi jövedelemadójuk (szja) 1 százalékát külön felajánlhatják valamelyik egyház javára. A Vatikáni szerződésben a kormányzat vállalta, hogy minden évben az adózók által felajánlott szja-t kiegészíti a progresszív szja 0,5 százalékáig, amennyiben a felajánlás összege nem érné el ezt a mértéket. (A tényleges rendelkezés mindig jóval alatta marad a szétosztható 1 százaléknak: felajánlás lehetőségével általában az adófizetőknek csupán mintegy 15-30 százaléka él. Legutóbb, a 2004-es jövedelmek alapján, a 4,5 millió szja-val rendelkező állampolgárból mindössze 623 ezren ajánlották fel adójuk 1 százalékát valamelyik egyháznak, 3,5 milliárd forint értékben; egy évvel korábban 3 milliárd forint érkezett ilyen címen.) Az állami kiegészítést az 1 százalékról rendelkezők arányában kapják meg az egyházak. A választások előtt az Orbán-kormány 0,5 százalékról 0,8 százalékra emelte a kiegészítés mértékét, annak elosztását pedig a katolikus és református egyház számára sokkal kedvezőbb népszámlálási adatok alapján kívánta megváltoztatni (így a „kisegyházak” sokkal rosszabbul jártak volna). A frissen hivatalba lépett Medgyessy-kormány erre rálicitált: 0,9 százalékra emelte a kiegészítés mértékét, igaz, ezzel azt „fizette meg”, hogy továbbra is a régi módon, szja-felajánlás alapján osztott.
Amikor az SZDSZ azt mondja, hogy az állam ne támogassa a hitéletet, akkor ennek a kiegészítő támogatásnak az eltörlésére tesz javaslatot, és kizárólag az adózók közvetlen rendelkezését fogadja el. De közben azt szorgalmazza, hogy valamely egyház számára lehessen akár 2 százalékot is felajánlani, cserébe viszont el kellene törölni minden, ilyen-olyan jogcímen adott állami támogatást. Ezzel végleg el lehetne vágni az állam és az egyházak között lévő köldökzsinórt. |
|
|
|
|
