Évtizedeken át afféle „kényelmes nyugdíjas állásnak” számított az Európai Bizottság főtisztviselőjének lenni. Aki bekerült a brüsszeli felső körökbe, annak kiszámítható előremenetel, európai mércével mérve lélegzetelállító fizetés, és a hosszú szolgálatot követően felhőtlen nyugdíjas évek dukáltak.
Noha a vezető uniós funkcionáriusok a munkakörükkel járó legtöbb előnyt ma is töretlenül élvezik, a régi kiszámíthatóság immár a múlté. Ennek beszédes jeleként a biztosok kollégiuma például nemrég folytatta a még a bizottság előző elnöke, Romano Prodi idejéből származó személyzeti reformot: 17 főigazgató és főigazgató-helyettes új posztra történő áthelyezéséről döntött. Ilyen tömeges népvándorlásra a legfelső posztokon az unió végrehajtó szervének praxisában még nem volt példa. Nem csoda, hogy Brüsszelben rengeteg találgatás kelt szárnyra a „kártyapakli újrakeverésének” lehetséges okairól. Pedig az Európai Bizottság nem tett mást, mint alkalmazta azt az egészen friss szabályt, amely – elkerülendő a főhivatalnokok eltompulását – úgy rendelkezik, hogy alapesetben öt, de maximum hét évnél hosszabb ideig egyikük sem maradhat ugyanazon a helyen.
A legalább öt évet egy poszton lehúzó funkcionáriusok némelyike korábbi munkaköréhez képest most teljesen új területen találja magát. Siim Kallas, a műveletet irányító személyzetügyi biztos mindazonáltal esküszik rá, hogy a döntést az érintettekkel folytatott széles körű konzultáció előzte meg. Az olasz Fabrizio Barbaso például a bővítési főigazgató-helyettes posztját cseréli fel január elsejétől az energiapolitikai főigazgatóság második emberének székére, a mindmáig befolyásos mezőgazdasági „tárca” második számú vezetője, a spanyol Silva Rodrigues pedig hamarosan a kutatás és fejlesztéspolitikai főigazgatóságba költözik, ahol ugyanazt a tisztséget tölti majd be. A legtöbb ország gyakorlatától merőben eltér ez a módszer, hiszen máshol a későbbi főtisztviselőket szakmai pályafutásuk általában évtizedeken át ugyanahhoz a minisztériumhoz köti. John Palmer, az European Policy Center (EPC) nevű brüsszeli kutatóintézet igazgatója nincs is meggyőződve arról, hogy a magas rangú káderek forgatása helyes és célravezető eljárás volna.
ÚJAK ELŐNYBEN. A mostani átszervezés természetesen nem érinti azokat az új tagállamokból érkezett eurokratákat, akik a 2004. május elsejei bővítés óta foglalták el helyüket az Európai Unió legnagyobb intézményében. Ám a múlt hétig egyetlen magyar főigazgató-helyettes, az európai közlekedéspolitika alakításában fontos szerepet kapó Kazatsay Zoltán is felkészült rá, hogy amennyiben a jelenlegi szabályok nem változnak, néhány év múlva ő is egy számára idegen területen próbálhat majd szerencsét. A tavaly decemberben a bizottság szolgálatába szegődött korábbi helyettes államtitkár ugyanakkor azt tapasztalja: úgy próbálják mozgatni a kádereket, hogy azért számukra ne teljesen ismeretlen helyre kerüljenek. (A másik magyar főigazgató-helyettes, Balás Péter csupán a napokban foglalta el helyét a kereskedelmi főigazgatóságon, ezért ő még nyilván nem rendelkezik tapasztalatokkal ebben a kérdésben).
Az Európai Bizottság konokul kitart véleménye mellett, hogy a főkáderek keringőjében az érdemek és a vezetői erények játszották a főszerepet. A sajtó egy jelentős része viszont tudni véli: a személyeken keresztül a kinevezések valójában José Manuel Barroso bizottsági elnöknek azt a törekvését tükrözik, hogy olyan személyeket juttasson pozíciókba, akik erősítik az ő liberális, versenyképesség-párti politikai irányvonalát. John Palmer szerint azonban nehéz effajta politikai értelmezést adni a történteknek.
BŰNHŐDŐ FRANCIÁK? Mások a francia befolyás visszaszorítása és az angolszász előretörés újabb jeleként értékelik a személyi változásokat. Jean-Louis Bourlanges francia európai parlamenti képviselő egyenesen azzal vádolta meg a bizottságot, hogy boszorkányüldözést folytat a franciák ellen, akiknek azért is bűnhődniük kell, mert honfitársaik az idén májusban gyakorlatilag megbuktatták az Európai Alkotmányt. Az összeesküvés-elmélet képviselői elsősorban az Európai Bizottság egyik legnagyobb tudású főtisztviselőjének, a francia Francois Lamoureux-nek a kibuktatását sérelmezik, az ő személyével a bizottság élén 1985 és 1995 között állt Jacques Delors gárdájának utolsó mohikánja is távozik Brüsszelből. Lamoureux-nek, aki emberemlékezet óta az energia- és közlekedési főigazgatóság első számú vezetője volt, a kutatási főigazgatóság élére történő kinevezését nem megerősített hírek szerint maga Barroso fúrta meg. A franciát egy viszonylag jelentéktelen főtanácsadói poszttal kínálta meg, Lamoureux – akinek nagy tudását és tapasztalatát Brüsszelben senki sem vonja kétségbe – e megalázó ajánlat helyett végül az előnyugdíjat választotta.
Érdekes, hogy a házon belüli nagytakarítás egy másik áldozata Barroso elnök – véletlenül ugyancsak francia nemzetiségű – szóvivője, Francois Le Bail lett. A szóvivőnek vélhetően a brüsszeli sajtóval kialakított nem túl bensőséges kapcsolata miatt kellett idő előtt távoznia, igaz, ő legalább egy főigazgató-helyettesi poszttal vigasztalódhat. Le Bailt a bizottsági elnöki kabinet egy német tagja követi a szóvivői poszton, a rossz nyelvek szerint nem utolsósorban azért, hogy a „főnöknek” a német sajtóban kialakult nem kifejezetten kedvező imázsát javítsa. A francia vonal gyengülése ellen szól ugyanakkor, hogy Párizs ötéves szünet után „visszakapja” az agrár-főigazgatói széket, és így továbbra is öt francia ül majd a bizottság legmagasabb főtisztviselői székeiben.
A személyzeti döntések részeként a közeljövőben 10 megüresedett vagy most megüresedő főtisztviselői helyet hirdetnek meg belsősök, illetve további öt főigazgató-helyettesi posztot az új tagállamokból érkezett külső pályázók részére. (Utóbbiak a bővítési, az információs társadalommal foglalkozó, a mezőgazdasági, a versenypolitikai és az oktatási-kulturális főigazgatóságon próbálhatnak szerencsét.) Szembetűnő ugyanakkor, hogy az új tagállamok képviselői egyelőre csak álmodhatnak a főigazgatói székről. Az amúgy észt Siim Kallas ezt azzal magyarázza, hogy a legmagasabb hivatalnoki funkció ellátása olyan tapasztalatokat igényel, amelyeknek a kívülről érkezők egyszerűen nem tudnak megfelelni. Brüsszel ezért jobbnak látja, ha az újak képviselői egyelőre főigazgató-helyettesi és igazgatói posztokon próbálgatják oroszlánkörmeiket, és így néhány év elteltével jobb pozícióban lesznek, hogy felérjenek a csúcsra.
Kallas érvelésével a magyar Kazatsay Zoltán is egyetért, aki szerint a csúcshivatalnoki munkakör annyira összetett feladat, amivel egy kívülről érkezett nem képes elboldogulni. „Ez nem olyan, mint az államigazgatásban. Sokkal bonyolultabbak az elvárások, a kapcsolatrendszer és az eljárási szabályok” – mondja a magyar főigazgató-helyettes. Kazatsaynak egyébként saját bevallása szerint 3-4 hónapra volt szüksége ahhoz, hogy teljesen felvegye a bizottsági tempót és beilleszkedjen a szervezetbe. A magyar főhivatalnoknak elsősorban a sajátos szervezeti eljárási rendszer elsajátítása és betartatása, továbbá a bizottságon belüli soknyelvűség okozott kezdetben nehézségeket.
HIÁNYZÓ LENGYELEK. Eddig egyébiránt összesen hat főigazgató-helyettesi posztot töltöttek be az új tagállamok képviselőiből: kettő-kettő közülük magyar és cseh, egy szlovén, egy pedig ciprusi. Varsó szinte minden fórumon szóvá teszi, hogy az Európai Bizottság egyelőre egyetlen lengyelt sem emelt magas tisztviselői pozícióba. Kallas azonban rendíthetetlen, s állítja: az egyetlen mérce az érdem és a hozzáértés.
A személycserék egy másik vezérfonala a nemek közötti esélyegyenlőség előmozdítása. A bizottság történetében először fordul elő, hogy egy nő, az ír Catherine Day – a magyarok és az új tagországok régi ismerőse, a bővítési főigazgatóság előfutárának egykori igazgatója – lett az intézmény főtitkára, honfitársát David O’Sullivant váltva a fontos poszton. A nők előmenetelét azonban akadályozza, hogy a középvezetői (igazgatói) posztokon viszonylag gyér számban fordulnak elő, bár Brüsszelben remélik, hogy hamarosan hatan-heten is a legmagasabb posztok egyikébe verekszik fel magukat. A nők esélyegyenlőségének terén mellesleg az új tagállamok járhatnak elől jó példával, hiszen a bizottságba felvett új tisztviselők egyharmada nő.
