Újabb frontot nyitott a magyar kormány a választások előtt. Ezúttal azonban nem belpolitikai csatározások során villantak a szablyák: Gyurcsány Ferenc az Európai Bizottság elnökével, José Manuel Barrosóval csapott össze. Gyurcsány populista elemeket sem nélkülöző retorikája – nem akarunk Párizshoz hasonló szegénylázadásokat – éles ellentétben állt Barroso kimért, ámde határozott felszólításával: a pénzügyi stabilitás létfontosságú Európa minden országa számára, így Magyarország is tegyen meg mindent ennek érdekében a saját háza táján. A magyar kormányfő a fiskális konszolidációra legalább három évet kért az EU-tól, ennek tükrében viszont kevéssé érthető, hogy a jövő évi költségvetés vajon miért nem e konszolidáció jegyében készült.
A kormány az elmúlt néhány év költségvetési fiaskói során jobbára struccpolitikát folytatott. A piaci elemzők figyelmeztetései nem hatottak – bár prognózisaik rendre pontosabbnak bizonyultak a kormány várakozásainál -, s hasonlóképpen halogató, oldalazó mozgásként értékelhetők az EU alacsonyabb szintű szervei – így például a Joaquín Almunia pénzügyi biztos – felszólítására adott reakciók is. Almunia egyébként a múlt héten hangsúlyozta, hogy nem az a baj, ha az eurózóna-csatlakozás megcélzott időpontja messze van, hanem az, ha a céldátum változik. Ez ugyanis elbizonytalanítja a gazdasági szereplőket, nincs olyan biztos pont, amely orientálná a várakozásokat.
A figyelmeztetések immár a legfelsőbb EU szintről is jönnek. A brüsszeli bizottság a múlt héten már-már szankciókat is emlegetett, mondván: Magyarország valószínűleg nem teljesíti a jövő évre és 2007-re vállalt deficitcsökkentési vállalásait. Bizottsági becslések szerint jövőre a tervezett 4,7 – a Gripenekre fordított kiadásokkal együtt számolva 5,2 – százalék helyett a GDP 6,7 százaléka lehet az államháztartás hiánya, míg 2007-ben még tovább, 6,9 százalékra emelkedhet a deficit. Ezzel piaci elemzők szerint szinte bizonyossá vált, hogy Magyarország nem lesz képes 2010-ben bevezetni az eurót.
A J.P. Morgan befektetési bank az eddigi hiánycsökkentési ütemet a következő évekre vetítve egyenesen 2016-os eurózóna-csatlakozást emleget, s felveti annak lehetőségét is, hogy az Európai Beruházási Bank (EIB) leállítja az országnak folyósított hiteleit, s problémák lehetnek a kohéziós alapokból igényelt támogatásokkal is. A J.P. Morgan elemzői ugyanakkor úgy látják, van három érv is, amely a fiskális kiigazításra kényszerítheti a magyar kormányt. Először is, a számottevő devizahitel-állománnyal megterhelt háztartások nem viselnének el – politikai preferenciáik változása nélkül – egy komolyabb forintgyengülést. Másodszor, valóban nem valószínű, hogy az EU rövid távon felfüggesztené a kohéziós alapokból folyósítandó támogatásokat, viszont az ezzel való fenyegetőzés állandó és nagy erejű lehet. A harmadik érv úgy szól, hogy a jelenlegi állás szerint nem csupán Szlovénia és a Csehország, de akár még Románia és Horvátország is előbb vezetheti be az eurót, mint Magyarország. Márpedig ez igen nehezen lenne „eladható” a választóknak.
A kabinet tavaly ősszel felülvizsgálta az eurózóna-csatlakozáshoz szükséges menetrendet, s hiánycsökkentési elképzeléseit benyújtotta a brüsszeli illetékeseknek. Decemberben ezt ismét meg kell tennie. Az elmúlt időszakban a miniszterelnök harcosan állt ki a 2010-es csatlakozás mellett. Igazán érdekes lesz majd látni, hogy az EU véleményének ismeretében az új konvergencia-programban vajon tartja-e a kabinet a korábban általa vállalt határidőket, vagy ismét csúszik a csatlakozás, miként az már egyszer a 2008-as kijelölt dátummal történt.
A bankközi és kötvénypiacok meglepően élesen reagáltak az EU főtisztviselő kritikájára. A forint az euróval szemben a múlt pénteken még 253,80 körül mozgott a bankközi devizapiacon, a hét elején viszont már arról szóltak a hírek, hogy a 254,50-es szint esetleges áttörése további komolyabb eséshez is vezethet. A Figyelő által megkérdezett kereskedők nem számoltak be túl nagy forgalomról, szerintük a piacon egyelőre csekély a nagy külföldi alapok aktivitása. Egyrészt az Egyesült Államokban a hét második felétől már roppant csekély forgalom várható a Hálaadás napi ünnep miatt, s ez kihat a világpiacok egészére is, másrészt pedig az év vége közeledtével egyre több befektető zárja pozícióit, s nem kezd bele nagyobb volumenű akciókba. Mindez azonban nem zárja ki azt, hogy az árfolyam egészen a 257-es szintig gyengüljön. A kötvénypiacokon hasonló volt a helyzet: jobbára belföldi befektetők adtak el, s viszonylag mérsékelt hozamemelkedés volt tapasztalható.
A magyar befektetések megítélését mindenképpen kedvezőtlenül érinti, hogy a várakozások szerint az Európai Központi Bank (ECB) hamarosan – akár már december elsejei ülésén – megemeli irányadó, jelenleg 2 százalékon álló kamatát, s így szűkül a forint kamatszintjének előnye az euróhoz képest. A magyar államháztartás és a folyó fizetési mérleg együttes, magas hiánya egyre jobban ráutalja az országot a beáramló portfólió tőkére, s ennek fenntartásához nagy kamatelőny szükséges. A bankközi devizapiacon még azt sem tartják elképzelhetetlennek, hogy a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa kamatemeléssel reagál az ECB szigorítására.
